A zord idő ellenére sem csökkent az érdeklődés a tizenharmadik Ludovika Fesztivál eseményei iránt. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) által szervezett hagyományőrző esemény május 12-i, második napján is neves magyar és külföldi szakemberek tartottak előadásokat, ütköztették álláspontjaikat. A gazdag programválasztéknak köszönhetően a látogatók betekintést nyerhettek nemcsak a hivatásos szakmák életébe, hanem az egyenruhás hivatás tevékenységeibe is, közelebb hozva mindezt a szélesebb társadalmi rétegekhez.
Orbán Balázs: A nemzeti gondolat kizárásával Európának nincs jövője
Magyarország soha nem fog hozzájárulni ahhoz, hogy a nemzeti gondolatot kizárják Európából – jelentette ki Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója a Nemzeti Közszolgálati Egyetem által tizenharmadik alkalommal megszervezett Ludovika Fesztivál második napján.
„Az Európai Unió alapító atyjai – és azok közül is a leghíresebb – a II. világháború lezárását követően kialakuló és stabilizálódó békét jelölte meg mint az Európai Unió legfontosabb szándéka” – emlékeztetett Orbán Balázs Robert Schuman gondolatára. Ehhez képest a brüsszeli tanácsüléseken geopolitikáról, háborús műveletekről, újabban megnyíló frontokról, konfliktusokról beszélnek, miközben Európa gazdasági értelemben nem áll jól egy világpolitikai versenyben sem – fejtette ki. Hozzátette: az alapító atyák sok esetben nagyon másként gondolkodtak a kereszténységről, az európai nemzetek közötti együttműködésről, valamint a háború és béke ügyéről, mint amilyen kritikákat Brüsszel megfogalmaz Magyarországgal szemben ezekben a kérdésekben.
„Ha az új generáció nem képes újra fogalmazni, mit jelent számára Európa, akkor az európai integráció meg is szűnhet” – mutatott rá. Leszögezte: vizsgálni kell, hogy Magyarország ebben az együttműködésben a nemzetstratégiai céljait meg tudja-e valósítani. Kijelentette: az biztos, hogy hazánknak ebben az együttműködésben kell maradnia, de hogy ennek mi lesz a sorsa, az még bizonytalan. Ennek megoldásában nekünk, magyaroknak és a közép-európai térségnek nagyon aktívan kell részt venni, az ebből eredő esetleges konfliktusokat és nehézségeket nem szabad személyesnek venni, mert a megoldás megtalálásának érdekében ezekre szükség van – tette hozzá.
„Magyarország egy Európa közepén elhelyezkedő ezeréves állam, amely jelen pillanatban egy rendkívül nyitott, exportorientált, termelésre berendezkedett és a jó minőségű termékeinket külföldi piacokon eladó ország” – fogalmazott Orbán Balázs, hangsúlyozva: a mi érdekünk a konfrontáció elkerülése és a minél összetettebb kereskedelmi kapcsolatok megléte. Kiemelte: számunkra azért fontos az Európai Unió, mert rajta keresztül férünk hozzá a közös piachoz, és így tudjuk az általunk megtermelt termékeket eladni az Unió országaiban. Hozzátette: az Európán kívüli országok is azért kereskednek velünk, mert ezáltal férnek hozzá az európai termékekhez és a piachoz.
„Az Európai Unió létezése előtt is voltak érdekegyeztetési fórumok, rítusok, tárgyalások, megegyezések, volt intellektuális vita és egy olyan kötőanyag, amelynek az volt az volt a feladata, hogy az Európán belüli konfliktusokat egy közös civilizációs alapból kiindulva el tudja rendezni, ez pedig a kereszténység volt” – fejtette ki Orbán Balázs. Beszélt arról is, hogy az integráció fenntartásával kapcsolatban az alapszerződésekben meghatározott jogi szerepvállalások is fontosak, az Európai Bizottság pedig épp ezekkel ellentétesen viselkedik.
