Béke és biztonságpolitika, háború és menekültválság, klímaváltozás és fenntarthatóság, mesterséges intelligencia, kiberbiztonság, űrjog és vízügy – csak néhány téma azok közül, amelyekkel a szabadegyetem várja az érdeklődőket a tizenharmadik Ludovika Fesztiválon május 11. és 13. között az Orczy-parkban. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) által szervezett hagyományőrző esemény első napján neves magyar és külföldi szakemberek tartottak előadást, vagy ütköztették álláspontjukat.
Idén is a 100 napos ünnepséghez kapcsolódóan szerveztük meg a hagyományőrző Ludovika Fesztivált, amelynek célja, hogy betekintést adjon a hivatásos szakmák életébe, tevékenységüket megismertesse és közelebb hozza az egyenruhás hivatást a szélesebb társadalmi rétegekhez – mondta köszöntőjében Deli Gergely, az NKE rektora. Kifejtette: a háromnapos esemény idején 40 izgalmas előadást és kerekasztal-beszélgetést hallgathatnak meg az érdeklődők.
„Mi itt a nyugodt erőt képezzük” – jelentette ki Deli Gergely utalva arra, hogy nyugodt erőre van szükség a közigazgatásban, a rendészeti szerveknél és a honvédségnél is. Ezt követően bemutatta a nyitóelőadást tartó neves vendéget, Edward N. Luttwak amerikai írót, az USA Védelmi Minisztériumának tanácsadóját. A romániai születésű professzor a London School of Economics-on és a John Hopkins Egyetemen tanult, és szolgált az Izraeli Védelmi Erőknél is. Ronald Reagan elnök biztonsági tanácsadója is volt; könyvei több mint húsz nyelven jelentek meg. A háború és béke logikája című műve több katonai akadémián is tananyag, az NKE-n is e címmel tartott előadást.
Az orosz-ukrán háború a történelem egyik legszokványosabb fegyveres konfliktusa – kezdte előadását. A Putyin elnököt információval ellátó titkosszolgálatok tévedtek, amikor egy hibátlan, szabályos katonai akció képét vetítettek előre Ukrajnával kapcsolatban – Kijev mellé helikopterekkel érkező hivatásos katonákról, amelyek további csapatoknak nyitnak majd utat; a védelmi minisztérium elfoglalásáról, Zelenszkij elnök elmeneküléséről, a kormány feloszlatásáról, majd nagy ünnepségről. Mindezt öt nap leforgása alatt. Az amerikai titkosszolgálatok hasonló forgatókönyvet jeleztek előre – azt a németekkel is megosztották –, és felajánlották az ukrán elnök kimenekítését. Ebből derült ki, vélte a szakember, hogy nem értik a lényeget.
Márpedig a helyzet a következő: immár új érába léptünk, a posztkinetikus (azaz katonai erőket, eszközöket mozgató korszak utáni) hadviselés korába. Az oroszok hibridnek, az amerikaiak negyedik generációsnak nevezik ugyanezt: ez itt immár egy információn alapuló posztmodern háború, kiberhadviselés – szögezte le Edward N. Luttwak.
Azért neveztem normális, szokványos háborúnak ezt a most zajlót, mert az emberek fantáziáik alapján indítják azokat, és itt is ezt történt - jelezte a szakértő. Ám az ukrán reakció is tipikus volt: patriótaként nem adták meg magukat. A hibrid, posztkinetikus háború képe tehát fantáziának bizonyult, az ukránok ellenálltak, és fegyverek harcok kezdődtek egyebek mellett Harkovért – olyan módon, ahogyan azok az első világháború idején történtek: szemtől szemben lövik egymást a szemben álló felek. Az ilyen háborúk húsz évig is eltarthatnak: az ukránok részéről folyamatosan érkezik utánpótlás a nagykorúvá váló fiatalok révén, a másik oldalon pedig nem mobilizálták az orosz hadsereget, ott ugyancsak komoly tartalékok vannak. Ez pedig olyan, mint az üzleti életben a tőke – jegyezte meg a tanácsadó, majd részletesen szólt az orosz hadseregben szolgáló katonákról, zsoldosokról, s azok motivációjáról.
Összességében a háború célja azonban mindig az, hogy végül békét hozzon. Ez pedig azzal jár, hogy a kezdeti nagy igények, álmok idővel alábbhagynak – fogalmazott a tanácsadó. Úgy vélte, a megoldásban a helyiek körében tartott népszavazás lehet megoldás, hasonlóan néhány nyugat-európai (belga, német, és magyar – soproni) példát is említve. Ha az első világháború után ez a megoldás Európában tudott működni, akkor most is kiutat jelenthez – zárta gondolatait Edward N. Luttwak.
