Több tucat vívóruhába öltözött fiatal kivont pengével áll a Ludovika Főépülete mögött. Más egyetemen talán furcsán hatna ez a látvány, de az Orczy-parkban „beleillik a tájképbe”. Az egykori Ludovika Akadémia a vívás bölcsőjeként több olimpiai bajnokot is adott hazánknak. Három évvel ezelőtt – az egyetem támogatásával – a hagyomány tisztelete mentén új lendületet vett a vívás, amely a Ludovika-brand autentikus elemévé vált. Mi sem mutatja ezt jobban, minthogy két év alatt negyven(!) helyet javítva, az ötödik helyre lépett előre a klub az országos ranglistán. Bartóki-Gönczy Balázs szakosztályvezetővel s Mazzà Lorenzo Gianmaria vezetőedzővel beszélgettünk az elmúlt időszakról.
Milyen jelentősége van, hogy az egykori Ludovika Akadémia Szárnyépületében beszélgetünk?
Bartóki-Gönczy Balázs: A Ludovika víváshoz fűződő kapcsolatának vizsgálatához egészen 1894-ig kell visszamennünk az időben: ekkor indult ugyanis a tiszti vívásoktatás. Hazánkban ezek között a falak között nevelkedtek azok a katonatisztek, akik később világszintű vívok lettek, majd olimpai bajnokokat adtak a hazának. Munkájukkal megteremtették azt az iskolát, amelynek köszönhetően az olimpiai sportágak közül a vívásnak köszönhető a legtöbb magyar aranyérem. Nyugodtan kijelenthetjük tehát, hogy a Ludovika a magyar vívóiskola egyik eredője. Ezért is volt fontos a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) számára, hogy felélessze a hagyományt. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémián 1992-től működött a Tiszti Vívó Klub Horváth Sz. Tibor mester irányításával, amely mára szakosztályunk harmadik pillére, lehetővé téve, hogy azok is kipróbálják a vívást az egyetemen, akik nem versenyzők.
Lorenzo Gianmaria Mazzà: Az egyetem úgy döntött 2020-ban, hogy több figyelmet kíván fordítani a vívásra; ekkoriban volt egy szerencsés találkozás az egykori vívótársammal, Balázzsal (tizennégy évesen már együtt vívtak – a szerk.), akivel arról beszéltünk, hogyan lehetne profibb körülmények között folytatni a vívást a Ludovikán és komolyabb eredményeket elérni. A beszélgetés eredményeképp később három kollégámmal és kilencven vívónkkal csatlakoztunk a szakosztályhoz.
Hol tart most a szakosztály?
B-G. B: Jelenleg százharminc vívónk van, tavalyi eredményeink alapján tőr fegyvernemben a legeredményesebb klub, összetettben pedig az ötödik legjobb magyar egyesület lettünk. Közvetlenül olyan nagy egyesületek után jövünk, mint a Honvéd, BVSC, Vasas és MTK. Összehasonlításképpen, amikor elkezdtük a munkát, negyvenötödik helyen álltunk a ranglistán. Szeretnénk nemzetközi szinten is komoly eredményeket elérni, aminek előszobája volt a tavalyi kadet Európa-bajnokság, ahol ludovikás házi döntő volt, egyéni versenyszámban Budaházy Ambrus és Bálint Álmos mérkőzött meg, de sportolóink csapatban is elhozták az aranyérmet. Ezt követően a junior világbajnokságon pedig bronzérmet szerzett a ludovikásokkal erősített csapat. Az idei Kadet Eb-n pedig Bagdány Albert szerzett egyéniben bronzérmet, hasonlóan a csapathoz. Férfi tőrben ilyen szép eredményeket régen láttunk nemzetközi szinten. Jelenleg a szárnyépületben található két vívóterem az otthonunk, de bízunk abban, hogy az egykori Bárka Színház épületének felújítása során új vívókapacitás is létesülhet, ami lehetővé teszi, hogy egyre nagyobb számban megismertessük az egyetemistákat és dolgozóinkat ezzel a különleges mozgásformával, valamint a párbajőrre is nagyobb figyelmet szentelhessünk.
Néhány vívó neve már elhangzott, de mégis, kik a szakosztály legeredményesebb sportolói?
L. G. M.: Bálint Álmos, Budaházy Ambrus és Mihályi Andor nálunk nevelkedett, ők válogatott vívók, azóta pedig csatlakozott hozzánk Bagdány Albert, Pölcz Anna, Kalocsai Luca, Polonyi Petra és több U17-es korosztályú vívó vár arra, hogy felvehessék a magyar melegítőt.
Mi a siker kulcsa?
L. G. M.: A kollégák és a csapatmunka; de a közösség adja a legtöbb energiát. Amikor a Magyar Kupát itt rendezték a Ludovika Arénában, és az első helyért vívtunk, a szülők és egyetemi dolgozók is eljöttek szurkolni. Ez a hovatartozás-érzés hihetetlen plusz energiákat mozgat meg.
B-G. B: Nagyon fontos, a jó közösség, amit Lorenzo említett. De említsük meg az edzők áldozatos munkáját is, akik nem csupán edzéseket tartanak, hanem szinte minden hétvégén utaznak a gyerekekkel és versenyeznek. Emellett profi klub lévén teljes stáb áll sportolóink rendelkezésre: nem csupán vívóedzőink vannak, hanem erőnléti edző, masszőr, fegyvermester és sportpszichológus is foglalkozik vívóinkkal. Az ő áldozatos munkájuknak is köszönhetőek az elért eredmények. Nagyon fontos tényező még – fiatalokról lévén szó – a szülők támogatása is. És mindennek az alapját az NKE támogatása teremti meg: az egyetem helyet kínál és anyagilag is támogatja a klubot, amelynek köszönhetően a Ludovika-brand fontos autentikus elemmel gazdagodik. Ez és a megújult vezetésű – Christián László r. dandártábornok, rektorhelyettes, elnök, Bódai Balázs és Freyer Tamás szakmai alelnökök – NKE SE biztos hátországot jelent számunkra.