„Az európai értékekre leselkedő legnagyobb veszély az, ha a brüsszeli intézmények az alapszerződés adta keretek és szerepfelfogások közül kilépve, saját politikai agenda mentén kezdenek el tárgyalni” – jelentette ki. Nem magyarként, nem lengyelként, hanem európaiként kell ez ellen tiltakozni – fogalmazott. Az angolszász politikai gondolkodással összehasonlítva kifejtette: a magyar konzervatív politizálás vezérlő ereje mindig a nemzeti érdek volt.
„Ebből érthető meg, hogy miközben a magyar kormány egyébként identitáspolitikai kérdésekben valóban konzervatív vonalat képvisel, gazdaságpolitikai kérdésekben és az államirányítás bizonyos kérdéseiben miért hoz néha klasszikus liberális, vagy klasszikus szociáldemokrata irányból levezethető döntéseket” – mutatott rá. Kitért arra is, hogy Magyarország elmúlt 13 éves külpolitikai és diplomácia tevékenysége hazánkat felértékelte a nyugati világban és azon kívül is, ahhoz képest, hogy milyen gazdasági súllyal és katonai erővel rendelkezünk. Úgy fogalmazott: a konzervatívok stratégiai partnerként, a liberális oldal viszont stratégiai veszélyként könyveli el hazánkat, ezért az ebből eredő támadásokat el kell hárítani, és napi szintű eredményeket, illetve sikereket kovácsolni.
„A nemzeti gondolat kizárásával Európának nincs jövője, ezért a nemzeti gondolat kizárásához mi soha sem fogunk hozzájárulni” – zárta gondolatit a politikai igazgató.
„Hazánk elsődleges célja, legfontosabb küldetése az ország békéjének és a magyar állampolgárok biztonságának szavatolása” – hangsúlyozta Szalay-Bobrovniczky Kristóf A békéhez erő kell! című előadásában. Magyarország honvédelmi minisztere arról is beszélt, hogy a Magyar Honvédség működtetéséhez az ország a gazdasági nehézségek ellenére nagyon komoly erőforrással, a GDP két százalékos ráfordításával járul hozzá. A működéshez megfelelő eszközök állnak rendelkezésünkre, egyebek mellett a NATO-tagság – mondta.
„Egy erős, jól kiképzett, a hagyományait megőrző, de feleszerelésében és működésében modern nemzeti haderő, amely képes a NATO szövetségi vállalásainak teljesítésére is” – jellemezte Magyarország haderejét Szalay-Bobrovniczky Kristóf. „A NATO védelmi szövetség – és ebben a minőségben a legnagyobb, a legrégebbi és legerősebb szövetség – arra hivatott, hogy nemzeti haderőkre támaszkodva, azok felajánlott erőiből gazdálkodva a tagoknak megtámadása esetén életbe léptesse védelmi garanciáit – tette hozzá. Hangsúlyozta: ehhez erős, jól felfegyverzett és kiképzett önálló nemzeti haderőkre van szükség.
A fentieknek megfelelő nemzeti haderő kialakítása kapcsán az előttünk álló feladatokról a honvédelmi miniszter elmondta: az első és legfontosabb tényező az ember, hiszen Magyarországon egy önkéntes kiegészítésű haderőről van szó. Számos olyan döntés született az elmúlt egy évben, ami a magyar haderő harci szellemének, harcképességének növelését hivatott előmozdítani. Lényegében egy, a harctevékenységekre koncentráló, harcolni tudó és akaró magyar hadsereget szeretnénk előállítani – fogalmazott a miniszter.
Második feladatunk a haderőfejlesztés, mind a légierő, mind az egyéni felszerelések, mind a szárazföldi képességek kapcsán. E tekintetben nemcsak látványos eszközcserének lehetünk tanúi, de a digitalizáció folyamatának is, melynek célja egyebek mellett a digitális katona „megszületése”.