„Mindig nehéz eldönteni, hogy egy közösség az érték-, vagy érdekközösség, leginkább mind a kettő egyszerre, de a diplomáciában az a természetesebb, ha érdekközösségekről beszélünk” – jelentette ki Navracsics Tibor területfejlesztésért és az uniós források felhasználásáért felelős miniszter. Úgy fogalmazott: ami ma Európában jó, elviselhető és élvezhető, de nem az előző nemzedékek halmoztak fel, az az integrációnak köszönhető, amelynek a béke a legfőbb vívmánya. Hangsúlyozta: azért támogatja az Európai Unió bővítését, mert a tagállamok között nincs háború. Hozzátette ugyanakkor, hogy időről időre szükség van a struktúra átgondolására, mert az eredetileg hat tagállamra tervezett szövetség nem tud ugyanúgy működni a mostani 27 tagállammal. Rámutatott: az, hogy az unió részt vállal az orosz-ukrán háborúból, sokkal inkább a NATO feladata lenne. Szerinte a békét csak fegyverszünettel lehet megteremteni.
Óriási szerepe van az Európai Unió egyes programjainak, például az Erasmusnak abban, hogy olyan államok, amelyek pillanatnyilag még nem tudnak csatlakozni, az Erasmussal már megadják a fiataljaiknak az európaiság, az Európai Uniós állampolgárság érzetét – fejtette ki Navracsics Tibor, hangsúlyozva: azzal, hogy itt tanulnak, a diákok közelebb hozzák hazájukat is az Unióhoz. A 2024-es magyar uniós elnökséggel kapcsolatban elmondta: a 2011-es elnökséghez hasonlóan pozitív hatása lehet, de fontos, meglesz-e a magyar diplomáciában az a készség, hogy az egymással ellentétben álló tagállamokat kibékítse egymással. Beszélt arról is, hogy a hazánknak járó forrásokról szóló tárgyalások jól haladnak, és reményei szerint nyár végére megkapjuk a támogatásokat.
Deutsch Tamás európai parlamenti képviselő a valódi európai szövetségekről fejtette ki véleményét. „A közel hetvenéves európai együttműködés a legkiterjedtebb és legmélyebb válságát éli” – fogalmazott Deutsch Tamás, aki szerint az a kérdés, hogy az olyan fontos értékek mint az együttműködés, az összefogás, a szolidaritás és Európa egységének megteremtése érvényesülnek-e. Magától értetődőnek nevezte, hogy érték a közös Európa, felhívta viszont a figyelmet arra, hogy azok az értékek, amelyek köré épült, háttérbe szorultak.
„Erős, önálló, egymással kooperáló nemzetállamok nélkül nincs sikeres együttműködés” – jelentette ki a politikus. Kiemelte: Európa alapító atyajainak mindegyike kereszténydemokrata volt, ehhez képes ma a kereszténydemokrata értékek ellen uszítanak az Európai Unióban.Saját nemzeti érdek határozott megfogalmazása nélkül nem lehet szövetségest találni – jelentette ki a politikus, leszögezve: ellenkező esetben elnyomnak bennünket. Hozzátette: ha egy ország egy szélesebb szövetségi rendszer – jelesül a NATO, vagy az Európai Unió – tagja, nem jelenti azt, hogy mindig ugyanazt az álláspontot kell képviselni, mint a többiek.
Arról, hogy milyen tudásra lesz szükségünk a jövőben, már Hankó Balázs innovációért és felsőoktatásért felelős államtitkár beszélgetett Hiller István korábbi oktatási miniszterrel. Az eszmecsere – amelynek során szó esett egyebek mellett a modellváltásról, a szakképzésről és a hallgatói létszámok alakulásáról is – moderátora Christián László rendőr dandártábornok, az NKE oktatási rektorhelyettese volt. Hiller István a köznevelés legfontosabb feladatának nevezte, hogy megtanítsa a diákokat írni, olvasni és számolni. Mindezek mellett fontosak a digitális és az informatikai ismeretek, valamint legalább két idegen nyelv elsajátítása – fejtette ki. Hankó Balázs szerint fontos az egyetem közösségteremtő és közösségmegtartó ereje, ellentétben a mesterséges intelligenciával, ami inkább arra törekszik, hogy eltávolítsa az embereket egymástól. Úgy fogalmazott: a cél az, hogy a hallgatókból alkotók legyenek.
Egy másik kerekasztal-beszélgetésen Litkei Máté, a Mathias Corvinus Collegium Klímapolitikai Intézetének igazgatója az esetleges apoklaipszisról kérdezte vendégeit, Calum T. M. Nicholson szociálantropológus kutatót, az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó migráció szakértőjét, és Gelencsér Andrást, a Pannon Egyetem rektorát, légkörkutatót.
