„Fájdalmas búcsú érzete üli meg szívünket. Kedves kollégánkat, barátunkat vesztettük el, és most azért vagyunk itt, hogy emlékezésünkkel tisztelegjünk Németh Tamás munkássága és emberi nagysága előtt” – hangsúlyozta Bíró Tibor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Víztudományi Karának (VTK) dékánja Németh Tamás kutatóprofesszor, a VTK oktatójának búcsúztatóján május 26-án a Ludovika Főépület Szent László Kápolnájában.
Bíró Tibor beszédében kiemelte, hogy Németh Tamás több tudományterületen is tevékenykedett: a talajtan, az agrokémia, a környezetvédelem mellett a vízgazdálkodás is végig kísérte pályafutását. Számos tudományos program elindítása, kibontakoztatása, megvalósítása fűződik a nevéhez, amelyek nélkül ma szegényebb lenne a tudomány világa. „A vízgazdálkodáshoz való szoros kötődése sarkallta egyetemünk vezetését arra, hogy Németh Tamás professzor urat az NKE kötelékébe csábítsa. A megkezdett közös munka továbbvitele személye iránt érzett tiszteletünk miatt is fontos” – hangsúlyozta Bíró Tibor. Kiemelte, hogy Németh Tamás tudományszervezési tevékenysége példaértékű volt. Az MTA számos testületében töltött be alapító és vezető szerepet. Hitt az együttműködések erejében és képes volt a különböző tudományterületeket összehangolni.
Sabjanics István dandártábornok, a Belügyminisztérium tudománystratégiai vezető koordinátora, a Belügyi Tudományos Tanács titkára búcsúbeszédében Németh Tamás tudományos munkásságát méltatva egyebek mellett beszélt a Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozathoz kapcsolódó tudományos találkozásokról, amelyek apropója a belügyi tudományos ágazat életében bekövetkezett paradigmaváltásról történő eszmecsere volt. Sabjanics István kiemelte, hogy megkezdődött egyfajta „hangsúlyáttolódás a kizárólag kriminológiai, kriminalisztikai, és bűnügyi fókuszról a tudományterületek, tudományágak közötti átjárhatóság, az interdiszciplinaritás irányába”, és ebben az átalakítási folyamatban volt támogató szerepe Németh Tamásnak.
Családtagtól, baráttól, közeli munkatárstól egyszer és mindenkorra búcsút venni nem lehet. A búcsú nem egyszer, nem pillanatszerű, hanem egy folyamat, melyben a közös élményekre való emlékezés elszakíthatatlanná erősödnek és még fájdalmasabbá teszik a veszteségérzetet, ugyanakkor még inkább elmélyítik a barátságérzést – kezdte megemlékező beszédét Rajkai Kálmán, az Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani Intézet Talajfizikai és Vízgazdálkodási Osztály vezetője, majd felidézte Németh Tamással közös munkájuk meghatározó pillanatait.
Az MTA Nemzeti Víztudományi Program Irányító Testületének alapító tagjaként Németh Tamás az intézményközi és nemzetközi kapcsolatok kialakításában főszerepet játszott – fogalmazott Báldi András, az MTA Nemzeti Víztudományi Program Irányító Testületének társelnöke, aki szerint egy segítőkész, kedves, jó embert veszítettünk el.
Poór Gyula, az MT Környezet és Egészség Osztályközi Állandó Bizottságának társelnöke, az Országos Mozgásszervi Intézet főigazgatója megemlékezésében Németh Tamásnak a környezetvédelem terén betöltött munkásságát helyzete előtérbe. Megjegyzete, hogy a professzor a „köz embere volt, a közjót szolgálta, aki minden áron valamit adni akaró ember volt”, s éppen ezért a Nemzeti Közszolgálati Egyetem méltó hely a búcsúztatására.
Németh Tamás a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karához 2022 júniusában csatlakozott kutatóprofesszorként. A tudományos életben szerzett hihetetlen mértékű tapasztalata nagyban segítette a Karon folyó tudományos munkák koordinálását, menedzselését. A Víztudományi és Vízbiztonsági Nemzeti Laboratórium Projektirányító Testületének tagjaként a hazai legjelentősebb vízgazdálkodási témájú kutatási program irányításában is részt vett. Aktív szerepet vállalt a hazai vízgazdálkodási kérdések kezelésében. Ellátta egyebek mellett a kolontári vörösiszap katasztrófa felmérésének és kárenyhítésének tudományos koordinációját, szakértelmével segítette az MTA Víztudományi Programjának kibontakozását.
Németh Tamás a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem agrárkémiai szakán 1976-ban végzett kitüntetéses oklevéllel. Az egyetem elvégzését követően a NEVIKI Mezőgazdaság Kemizálási Szolgálatánál, majd a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központnál helyezkedett el. Később a Zala Megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomáson csoportvezetői beosztásban dolgozott. 1983 januárjától az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet (TAKI) munkatársa.
Kandidátusi értekezését 1989-ben védte meg, az MTA doktora tudományos címet 1997-ben nyerte el. 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, 2007-ben rendes tagjává választották. Az MTA TAKI tudományos igazgatóhelyettese és az Agrokémiai és Növénytáplálási Osztály vezetője volt 1991 májusától, majd 1997. január 1-től az MTA TAKI igazgatójává nevezték ki. 2008-ban az MTA főtitkárává választották, tisztségében 2011-ben megerősítették, amit 2014-ig töltött be.
Számos tudományos és közéleti elismerésben részesült. 1998-ban Westsik Vilmos-díjat kapott. 1998-ban megválasztották a Svéd Királyi Mezőgazdasági és Erdészeti Akadémia külső tagjának. 2002-ben a Debreceni Egyetem, 2003-ban a Veszprémi Egyetem, majd 2009-ben a Corvinus Egyetem adományozott számára díszdoktori címet. 2008-ban FAO emlékéremmel, 2010-ben Széchenyi-díjjal ismerték el munkásságát. 2022-ben megkapta a Magyar Érdemrend Középkereszt (polgári tagozat) kitüntetést. Tagja volt az MTA Víztudományi Elnöki Bizottságnak, a Környezettudományi Elnöki Bizottságnak és a Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottságnak is. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács társelnöki pozícióját is betöltötte.
Szöveg: Sallai Zsófia
Fotó: Szilágyi Dénes