„Egy ország ereje nem csupán haderőben mérhető, hanem az emberek elhivatottságában, a honvédelem ügye iránti elkötelezettségében is” – véli Lippai Péter dandártábornok. A Magyar Honvédség Szárazföldi Parancsnokságának korábbi parancsnoka február elseje óta irányítja a magyar katonai felsőoktatást, azaz megbízott dékánként vezeti a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karát.
Katonai pályára készült, mégis egy ponton el kellett engednie gyerekkori vágyát, hogy vadászpilóta legyen. Érdekelte a hadtörténelem, de lövészkatona lett. Honnét eredeztethető a honvédelem iránti elkötelezettsége?
Édesapám hivatásos katona, nagyapám pedig egyszerű baka volt, aki harcolt a második világháborúban, majd öt év szovjet hadifogság után tért haza. Később nagyon nagy hatással volt rám a feleségem – akkor még csak barátnőm – nagyapja is, aki hivatásos altisztként harcolt a világháborúban, és rendkívül szemléletesen mesélt nekem a katonai hivatás lényegéről éles helyzetekben. Nagyon sokat tanultam tőlük emberségről, szakmáról és hazaszeretetről. Gimnazista koromban pedig érdeklődni kezdtem a hadtörténelem és a régészet iránt; ekkor döntöttük el az egyik legjobb barátommal, hogy hadtörténészek leszünk. Ehhez akkoriban két út vezetett: vagy elvégezzük a történelem szakot, és honvédelmi ösztöndíjasok leszünk, vagy előbb katonák leszünk, és később tanulunk történelmet. Annak ellenére, hogy már felvettek a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem–orosz szakára, az utóbbit, a katonai pályát választottam: először vadászpilótának jelentkeztem, de az orvosi alkalmasságim nem sikerült; viszont a vizsgálat pár napja alatt nagyon megragadott az a katonai környezet, amelyet ott megismertem. Végül a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára jelentkeztem. A felvételi beszélgetésre várva mindhárom akkori katonai felsőoktatási intézményből komoly lehetőséget kínáltak számomra, de én határozottan gépesített lövészként akartam felszerelni. Apám mindig azt mondta, jó képességekkel akár tábornok is lehet belőlem (nevet), de ahhoz összfegyvernemi szakra – gépesített lövész vagy harckocsizó – kell jelentkeznem.
Nem ismeretlen helyre érkezett: tanult a Nemzeti Közszolgálati Egyetem jogelőd intézményeiben, elvégezte a katonai vezetői szakot és doktori fokozatot is szerzett a Hadtudományi Doktori Iskolában. Hogyan emlékezik vissza az akkori időszakra?
A főiskola után szakaszparancsnoki és századparancsnoki beosztásokban szolgáltam Szolnokon, Nyíregyházán, majd Debrecenben, ezt követően pedig alegységparancsnok voltam egykori alma materemben, ahol három évig a gépesítettlövész-hallgatók felkészítésében vettem részt oktatóként is. 1997-ben felvettek az NKE másik jogelőd intézményébe, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemre, katonai vezetői szakra, majd több mint tíz évvel később az egyetem Hadtudományi Doktori Iskolájában szereztem PhD-fokozatot. Nagyon szép évek voltak ezek, sokat tanultam tanáraimtól és katonatársaimtól. A jogelőd intézményeket sok kritika szokta érni, de én mindig azt mondtam, hogy az ott kapott ismeretek és tapasztalatok nélkül soha se lehettem volna az, akivé váltam. Későbbi tanulmányaim során nagyon hasznosnak bizonyultak az itt kapott „kompetenciák”.
Február 1-jétől megbízott dékánként irányítja a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kart. Hogyan kapta meg a felkérést?
Rendkívüli megtiszteltetés a magyar katonai felsőoktatás élére állni! Váratlanul ért, amikor felkínálták számomra ezt a beosztást, annak ellenére, hogy az előző pályázati időszakokban is felmerült ennek a lehetősége. Fiatalként úgy gondoltam, hogy később szeretném átadni tudásomat az utánam jövő generációknak – ezt a célt szolgálta a doktori képzésem is –, úgy tűnik, erre most lehetőségem is nyílik. Ennek ellenére alapvetően csapatoknál szolgáltam, és még a közelmúltban is más területen kaptam felhatalmazást.
Dandároknál hadműveleti és kiképzési főnök, törzsfőnök, dandárparancsnok-helyettes, majd magasabb törzsekben és parancsnokságokban kiképzési csoportfőnök, szárazföldi szemlélő – számos vezetői beosztást követően – az MH Szárazföldi Parancsnokság éléről érkezett a honvédtisztképzés területére. Más vezetési kompetenciákat igényel a dékáni pozíció, mint a korábbi vezetői beosztásai?
