Hogyan tekintenek vissza tetteikre azok, akik vesztegetés miatt évekre börtönbe kerültek? Milyennek látják korábbi életüket és mit tennének másként? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre kaphattak választ azok, akik részt vettek szeptember 26-án a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Orczy Úti Kollégiumában megtartott, filmvetítéssel egybekötött szakmai beszélgetésen.
Az Életutak – üzenet a rácsok mögül című filmben olyan korábbi határrendészek, autópálya rendőrök és köztisztviselők szólalnak meg, akik korrupciós bűncselekmények részeseiként börtönbüntetést kaptak. Az elítéltek elmondták, hogy borravalóként, vagy fizetéskiegészítésként tekintettek a megvesztegetési összegekre. Többeket a könnyű pénzszerzési lehetőség motivált, de voltak olyanok is, akik saját, vagy hozzátartozójuk egészségügyi kezelései miatt fogadtak el pénzt. Többen számoltak be arról, hogy a lebukás veszélye, vagy a minél több pénz megszerzésének izgalma miatt egy idő után eufórikus állapotba kerültek és függővé váltak. Volt azonban olyan is, aki szeretett volna kiszállni, de a kollégái halálosan megfenyegették, ezért lelkileg is tönkrement már azelőtt, hogy börtönbe került volna.
Az eseményen Klotz Péter, az NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) Emberi Erőforrás Tanszéke adjunktusának bevezetője után Princzkel Jozef r. százados, a Nemzeti Védelmi Szolgálat Korrupciómegelőzési Főosztályának munkatársa kifejtette: a szakemberek kétféle megelőzési formát különböztetnek meg. A szabályalapú megelőzés elve szerint az emberek alapvetően rosszak, tehát elkövetik a bűncselekményt, ezért egyre szigorúbb ellenőrzésekre van szükség – részletezte. Az értékalapú megelőzés elve szerint pedig az ember alapvetően jó, és ha erősítik az értékeit, létre sem jön a korrupció. Véleménye szerint a két elv összehangolása lehet a leghatásosabb megelőzési forma a korrupcióval szemben. A szakember beszélt a Nemzeti Védelmi Szolgálat működéséről is, amely 2016 óta végzi a korrupciómegelőzési feladatokat. Rámutatott: a pénz rövid távon motivál, de hazánkban sokaknak nincsenek olyan anyagi lehetőségei, mint amit mutatni szeretnének magukról, ezért válnak a korrupció részesévé.
Az elkövetett korrupciós bűncselekmény racionalizálásának fontosságára hívta fel a figyelmet Kerezsi Klára, az MTA doktora, az NKE Rendészettudományi Kar (RTK) Rendészetelméleti és -történeti Tanszékének egyetemi tanára. Példaként említett egy rendőrnőt, aki közlekedési járőrként úgy gondolta, a pénz tulajdonképpen a köszönet jele volt egy szabályszegő állampolgártól, akit nem büntetett meg. Kitért arra is, hogy ha valaki azt látja, milyen könnyű jól élni, és van olyan lehetőség, amivel közelebb lehet ehhez kerülni, a gátak hamar ledőlnek. Rámutatott arra is, hogy ilyenkor a börtönnek sincs visszatartó ereje.
Az értékalapú meggyőzés, a kondicionálás a családban, majd az iskolában kezdődik – szögezte le Kerezsi Klára. Véleménye szerint a felsőoktatásnak fel kell készítenie a hallgatókat arra, kihez fordulhatnak korrupciógyanús esetekben, illetve arra is, hogy a közösség, amelyben dolgoznak, kitaszíthatja őket akkor, ha ezt megteszik. Hangsúlyozta a vezetők felelősségét is, akiknek ilyen szempontból is figyelniük kell a beosztottjaikra.
Sokan az anyagi megbecsültség hiányára hivatkozva válnak megvesztegethetővé, de később a magasabb fizetés sem változtat ezen – emelte ki Hegedűs Judit, az NKE RTK Rendészeti Magatartástudományi Tanszékének vezetője. Kitért arra, hogy sok pályakezdő, vagy kevés szolgálati évvel rendelkező kolléga gondolja úgy, hogy a megvesztegethetőség csak a gyenge emberek bűne. Amikor azonban bekerülnek egy olyan közösségbe, ahol nem a tudásuknak, vagy az elképzeléseiknek megfelelő feladatot látnak el, csalódnak, és esetleg azért válnak a korrupció részesévé, hogy a közösség befogadja őket. Éppen ezért nagyon fontos a munkahely segítő szerepe – hangsúlyozta.
Az NKE RTK Rendészeti Magatartástudományi Tanszékével való együttműködés jelentőségét emelte ki egyebek mellett Mucsi Nóra, a Nemzeti Védelmi Szolgálat r. őrnagya. Elmondta, hogy a közös munka részeként egy olyan interjúkötetet is készítettek, amelyben az egyéni felelősség fontosságát hangsúlyozva, jó példákon keresztül mutatják be azt, hogy az egyes tisztviselők hogyan tudják megvédeni a munkájukat és az életüket a korrupciótól. Leszögezte: a bűncselekmény bemutatása mellett arra koncentráltak, hogy megvilágítsák, mit él át egy-egy személy addig, amíg eljut a börtönig.
Mindig fontos megvizsgálni egy-egy vesztegetés okát és annak lehetséges következményeit – mondta Veprik Zita r. alezredes, a Csongrád-Csanád Vármegyei Rendőr-főkapitányság Humánigazgatási Szolgálatának vezetője. Példaként említette, hogy ha valaki átjött 100 euróért a határon illegálisan, az akár fegyvert is csempészhet. Beszélt arról, hogy a fiatalokat sokszor azért könnyebb megvesztegetni, mert vágynak a sikerre, magasabb beosztást és több pénzt szeretnének. Kiemelte a vezetők továbbképzésének fontosságát, amivel még jobban tudják az újonnan érkezőket segíteni abban, hogy nemet tudjanak mondani a korrupcióra.
Borsay Tamás, Budapest Főváros Kormányhivatala Földhivatali Főosztályának vezetője irodalmi példákon, közvéleménykutatások eredményeinek tükrében és saját példáján keresztül mutatta be, hogyan lehet elkerülni, hogy valaki a korrupció részese legyen. Emlékeztetett: sokat mond egy-egy munkahely szellemiségéről az, hogy mikor teszik a belépők számára világossá a korrupcióhoz való hozzáállást.
Szöveg: Szabó Réka Zsuzsanna
Fotó: Szilágyi Dénes