Idén március 29-én átadták a tiszteletbeli doktori címeket (doctor honoris causa) a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Ludovika Főépület Széchenyi Dísztermében.
Köszöntőjében Deli Gergely rektor elmondta: mindkét új díszdoktor olyan szakterületen alkotott maradandót, amelyek terén egyetemünk is stratégiai célokat jelölt ki. Emlékeztetett: az ENSZ múlt heti vízügyi konferenciáján a résztvevők megállapították, hogy az államok, gazdasági szereplők, a média és az állampolgárok egyaránt felelősséggel tartoznak a Föld vízkészletének megőrzéséért. A vízbiztonságot, az éghajlatváltozást és az élelmiszerbiztonság kérdését egyben kell kezelni, e célkitűzés megvalósításában az NKE is szerepet vállal kapcsolódó képzéseivel, és az infrastruktúra fejlesztésével. Nemcsak a vízügyi közigazgatás, de a vízdiplomácia irányába is nyitottunk – jelezte Deli Gergely, hangsúlyozva az elmélet, a gyakorlati ismeretek, valamint az élményszerű tudásátadás fontosságát. „Ebben is számítok díszdoktoraink tanácsaira, iránymutatásaira” – fogalmazott a rektor.
Felvezető szakmai előadásában Józsa János rektor emeritus, a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának elnöke egy fotósorozat levetítésével idézett fel pillanatokat a díszdoktorok munkásságából.
Az eseményen az NKE Víztudományi Kara (VTK) dékánjának javaslatára az egyetem Szenátusa tiszteletbeli doktori címet adományozott Charles J. Vörösmarty részére. Az elismerésben részesült kutatót Szöllősi-Nagy András, a VTK egyetemi tanára mutatta be. A laudációban elhangzott: a jelenleg a City University of New York egyik kutatóközpontját vezető Vörösmarty professzor 1991 óta foglalkozik a földtani rendszerekkel. Dolgozott az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Programjában, az ENSZ Vízügyi Programjában és több NASA-programban is. Ezek célja a Föld – azon belül a sérülékeny sarkvidéki területek – működésének jobb megértése volt. Az elmúlt évtizedekben a vízkörforgás és a globális hidrológiai adatkészletek modellezésében mélyedt el, számtalan szakcikket publikált.
Charles J. Vörösmarty Erdős és az antropocén kor című székfoglaló előadását Erdős Pál, magyar származású matematikus és az általa Erdős-számnak nevezett fogalom bemutatásával kezdte. Utóbbi azt takarja, hogy egy adott tudós publikálást tekintve milyen messze – hány „kézfogásnyira”, azaz közös publikációnyira – van Erdős Páltól. E megközelítés nyomán fejtette ki a professzor a Földön élő fajok egymásrautaltságát. A Nagy Gyorsulásnak nevezett jelenségről szólva elmondta: az az ember által előidézett, hosszú távú hatásokat jelöli, amelyek egy új geológiai korszakot, az antropocént határozzák meg. E hatások pedig – legyen szó a klímaváltozásról, az óceánok elsavasodásáról vagy az édesvízkészletek fogyásáról – mind-mind összefüggenek.
A professzor beszélt egy 1972-es, számítógépes szimulációval végzett jelentésről is, amely The Limits to Growth címmel jelent meg, s amely az exponenciális gazdasági és népességnövekedés kifutását vizsgálta véges erőforrás-kínálat mellett. A kötet megállapítása az volt, hogy az akkori növekedési trendeket változatlannak tekintve a növekedés határaihoz száz éven belül eljutunk. Azóta sem változtak érdemben a trendek – állapította meg Vörösmarty professzor. Szólt arról is, hogy ma már az energiahordozók mind nagyobb hányadát fordítjuk azok kitermelésére; emellett kiemelte a biodiverzitás fontosságát, amely nélkül – fogalmazott – aligha képzelhető el működő gazdaság.
A Víztudományi Kar dékánjának javaslatára az NKE Szenátusa a másik tiszteletbeli doktori címet Kőrösi Csabának, az ENSZ Közgyűlés elnökének adományozta.
Laudációjában Zlinszky János egyetemi docens úgy fogalmazott: „A sikeres munkával kivívott személyes tekintélyt mi sem mutatja jobban, mint hogy a Fenntartható Fejlődés világkonferenciát követően Kőrösi Csabát a tagállamok a Fenntartható Fejlesztési Célrendszer megalkotásával megbízott ENSZ Nyílt Munkacsoport, az OWG társelnökévé választották. A jelenleg érvényes, 2030-ig szóló globális fenntartható fejlesztési célrendszer ennek a kétéves, megfeszített munkának az eredménye. Maga a munkafolyamat pedig, a nyílt munkacsoport vezetése és sikerre vitele új történeti és módszertani fejezetet nyitott a diplomáciában”.
Ezt követte Kőrösi Csaba székfoglaló előadása, amelyben a Nagy Gyorsulással kapcsolatos célokról és kihívásokról szólt. A paradigmaváltást nehezítő trendek között említette az élelmiszerellátás és a tiszta energiához való hozzáférés nehézségeit, a teljes foglalkoztatottság elérésének akadályait, a városi nyomornegyedekben élők számának emelkedését és a tengeri élővilág hanyatlását. A transzformációt a háborúk is hátráltatják, figyelmeztetett. Komoly gondot jelent az energia- és adósságválság, valamint a gyorsuló klímaváltozás. Némi optimizmusra a technológia dinamikus növekedése adhat okot.
Mindebből következik, hogy az antropocén korszak válságai a korábbitól eltérőek lesznek, most ismerkedünk meg annak prototípusával. Ez alapján e krízisek jellemzői, hogy egy alrendszerből indulnak ki és rendkívül gyorsan söpörnek végig a világon, visszafordítva a fejlődési eredményeket, aláásva a politikai és gazdasági stabilitást, megborítva az intézményrendszereket. Nehézséget jelent, hogy nem tudjuk mérni a transzformációt: külön-külön számos elemet vizsgálunk, de az összképet nem látjuk pontosan. Márpedig a mostani döntéseink meghatározzák a következő 30-40 évet – figyelmeztetett Kőrösi professzor, sürgetve egy globális vízügyi információs rendszer felállítását, és az adatbázisok integrálását.
Szöveg: Kovács Lilla, ludovika.hu
Fotó: Szilágyi Dénes