Milyen infrastruktúra áll rendelkezésre a Ludovika Campuson?
L. G. M.: Az NKE-nek köszönhetően a Ludovika Szárnyépület alagsorában lévő két termet használhatjuk. A nagy teremben két oldalt öt-öt pást található, amelyekből három-három van felfestve. Egyik oldalon a párbajtőrözők gyakorolnak, a másik oldalon meg a tőrvívók. A kisebb teremben pedig a kezdők és vívópalántáink gyakorolnak. Mindkettő professzionális színvonalú, minden szabványnak megfelelő új terem.
Az előzőkben már említettük a szakosztály egyik pillérét.
B-G. B: A ludovikás vívás három pillérre épül. Az első a versenysport. Itt százharminc vívóval dolgozunk, közöttük nyolc válogatott van, kilenc országos bajnok, huszonegy érmet hoztunk el országos bajnokságokról és ötvenhét döntősünk volt az elmúlt két évben. A második pillér az egyetemi vívás, ami nagyon fontos, hiszen az NKE közösségéhez tartozunk. A rendőr tisztjelöltek és a honvédtisztjelöltek első évben ízelítőt kaphatnak hivatásrendjük egyik sportági alapvetéséből (lovaglás vagy vívás). Ezt követően vehetik fel nagyobb óraszámban választható tantárgyként a vívást, ami nagyon népszerű a hallgatók között: minden második héten teltházas edzéseket tartunk. De ott vagyunk az egyetemi rendezvényeken, sportnapon is. Harmadik pillér pedig a korábban említett Tiszti Vívóklub, jogutódja a több mint harminc éve alapított amatőr szakosztálynak. A szabadidős vívás keretében szeretettel várjuk azokat az egyetemistákat és dolgozókat, akik kedvet kapnak ehhez a mozgásformához.
Milyen jövőbeli terveik vannak?
B-G. B: Szeretnénk tőrben megerősíteni pozíciónkat és kifejezetten erős utánpótlásbázissá válni, miközben felnőtt korosztályban is letesszük a névjegyünket. Nagy előrelépés lenne, ha az országos ranglistán is előre léphetnénk egy-két helyet, de alapvetően nem ebben gondolkodunk, hiszen olyan klubok vannak előttünk, amelyekben olimpikonok edzenek. Szeretnénk építeni külföldi kapcsolatrendszerünket is, vívóinkat minél több külföldi edzőtáborba küldjük és elhozunk ide külföldi szakembereket. Az infrastruktúra bővülésével bízunk benne, hogy a tőr mellett meg tudjuk erősíteni második fegyvernemünket, a párbajtőrt.
L. G. M.: Vívóink közül egyre többen érdeklődnek az NKE képzései iránt, így célunk az is, hogy minél többen jelentkezzenek hozzánk továbbtanulni. Szeretnénk segíteni az egyetemnek a hallgatók toborzásában is.
Melyik versenyen szerepeltek legutóbb vívóink?
L. G. M.: A legutóbbi tallinni Európa-bajnokságra U20 korosztályban három sportolónk – Kalocsai Luca, Budaházy Ambrus, Bagdány Albert – is kijutott. Bagdány Albert élete első bronzérmét szerezte a világversenyen. A ludovikásokkal – Bagdány Albert és Budaházy Ambrus – erősített junior férfi tőrcsapat szintén bronzérmet nyert. Ezen felül áprilisban kezdődik az olimpiai kvalifikáció, ahol Pölcz Anna és Mihályi Andor férfi tőrben erősíti válogatottunkat.
Bartóki-Gönczy Balázs
Az NKE SE Ludovika Vívó Szakosztályának vezetője, tanszékvezető egyetemi docens (ÁNTK), az EJKK Világűrjog és Politika Kutatóintézet vezetője. Fiatal korától utánpótlás-válogatott párbajtőrben, jelenleg a Magyar Vívószövetség Nemzetközi Bizottságának, a Magyar Vívószövetség Felügyelőbizottságának tagja, a Nemzetközi Vívószövetség Fegyelmi Testületének tagja. A vívás a mai napig jelen van az életében, szeretné majd fiainak is átadni ennek örömét.
Lorenzo Gianmaria Mazzà
Tízéves korában kezdett vívni, huszonhét évesen döntötte el, hogy edző szeretne lenni. Tíz évvel ezelőtt a Törekvés SE-ben kezdte edzői pályafutását, két éve csatlakozott az NKE SE Vívószakosztályához edzőként. Vezetőedző a magyar válogatott U20-as csapatánál, de felnőtt női és férfi fegyvernemben is vannak tanítványai, akikkel egyénileg dolgozik. Volt felnőtt válogatott, felnőtt korosztályban világkupa döntős, a világranglistán szerepelt a legjobb huszonöt között is.
A cikk a Bonum Publicum magazin 2023/3. lapszámában jelent meg.
A Bonum Publicum korábbi lapszámai EZEN A LINKEN olvashatók.
Szerző és fotó: Szilágyi Dénes