A harmadik feladat a nemzeti védelmi ipar újra élesztése, azaz önálló, külső beszállítóktól (a lehetőségekhez képest) leginkább független ipari háttér kialakítása a következők tekintetében: lőszer, robbanóanyaggyártás, szimulációs rendszereket üzemeltető klaszter; légügyi, (lokátor rendszereket gyártó) klaszter; illetve a rádió- és műhold kommunikációs rendszereket gyártó klaszter.
Negyedik feladatunk a védelmi Innováció, amelynek sikeres és hatékony működtetésére jött létre egyebek mellett a Védelmi Innovációs Kutatóintézet.
Az amerikai világrend vége? címmel tartott kerekasztal-beszélgetésen Kiss István, a Danube Institute ügyvezető igazgatója kérdezte John O’ Sullivant, a szervezet elnökét, David Martin Jonest", az intézet kutatási igazgatóját, valamint Baranyi Tamást, a Magyar Külügyi Intézet stratégiai igazgatóhelyettesét.
„A halálomról szóló híresztelések nagymértékben túlzottak” – jelezte Mark Twain egy vele kapcsolatos téves gyászjelentésre. E felütéssel indult az eszmecsere, az analógia az amerikai hegemónia megszűnéséhez kapcsolódott. Túlzóak-e ezek az előrejelzések? – tett fel a kérdést Kiss István.
John O’ Sullivan szerint az amerikai hanyatlásról szóló hírek valamennyire valóban túlzóak. Az elnök visszatekintést adott a második világháború óta eltelt évtizedek világhatalmi történéseiről a kétpólusú világ megszületésétől a jelen helyzetig. Jelezve, hogy voltak bár krízisek – mint a kubai válság –, ám évtizedekig az volt jellemző, hogy mindkét szuperhatalom – az USA és a Szovjetunió – alapvetően mindent megtettek azért, hogy az aktuális helyzet ne rosszabbodjon. A rendszerváltást követően aztán egy szuperhatalom maradt – Amerika azonban túlterjeszkedett. Az iraki háború pénzügyi és diplomáciai krízist is hozott, máig komoly gondokkal küzd az ország. Nincs éppen a hatalma csúcsán, ám komoly eredmények vannak a háta mögött – zárta gondolatait a szakértő.
David Martin Jones az intézményrendszerek és a nemzetközi kapcsolatok tekintetében nézett rá az elmúlt időszakra. Hangsúlyozta az amerikaiak által képviselt értékeket – társadalmi igazságosság, emberi jogok, demokrácia –, és rámutatott arra, hogy a rendszer mind törékenyebbnek tűnik. Ma is nagyhatalom az Egyesült Államok, ám vonzerejét – amit nemcsak gazdasági teljesítménye, hanem a szabadság és egyéb értékek adták –, kezdi elveszíteni.
Baranyi Tamás ugyancsak hanyatlást érzékel az amerikai hegemónia tekintetében, ám igazán azt érzi veszélyesnek, ha az USA nem ismeri fel ennek jeleit, a kapcsolódó folyamatokat. Annak a stratégiának a fenntartása, amely az egypólusú világ fenntartására irányul, elhibázott. Célszerűbb lenne annak fel- és elismerése, hogy az egypólusú világrend változóban van.
A beszélgetésen szóba került még az is, hogy Európa számára nagyon fontos lenne a saját érdekeinek ismerete annak érdekében, hogy képes legyen azok védelmére. Gazdaság katonai hatalom nélkül olyan, mint egy zenekar hangszerek nélkül, márpedig az öreg kontinens így közelíti meg az orosz-ukrán háborút – hangzott el.
A Biztonság és szabadság a 21. században (Security and Freedom) című angol nyelvű panelbeszélgetésben Somogyi Gyula rk. követ, a Külgazdasági és Külügyminisztérium Biztonságpolitikai és Non-proliferációs Főosztályának főosztályvezetője, biztonságpolitikai igazgatója, Rod Dreher amerikai író, publicista, valamint Molnár Attila Károly, az NKE EJKK Molnár Tamás Kutatóintézet vezetője, vallásszociológus, konzervatív eszmetörténész vitatta meg a témához kapcsolódó kérdéseket.