A panel a fogalom definiálásával kezdődött. Nicholson professzor elmondta, hogy a szó eredetileg kinyilvánítást jelentett, de modern felfogásban a kataklizmát értjük alatta. Ennek kapcsán azt emelte ki, hogy a klímaváltozás nem önmagában apokaliptikus jelenség, hanem annak megítélése és társadalmi hatásai révén az. Nem a földrengés öli meg az embereket, hanem a házak összeomlása – mondott példát arra, amikor a kultúra határozza meg az események hatását. A katasztrófák mértéke tehát az ember alkotta rendszerektől függ – a török földrengés például azért követelt ennyi áldozatot, mert rossz állapotban voltak az ottani épületek. Amikor tehát a klímaváltozásról beszélünk, nemcsak a természeti eseményre, hanem a társadalmi tényezőkre is gondolni kell.
Gelencsér András a fogalom kapcsán azt emelte ki, hogy nem egyetlen eseményt, hanem egy folyamat eredményét értjük alatta. A modern társadalom magát manőverezte a jelenlegi helyzetbe a fenntarthatóság és a természeti erőforrások kimerítése tekintetében. Vannak azonban olyan jelenségek, amelyek kapcsán elmondható, hogy önmagában a természetei esemény „öl”, társadalmi vonatkozásoktól függetlenül – ilyen például a vízhiány. Calum T. M. Nicholson erre válaszul egy 1981-es adatot említett: már akkor kimutattak korrelációt az éhínség és a politikai berendezkedés között.
A kérdésre, hogy miért épp a klímaváltozás került globálisan a fókuszba, Gelencsér András úgy vélte: azért, mert abból üzletet lehet csinálni. Új technológiák, energiahatékony megoldások, elektromos járművek – sorolta –, mindezek révén profitál a gazdaság, a politika. Szemben például a biodiverzitás témájával, amelynek nincs pénzügyi vonatkozása.
Szóba kerül az is, miképpen lehetne limitálni a fogyasztást. Erről Nicholson azt mondta: most az a fő gond, hogy nincs egységes narratíva. Sokáig az emberi tényező viselkedését a közgazdaságtudomány tanaival magyarázták, az azonban már kevés, és nincs helyette új. Megfordulnak a normák, mert „elfáradtunk a régi sztoriktól”, de újak egyelőre nem látszanak. Remélem, jön egy új történet – igaz, attól jó és rossz irányba egyaránt fordulhat a történelem kereke – fogalmazott.
Gelencsér András a fogyasztás kapcsán adatokat említett: a világ népességének egy százaléka felelős a légiipar által okozott szennyezés és az energiahasználat mintegy feléért. Mégsem az az megoldás, hogy megállítjuk ezt a réteget. Hiszen számos iparág épül a kiszolgálásukra, és egy drasztikus lépés a társadalom más szegmenseiben vezethet gondokhoz.
Világok harca címmel került sor arra a kerekasztal-beszélgetésre, amelyben Csizmazia Gábor, az NKE Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) Amerika Kutatóintézetének tudományos munkatársa kérdezte Mártonffy Balázst, az NKE EJKK Amerika Kutatóintézet vezetőjét, Salát Gergely sinológust, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatóját, és – online bejelentkezéssel – Sumantra Maitra-t, a The American Conservative főszerkesztőjét.
Sumantra Maitra a nagyhatalmi politizálás szerepe kapcsán úgy vélte: e megközelítés nem került le eddig sem a napirendről. Oroszország nagyhatalomnak, atomhatalomnak és regionális hatalomnak egyaránt tekinthető attól függően, milyen földrajzi pozícióból és milyen perspektívából tekintünk rá.
Salát Gergely azt hangsúlyozta, hogy Kínában multipoláris világról beszélnek, amelyben Kína, az USA, India és Oroszország egy-egy pólust képviselnek. És jóllehet nem emlegetnek tételesen érdekszférákat, e gondolkodásmód mögött éppen e típusú felosztás logikája húzódik meg. Maguknak a kínaiaknak is vannak érdekszféráit, és ezek eltérhetnek attól, amit az amerikaiak annak vélnek.
Mártonffy Balázs Amerikáról szólva két nézőpontot ismertetett. Az egyik arról szól, hogy az USA a függetlenségi háború kora óta folyamatosan mind több hatalomhoz jutott, és egyre fontosabb világpolitikai tényezővé vált a polgárháború, a világháborúk, a hidegháború, majd az egypólusú világrend idején. A második ezzel szemben arra utal, hogy az a mód, ahogyan az államok ez idáig viselkedtek, a múlté, és kérdés, hogy célszerű-e, lehet-e visszatérni a korábbi érdekszféra-értelmezésekhez. Hiszen minden állam másképp látja a világot, s benne érdekszféráit.