A tisztképzés rendszere rendkívül komplex. Szerencsére a korábbi két dékánnak köszönhetően, akiket a barátaim között is tudhatok (Dr. Boldizsár Gábor ezredes és Dr. Pohl Árpád dandártábornok – a szerk.), sejtettem, hogy milyen kihívásokra számítsak. Ebben a rendszerben nem csupán a katonai doktrínák mérvadóak, hanem figyelembe kell venni az NKE és a Honvédelmi Minisztérium civil szabályozóit is. Ezeknek az összehangolása, valamint a háromirányú követelményeknek való megfelelés merőben eltérő vezetői hozzáállást igényel. Célom, hogy megtaláljam a közös hangot a fenntartóval, az egyetem vezetésével, a Honvédelmi Minisztérium szakmai elöljáróival és a Magyar Honvédség vezérkarával, az érintett alakulataival, valamint a tisztjelöltekkel; és közös munkánkat minden szinten elégedettség kísérje. A sikert számomra ez a fajta elégedettség fogja jelenteni! Biztos vagyok benne, hogy a korábbi beosztásaimban megszerzett kapcsolatrendszert is jól lehet hasznosítani ennek a célnak az elérése érdekében.
Milyen tervekkel érkezett?
Általában, amikor egy vezetőt felkérnek, az rögtön programot is hirdet. Én kértem egy kis haladékot: az első időszakban szeretném megismerni a rendszert, figyelni, átlátni a kapcsolati hálókat, felmérni az erőviszonyokat, hiszen ezek nélkül nehéz célokat kijelölni és jó döntéseket hozni. A hadsereg közel sem olyan, mint egy civil nagyvállalat. Nagyon hierarchizált és nagyon komoly erkölcsi értékeken alapuló szervezet, ahol azt várjuk a „munkavállalótól”, hogy ha kell, az életét áldozza a hazáért. Híven tükrözi ezt a ludovikás szellemiség, amit elődjeinktől örököltünk, és amely az egykori „csatakiáltásban” is megnyilvánult: „A hazáért mindhalálig!” Ezt kell a 21. századi kihívásokhoz igazítanunk. Úgy kell alakítanunk a katonai Maslow-piramis alapjait a szükségletek kielégítésének szintjén, hogy a szakmaiságot, a hazaszeretetet, az önfeláldozás készségét és az önmegvalósítást célzó elemeket stabilan rá tudjuk építeni.
Van mottója?
Ha egyetlen szóban akarom megfogalmazni, akkor az elégedettség. Hosszabban megfogalmazva: „A Magyar Honvédség legjobb reklámhordozói az elégedett katonák. Megítélésére pedig a legveszélyesebbek azok a csalódott katonák, akik leszerelnek és rosszhírünket viszik.” Egy 360 fokos értékelési rendszerben arra kell törekednünk, hogy minden szinten: az elöljáróink, a munkatársaink és partnereink, de a beosztottjaink is elégedettek legyenek a munkánkkal. Ha ezt el tudjuk érni, akkor lehetünk igazán sikeresek. Vezetésfilozófiám, a küldetésorientált vezetésszemlélet (Auftragstaktik, vagy mission command), egyre gyakrabban jelenik meg az elöljárói nyilatkozatokban. Ebből a témából írtam a doktori dolgozatomat, és eddigi pályafutásom során azt szerettem volna bizonyítani, hogy a gyakorlatban is működőképes, ha betartjuk az alapelveit és megteremtjük a feltételeit!
Már az első hónap után látható, hogy új lendületet vett a kar kommunikációja.
Örülök, hogy így érzi, mert valóban, sokkal aktívabb, elsősorban a hallgatókra fókuszáló kommunikációs irányba indultunk el. Ugyanakkor szeretnénk azt is megmutatni, hogy milyen értékes szakembergárdával dolgozik a kar. Igyekszünk a saját tartalmakon kívül olyan lehetőségeket, programokat is bemutatni a hallgatói mindennapokból, amelyekkel felkelthetjük a fiatalok érdeklődését. A kar kommunikációjának hármas célt kell szolgálnia: igazodnia kell az egyetem fő célkitűzéseihez, teljesítenie kell a honvédelmi minisztérium követelményeit és figyelembe kell vennie a honvéd vezérkar főnöke által támasztott igényeket is. Kiemelt feladatunk a honvédség társadalmi elismertségének növelése, illetve a fiatalok megnyerése, amelyben óriási szerepe van a kommunikációnak. Aktívan be kívánjuk vonni a hallgatóinkat, hiszen ők tudják leginkább megmondani, hogy mi ébreszti fel a kortársaik figyelmét, és melyek azok a kommunikációs csatornák és formák, amelyek a legnépszerűbbek a fiatalok körében.
