A HTE Rádiótávközlési Szakosztály és az NKE Eötvös József Kutatóközpont Világűrjog és -Politika Kutatóintézetének (VPKI) közös szervezésében tartották meg a Túlzsúfolt Föld-körüli pályák: a műhold megakonstellációk technológiai és szabályozási kihívásai című eseményt május 22-én, amelyen két előadás hangzott el a témában.
Daczi Diána űrtávközlési szabályozási szakértő, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) munkatársa Az űrtávközlés: határok és korlátok az űrben című előadásában beszélt az űrtávközlés műszaki alapjairól, a frekvenciákról, műholdas pályákról és azok előnyeiről, hátrányairól. Egyebek mellett kitért arra, hogy az alacsony Föld körüli pályán (Low Earth Orbit, LEO) kisebb területet tud ellátni egy műhold, rövidebb az élettartama, ellenben sokkal olcsóbb és sokkal gyorsabb a földi egység és a műhold közötti kommunikáció, így az úgynevezett késleltetés időtartama rövidebb. Míg a geostacionárius (GEO) pályán lévő műholdaké a távolság miatt sokkal hosszabb. A gyorsaság pedig egyes szektorokban, például a pénzügyek vagy az önvezető járművek terén elengedhetetlen.
Szó esett arról, hogy a frekvenciák kiosztását és a műholdas pályák felosztását a Nemzetközi Távközlési Egyesület (International Telecommunication Union, ITU) látja el, ők dolgozzák ki a műszaki szabványokat is. Az ITU-hoz, amely az ENSZ egyik szervezete, 193 ország csatlakozott, így képesek koordinálni az egész világon az egységes szabályozást.
Az előadás további részében az érdeklődők hallhattak a megakonstellációkról, avagy műholdseregekről, amelyek többszáz, vagy akár többezer műholdat jelentenek. Ezek többnyire alacsony Föld körüli pályán vagy közepes magasságú Föld körüli pályán (Medium Earth Orbit, MEO) keringenek és céljuk valamilyen szolgáltatás – például szélessávú internet biztosítása.
A közelmúltban különböző cégek és országok nagyszabású tervekkel álltak elő. A Kuiper terve 3236 műhold felbocsátása, Kína számára a Hongyan és Hongyun projektek összevonásával 13 000 műhold felbocsátása a cél, Ruanda pedig 327 320 műholdat tervez pályára állítani. Eddig a Starlink 7300 db, a OneWeb 634 db műholdat bocsátott fel, a Swarm – amelyet a SpaceX időközben felvásárolt – pedig 189 darabot.
Bartóki-Gönczy Balázs, a VPKI és az NKE Társadalmi Kommunikáció Tanszékének vezetője emlékeztetett, hogy az orosz-ukrán háború is műholdak megbénításával kezdődött, tehát a műholdak kérdése nem egy távoli téma, amivel csak a kutatók foglalkoznak.
Kiemelte, hogy az űrforgalom szabályozása egyre égetőbb kérdés, hiszen egy év alatt megsokszorozódott, egyes pályákon megötszöröződött a műholdak száma, tehát egyre nő az ütközés kockázata. Habár az aktív, nagyobb műholdak képesek kitérni egy közeledő műhold vagy űrszemét-darab elől, a kitérés a felhasznált hajtóanyag fogyása miatt ugyanakkor csökkenti az élettartamukat, így két aktív műhold ütközésveszélyes helyzeténél fontos kérdés, hogy melyiknek kell kitérnie. Az űrszemét kérdése és a fenntarthatóság témaköre is egyre fontosabbá válik, mivel az űrszemetet nagyon nehéz összegyűjteni, ezért a megelőzés lenne a cél. Egyfajta szabályozásra lenne szükség, hogy lehetőleg csak működőképes, és egymás elől kitérni képes műholdak keringhessenek felettünk, ami pedig már nem használható, azoknak úgynevezett temetői pályára kell állniuk vagy visszatérni az atmoszférába. Utóbbi esetben a megnövekedett légiforgalom miatt a légiirányítással is kommunikálni kell, hogy az egyre nagyobb számban a légkörbe belépő műholdak ne jelentsenek számukra veszélyt.
Megtudtuk, hogy a világűr megfigyelésének (Space Situational Awareness, SSA) lényege, hogy tudatában legyünk, mi történik az űrben. Ennek három szegmense van: egyrészt az ember által alkotott tárgyakat kell folyamatosan megfigyelés alatt tartani, másrészt az űridőjárás előrejelzésével kell foglalkozni, harmadrészt pedig a Föld körüli nem ember által alkotott tárgyakat is érdemes figyelemmel kísérni.
Az űrobjektumok forgalomszabályozására még nincs egységes, nemzetközi jogszabály, mivel ezeknek az ENSZ-ben konszenzussal kell megszületniük. Jelenleg az Európai Unió foglalkozik egy egységes uniós, majd akár nemzetközivé bővíthető szabályozás kidolgozásán.
Szöveg: Huszár Borbála
Fotó: Szilágyi Dénes