A két, címben említett fogalom közti kapcsolatról szólva Rod Dreher elmondta: ha egy közösségben nincs stabilitás, akkor feszültség keletkezik a biztonság és a szabadság között. Nyugaton véleménye szerint dezintegráció zajlik, túl nagyon hangsúly került az egyéni szabadságra. Az emberek nem egy közösség részének érzik magukat, hanem elszigetelten élnek – márpedig ez egyenes út lehet a totalitárius rendszerek kialakulása számára.
A fiatalok, tette hozzá, különösen érintettek: a közösségi hálók dacára ez a generáció alapjában véve magányos. Általában is bizonytalanok az emberek – a vallás korábban kiszámíthatóságot és rezilienciát adott, jelenleg nincs helyette más, új alternatíva. Az egyetemista korosztály törékeny, mentálisan rossz állapotban van, nem tudja jól kezelni az érzelmileg igénybe vevő helyzeteket.
Somogyi Gyula az egyéni és közösségi érdekek diplomáciában történő megjelenése kapcsán arról szólt, hogy mindkettő képviseletére szükség van. Kiemelte: fontos vívmány, hogy a jelenlegi orosz-ukrán háború idején a NATO egységes tudott maradni. Megőrződött a kohézió; az egységes fellépés nem kérdőjeleződött meg. A beszélgetés során szóba került még a kulturális diplomácia témája, ennek kapcsán Somogyi Gyula úgy vélte, nem egyirányú az ilyen jellegű transzfer, hanem keletről nyugat felé ugyancsak zajlik a kulturális termékek és trendek áramlása.
Nemzeti űrjogszabályok az új űrkorszakban – trendek, kihívások: e címmel került sor arra az előadásra, amelyet Rosanna Hoffmann, az ENSZ Világűrügyi Hivatal (UNOOSA) munkatársa tartott. A felvezetőben Bartóki-Gönczy Balázs, a Világűrjog és Politika Kutatóintézet vezetője a Hold ismételt előtérbe kerüléséről, a Mars meghódításáról, a műholdak számának növekedéséről szólt. A jogi szabályozás célja, hogy a világűr biztonságos tér maradhasson – jelezte.
Rosanna Hoffmann előadásában hangsúlyozta: új érához érkeztünk, ma már annyi műhold van az űrben – ezeket számos iparág számos célra használja -, hogy ezek jogi szabályozása nélkülözhetetlen. Ám míg eddig elsősorban az államok voltak a jogalkotás alanyai, ma már magáncégek is beléptek e területre. A fenntartható működéshez pontos szabályozásra van szükség. A szakember részletesen ismertette a nemzetközi űrjogalkotási folyamat fontos lépéseit, egészen az 1950-es évektől, megemlítve, hogy hazánk már a kezdetektől, 1959-től részt vett e folyamatban. Fontos elem, hogy jóllehet ma már a magánszektor lényeges szereplő a világűrben zajló tevékenységekben, az államok felelősek ezek működéséért. Ha netán egy baleset történik, a felelősség az előidéző cég mögött álló államé. A jog azt biztosítja, hogy a nem kormányzati szereplők tevékenységét az állam engedélyezze és felügyelje.
Rosanna Hoffmann áttekintette a kapcsolódó nemzetközi jogi egyezményeket is – amelyeket hazánk is aláírt. Elmondta: fontos elem, hogy az 50-es és 60-as évek egyezményei a hidegháború idején születtek, mégis egyezségre tudtak jutni a nagyhatalmak. E korszak azonban lezárult: ma már nem a kötelességeket szabályzó egyezmények születnek, hanem sokkal inkább ajánlások. Az államok kooperációjáról beszélnek inkább, elvekről – azaz soft law-ról -, szemben a korábbi kötelező érvényű jogszabályokról. S hogy miért van szükség nemzeti űrjogszabály-alkotásra? A világűr békés „felhasználásának” és az államok közti együttműködésnek a biztosítása érdekében. Az ily módon megalkotott jogi keretek a magáncégek számára is kereteket jelentenek.