Milyen indíttatásból jelentkeznek a fiatalok katonának?
A legtöbb fiatal nem igazán tudatosan jelentkezik katonának. Van egyfajta kalandvágy bennük, vagy családi, baráti hatás, de mégis hajlamosak megretteni, amikor a szervezeti érdek alá kell helyezni egyéni érdekeiket. A háborús filmek legtöbbje valótlan képet fest a katonai szolgálatról: a katonaélet közel sem olyan, mint azokból kitűnik. Sokkal több olyan áldozatvállalással jár, amely nem olyan látványos, mint például egy harci cselekmény. Mint a monotonitás. Azonban hazánknak szüksége van tettre kész és elhivatott, jól képzett fiatalokra. Olyanokra, akik képesek hazájukért küzdeni, és azt, ha kell, a legnagyobb áldozatot is meghozva megvédeni. Katonáinkat ugyanakkor egyre inkább a civil életben is megbecsülik, hiszen pontosak, megbízhatóak, alá tudják vetni magukat a vállalati érdekeknek, így az itt tanult kompetenciákat a civil életben is jól tudják kamatoztatni.
Mit nyújt a kar azok számára, akik továbbtanulásnál a HHK-t választják?
A kor kihívásaihoz igazodva nem csupán technikájában, felszerelésében kell megújulnia a Magyar Honvédségnek, hanem az oktatás területén is. A Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar az ország egyetlen oktatási intézménye, ahol katonai felsőoktatás folyik. Szellemiségében olyan értékeket képvisel, mint a haza védelme és szeretete, a bajtársiasság, a hűség, a csapatszellem, valamint a hagyományok tisztelete. A 2022/2023-as tanévtől új jogállásban tanulnak tisztjelöltjeink: az egyetemmel létesített hallgatói jogviszony mellett a Magyar Honvédség szerződéses állományába tartoznak. Tavaly jelentős illetménynövelésben részesültek, de komoly vonzerőt jelent az ingyenes tanulás, szállás és étkezés lehetősége is. A leendő katonatisztek képzése a Zrínyi Miklós Laktanya és Egyetemi Campuson zajlik, ahol a tisztjelöltek a Magyar Honvédség állományának tagjaként az MH Ludovika Zászlóalj állományában teljesítenek szolgálatot. Oktatásuk közel sem csak tantermekben történik, számos gyakorlati foglalkozást tartanak számukra, amelyek jelentős részét terepen, harcszerű körülmények között kell végrehajtaniuk. A felkészítés során egyre nagyobb szerepet kell hogy kapjanak a korszerű szimulátorok, amelyekkel nagymértékben növelhető a felkészítés hatékonysága. Az oktatásban kiemelt szerepet kap a fizikai és nyelvi képzés is. Civil szakunk, a biztonság- és védelempolitika a közszolgálatiság közös alapja, az egyik legfontosabb kapocs az egyetem többi kara felé. Ha mi a civil életben is versenyképes tudást és a haza szolgálatára is alkalmas képességet adunk, akkor reményeim szerint a jövőben még nagyobb lesz az érdeklődés képzéseink iránt. Minden eszközzel azon kell lennünk, hogy a honvédtisztképzés – minden szakon – változatos és korszerű ismereteket nyújtson, ahol a fiatalok meg tudják találni az érdeklődésüknek legmegfelelőbb területet. Rendszeresen rotálnunk kell az oktatói állományunkat a csapat- és kari beosztások között, hogy hallgatóink a lehető legfrissebb tudást és tapasztalatot kapják tanáraiktól és oktatóiktól. Számunkra a fiatalok jelentik a jövőt.
Tervben van a Zrínyi Miklós Laktanya és Egyetemi Campuson egy modern, 21. századi követelményeknek megfelelő laktanyakomplexum kialakítása. Mit lehet tudni a beruházásról, és milyen fázisban van jelenleg?
A HHK-nak otthont adó Zrínyi Miklós Laktanya és Egyetemi Campus képzési-kutatási infrastruktúrája meglehetősen elavult, modernizálásra szorul. Jelenleg a tervezés fázisában tart a beruházás, és belátható időn belül a végrehajtás is megkezdődhet. A tervezett új objektum sokkal többet fog nyújtani, mint egy átlagos oktatási intézmény: az oktatási-képzési épületeken kívül helyet biztosít a katonai szocializációt támogató „laktanyai szegmensnek”, valamint egy minden igényt kielégítő sportkomplexumnak is.
A cikk a Bonum Publicum magazin 2023/3. lapszámában jelent meg.
Szerző és fotó: Szilágyi Dénes