Sumantra Maitra szerint az oroszok célja, hogy az USA és Kína értse az orosz érdekeket – nehezményezik , hogy nem igazán tekintették őket stratégiai partnernek. Salát Gergely Kínáról azt emelte ki, hogy ők nem akarták aláásni a jelenlegi hatalmi berendezkedést, nekik érdekükben állt a fenntartása. Ám ez a helyzet változik, és a nekik nem tetsző nemzetközi intézmények helyett újakat hívnak életre. Nem igazán tudni ugyanakkor, mit terveznek hosszú távon. Ami látszik, az egyfajta eurázsiai, afrikai és latin-amerikai térhódítás – „minden út Pekingbe vezet”-alapon –, ez nem feltétlenül hegemóniát, sokkal inkább a kínaiak javára billenő aszimmetrikus kapcsolatrendszereket jelent. Mártonffy Balázs arról beszélt, hogy a kilencvenes évek világosabb felállásához képest – gyenge Oroszországgal és a fennálló helyzeten változtatni nem szándékozó Kínával – mostanra az ázsiai országot már fenyegetettségnek érzik.
Hogy milyen kihívásokra számíthat a NATO az orosz-ukrán háború után, Kajári Ferenc vezérőrnagy, a KFOR korábbi parancsnoka, Balogh István NATO nagykövet és Kalmár Ferenc Csaba, a Honvédelmi Minisztérium Védelempolitikai Főosztályának főosztályvezető-helyettese beszélt. A beszélgetést moderátora Fodor Márk Joszipovics, a Magyar Atlanti Ifjúsági Tanács alelnöke volt. A kerekasztal beszélgetés résztvevői egyebek mellett áttekintették a 2014 óta meghozott NATO intézkedéseket, beszéltek arról, hogy Magyarország milyen szerepet játszik az európai védelmi politikában és beszámoltak a hazai haderő modernizációjáról is. A résztvevők a legfontosabbnak azt tartották, hogy a háború ne eszkalálódjon és Magyarország továbbra se szállítson halált okozó fegyvereket a harcokkal sújtott területekre.
Folyóink védelméről beszélt Bíró Tibor, az NKE VTK dékánja, Pásztor Sándor vízügyi szakember, a román környezetvédelmi miniszter tanácsadója és Orosz Örs felvidéki jogvédő aktivista. Bíró Tibor felhívta a figyelmet arra, hogy a hazai vízfolyás szakaszok védelme erőteljesen függ a felvízi országoktól, ugyanis Magyarország felszíni vízkészletének jelentős hányada határainkon túlról érkezik, ezáltal erősen kiszolgáltatottak vagyunk a felvízi országoknak. Pásztor Sándor kiemelte, hogy a román vízügyi hatóság annak érdekében, hogy a tavalyihoz hasonló extrém szárazság ne alakuljon ki, víztározókat tervez kialakítani, illetve átalakítani. Ezek a tározók eddig csak magas vízállás esetén fogadták be a vizet, ezentúl azonban közepes vagy ennél alacsonyabb vízállás esetén is feltölthetők lesznek. A tavasszal visszatartott vizet pedig nyáron, szárazabb időszakokban lehet majd hasznosítani. Hozzátette: az e célt szolgáló projektek most indulnak. Orosz Örs a tavalyi Sajó-katasztrófa (Sajó felvidéki szakaszának súlyos szennyezése) kapcsán elmondta, hogy az Alsószele település mellett található vasércbánya tizenkét emeletnyi tárnájából tört föl a víz, ami miatt több hónapon keresztül a határértéket többszörösen meghaladó mennyiségű mérgező anyag jutott a folyóba. Bár azzal, hogy Orosz Örs és aktivista társai homokzsákokkal elzárták a bányavíz útját, jelenleg kevesebb szennyeződés kerül a folyóba. Hozzátette: a bánya tulajdonosai feljelentették őket, és eljárás is folyt ellenük, és a kérdés azóta sem oldódott meg a „Szlovákiában tapasztalható belpolitikai válság miatt”.
A Ludovika Szabadegyetem programjai pénteken folytatódnak, többek között Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi minisztert, Orbán Balázst, a miniszterelnök politikai igazgatóját, valamint Scott Donovant, a Nemzetközi Bűnüldözési Akadémia budapesti szervezetének igazgatóját hallgathatják meg az érdeklődők. Mivel azonban nincs fesztivál buli nélkül, ezért péntek este a Tóparti színpadon fellép Áron András, a Konyha, az erdélyi 4S Street, valamint a kárpátaljai Ullie zenekar is, a Party sátorban a BSW koncertje után pedig Cooky és Lotfi Begi és Jumo Daddy zenél majd.
Szöveg: Kovács Lilla, Sallai Zsófia, Szabó Réka Zsuzsanna
Fotó: Szilágyi Dénes