A menekültválság kezeléséről Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítója, Horváth Péter Zsolt, a Magyar Vöröskereszt Országos Igazgatóságának főigazgató-helyettese és Szarka Zsolt tü. alezredes, a Belügyminisztérium OKF Veszélyhelyzet-kezelési Főosztály főosztályvezető-helyettese beszélt egy kerekasztal-beszélgetésen. Az esemény moderátora Varga Réka, a NKE ÁNTK dékánja volt, aki elmondta, ki számít menekültnek, oltalmazottnak, illetve menedékesnek. Az eszmecserén szó esett egyebek mellett arról, hogy a rendszerváltás előtt Magyarország miként segítette a Kelet-Németországból érkező menekülteket, majd a résztvevők beszéltek a 2015-ös migráns válság és a tavaly az orosz-ukrán háború miatt elkezdődött menekültáradat kezeléséről is. A rendezvényen elhangzott az is, hogy a válsághelyzetek kezelése mindig állami feladat, de minden válsághelyzetet egyedi módon kell orvosolni, amihez elengedhetetlen a kormányzat és a karitatív szervezetek összefogása.
Van-e a vétónak ereje, illetve inflálódhat-e? Hazánk a vétó eszközével élve elszigetelődik vagy elszigetelnek bennünket? Mi a valóság: mi vétózunk vagy vétóra „futtatnak” bennünket a nemzetközi szervezetekben? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket járt körbe a vétó erejéről tartott kerekasztalbeszélgetés, amelyben Mráz Ágostont, a Nézőpont Intézet alapítóját, jelenlegi kutatási vezetőjét és igazgatóját, valamint Krekó Péter politológust, szociálpszichológust, az ELTE egyetemi docensét Pócza István a Batthyány Lajos Alapítvány szakmai programvezetője kérdezte.
Krekó Péter szerint a vétónak van ereje, sőt lehet és kell is ezzel a lehetőséggel élni. Az eszköz, meglátása szerint, inflálódik, ritkábban alkalmazva valószínűleg pozitívabb hatása lenne a magyar külpolitikában. A politológus ugyanakkor kiemelte: a gyakori vétózás egy szerep (is), e szerep pedig valószínűleg fogva tartja a magyar külpolitikát, mindazonáltal kifejezi: minket komolyan kell venni.
A vétó nem csodafegyver, mutatott rá Mráz Ágoston, de okosan használva, kellő tapasztalattal, a vétó lehetőségének már az említésével, annak lebegtetésével céljaink nagy része elérhető. Magyarország gyakran így is használja ezt az eszközt a szankciós politikában vagy az energiagazdaág kapcsán. A háború kérdésében hazánk „különutas” külpolitikai elképzelése az, hogy első körben a vallásdiplomácia eszközével kezdené a béke alapjainak megteremtését.
