Végzettségére nézve geológus volt, de dolgozott rakodómunkásként is. Ült börtönben jogerős ítélet nélkül nem is egyszer, volt vendégprofesszor a tengerentúlon, és tanított a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen is. Leginkább mégis külföldön is ismert és elismert nemzetpolitikai szakértőként tekintünk Duray Miklósra, a tavaly decemberben elhunyt felvidéki magyar politikusra.
A ’84-es bebörtönzése elleni tiltakozások akkoriban a nemzetközi közvéleményt is megmozgatták. Hogyan építette ki saját hitelességét és volt képes reflektorfénybe helyezni a felvidéki magyarság ügyét a nagyvilágban? Hogyan érte el azt például, hogy a nyolcvanas években megjelenjen Párizsban egy, a szlovákiai magyarok helyzetéről, az ellenük elkövetett jogsérelmekről szóló jelentés? Mit értékeltek, ismertek fel benne külföldön a kortárs írók (Vonnegut, Miller, stb)?
Hol szerezte meg geológusként a politizáláshoz szükséges elméleti alapokat, hol ismerte meg a szükséges háttértudást, összefüggéseket? Hogyan érte el azt, hogy a csehszlovák államhatalom a közép-kelet-európai rendszerváltások idejére már jól ismerte nevét, munkásságát, politikai céljait?
A Ludovika Podcast mai adásában róla beszélgetünk egy múlt heti, emlékének szentelt konferencia apropóján Gyurcsík Ivánnal, Duray Miklós közvetlen munkatársával, az egykori Együttélés politikai mozgalom vezető titkárával, aki jelenleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem regionális együttműködésért felelős rektori tanácsadója.