Arról, hogy hogyan formálja valóságképünket a digitális média, Magyar Sándor ezredest, az NKE HHK adjunktusát, Bányász Pétert, az NKE ÁNTK Kiberbiztonsági Kutatóintézetének adjunktusát, illetve Kupecki Nórát, az Igazságügyi Minisztérium jogalkotásért és fogyasztóvédelemért felelős helyettes államtitkárát Veszelszki Ágnes, az NKE ÁNTK Digitális Média és Kommunikáció Tanszék vezetője kérdezte. A kerekasztal-beszélgetésen szó esett egyebek mellett arról, hogy a digitális média alkalmas a jó üzenetek széles körű terjesztésére. A résztvevők felhívták ugyanakkor a figyelmet arra, hogy az online tér számtalan visszaélésre is alkalmat ad. Elhangzott, hogy a személyes adatokkal akár a kiskorúakkal kapcsolatban, vagy az online vásárlások során is visszaélhetnek, az így elkövetett bűncselekmények sokszor határokon átívelnek, ezért nagyon nehéz felderíteni őket, a veszteségek pedig sokszor családi tragédiákhoz is vezethetnek. A Kiperpajzs Program ezek elkerüléséhez is segítséget nyújt – emelte ki Kupeczki Nóra, aki kitért a média addiktív hatására is, amit szerinte csak utólag lehet szabályozni. Emlékeztetett: a COVID-járvány alatt jelentősen megnőtt az álhírek száma, amelyek káros hatással voltak a polgárok egészségére is, ezért a BTK-t is szabályozták. A különböző online kihívások veszélyeiről, amelyek akár halálosak is lehetnek, Magyar Sándor beszélt. Bányász Péter kiemelte: az algoritmusok befolyásoló hatása és célzott hirdetései miatt veszélyes lehet kizárólag az online oldalakon, főként a közösségi médiában megjelenő hírekből tájékozódni. A szakemberek egyetértettek abban, hogy arra kell nagyobb figyelmet fordítani, hogyan lehet a mesterséges intelligenciát jól használni. A résztvevők leszögezték: oktatással, tudatosítással és figyelemfelhívással lehet a digitális média káros hatásait megelőzni.
Az ukrán háború lehetséges következményeiről beszélgetett Prőhle Gergely volt nagykövet, az NKE Stratégiai Tanulmányok Intézet igazgatója Schmidt Mária történész professzorasszonnyal, a Terror Háza Múzeum főigazgatójával, Magyarics Tamás történész professzorral, korábbi nagykövettel, az NKE EJKK Amerika Kutatóintézet tudományos főmunkatársával, valamint Somkuti Bálint biztonságpolitikai elemzővel, az MCC geopolitikai műhelyének kutatójával.
Schmidt Mária elmondta, meggyőződése szerint az orosz-ukrán háború egy dupla proxy-háború, amelyben az ukránok harcolnak az amerikaiak helyett és az oroszok a kínaiak helyett. Ugyanakkor mára világossá vált, figyelmeztetett, hogy az oroszok részéről időhúzásról van szó, a konfliktus pedig azért robbant ki, mert Oroszország nem tűri el, hogy Ukrajna a NATO tagja legyen. Az USA konfliktusban betöltött célja kapcsán hangsúlyozta: az Egyesült Államok e háborúban is hegemón szerepének megtartását tűzte ki célul, e szerepében pedig legfőbb ellensége Kína lett.
Somkuti Bálint kiemelte: a szomszédban zajló összecsapás olyan típusú, amelyet nehéz lenne definiálni, kategorizálni, mivel olyan események történnek, amelyek nem megszokottak. Ebben a tekintetben új korszak hajnalán vagyunk, mondta, ahol új típusú megoldások kerülnek, kerülhetnek előtérbe. Hangsúlyozta, a jövőben sokkal militarizáltabb világban fogunk élni, meg fogjuk tapasztalni az erőközponti megközelítés újjáéledését. Hozzátette: az USA elemi érdeke Oroszország gyengítése, a konfliktust pedig (egyebek mellett) a NATO bővítésére (finn, svéd) kívánják felhasználni.
A háború művészete a mesterséges intelligencia korában: fejlődés, fenyegetések, stratégiák világszerte címmel hallhattunk beszélgetést Porkoláb Imre dandártábornok, védelmi innovációért felelős miniszteri biztos és Tilesch György MI-szakértő és –tanácsadó részvételével. Porkoláb Imre elmondta, hogy a mesterséges intelligencia a hadviselés területén történő használata meg fogja változtatni azt, ahogyan harcolunk, kérdés viszont, hogy mikor. A mesterséges intelligencia a katonai műveltek során történő döntéshozatalban segít például. Tilesch György elmondta, hogy az MI egy exponenciális átalakulás alapját kepézi, és a „kognitív hadviselés” nem fog változni. A technológia gyors ütemben fejlődik, amivel meg kell birkóznunk mentálisan is.
Magyarics Tamás szerint a magyar-amerikai kapcsolatokban nyilvánvaló, hogy az amerikaiak kívánják diktálni a feltételeket, ezért teljesen érthető, ha a magyar kormány több irányba is érdeklődik, nyit kelet felé, nyit Ázsia, illetve Dél-Amerika felé is. A két ország kapcsoltrendszerében az amerikaiak nem elsősorban Magyarországot, hanem a térséget figyelik, de Magyarország szerepéről elmondható: kulcsszerepet játszik a térségben. A blokkosodást elkerülni kívánó magyar lehetőség kapcsán elmondta: hazánk az Európai Unió és a NATO tagja, ez alapvetően meghatározza pozícióinkat.
A háború jövőjéről beszélgetett Szenes Zoltán nyá. vezérezredes, az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok Tanszékének professor emeritusa és Paul Walf, a Reinmetall magyarországi részlegének vállalati koordinációs vezetője. Szenes Zoltán leszögezte, hogy a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokat követő globális terrorizmus elleni harccal megváltozott magának a háborúnak a jellege. Ismertette a hadtörténelemben használatos „hadviselés nemzedékei” kifejezést, amely a hadviselés öt „nemzedékének” koncepciójára utal, és amelyek mindegyikének más-más taktikája, stratégiája és technológiája van. Az orosz-ukrán háború kapcsán megjegyezte, hogy az új technológiai fejlesztések felértékelődnek, a háborús felek számára egyre fontosabb szerepük lesz. Utalt az ötödik generációs hadviselésre is, amely például társadalmi mérnöki tevékenység, félretájékoztatás és kibertámadások, valamint olyan új technológiák, mint a mesterséges intelligencia és a teljesen autonóm rendszerek révén valósul meg. Paul Walf hangsúlyozta, figyelembe kell vennünk a jövő bizonytalanságának tényét. Ezért a hadsereg, a haderő szempontjából is kiemelkedő jelentősége van a megfelelő helyzetértékelés képességének egy modern, komplex háborús környezetben és az arra való rugalmas és gyors reakciónak. Kitért arra is, hogy a Reinmetall német haditechnikai vállalat kulcsszerepet játszik a magyar fegyveres erők fejlesztésében, amely nemcsak a Magyar Honvédség modern harci eszközeinek szállítója, hanem befektetései révén aktívan részt vesz a magyar hadiipar fellendítésében is.
A jövő ökológiájáról beszélgetett Dwight Nystrom, az NKE Eötvös József Kutatóközpont Amerika Kutatóintézetének senior kutatója és Hetesi Zsolt, az NKE Víztudományi Kar Víz- és Környezetbiztonsági Tanszékének egyetemi docense. Leszögezték, hogy az orosz-ukrán háború radikálisan megváltoztatta a földgáz Európai Unióba történő szállításának útvonalát, ami krízist okoz Európa-szerte. A földgázszállítás kulcseleme lehet a tengeren szállított cseppfolyósított földgáz. Európának vannak tervei más energiahordozókra való áttérésre, és a klímaváltozás káros hatásaira, amelyek az ökoszisztémákra, a gazdasági ágazatokra, valamint az emberek egészségére és jólétére is hatással vannak. A kontinensnek előbb utóbb el kell döntenie, mit tegyen a klímaváltozás és a földgáztól való függetlenedés terén. Szó esett továbbá Magyarország egyik legnagyobb biomassza-erőműve, a Paks II. beruházásról, a pécsi erőműről, amely egyszerre villamos- és hőenergiát is előállít, a villamoshálózatról, a zöld hidrogén felhasználálsi módjairól és a biomassza hasznosításáról is.
Szöveg: Kovács Lilla, Páhy Anna, Sallai Zsófia, Szabó Réka Zsuzsanna
Fotó: Szilágyi Dénes