Szerbia európai integrációjának sajátosságairól, a Belgrád-Pristina párbeszédről, illetve déli szomszédunk Magyarországgal ápolt viszonyairól esett szó a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Nemzetközi Főigazgatói Irodája (NKFI) által szervezett Barangolás a Balkánon elnevezésű eseménysorozat első állomásán március 28-án, a Ludovika Főépületben.
Palusek Erik, az NKFI munkatársa elmondta, hogy a most induló programsorozat fókuszában a nyugat-balkáni államok több szempontból történő vizsgálata áll. A Szerbia európai integrációja és a Magyarországgal ápolt viszonyai című rendezvény vendége ezúttal Horváth László, a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) Nyugat-Balkán Főosztályának munkatársa volt, aki a Szerb Köztársaság Európai Unióhoz (EU) történő csatlakozási folyamatával kapcsolatban ismertette, hogy a Nyugat-Balkán régió országai közül Horvátország csatlakozott elsőként a gazdasági és politikai egyesüléshez 2013-ban. Szerbia, Montenegró, Észak-Macedónia és Albánia a csatlakozási tárgyalásokat folytató országok csoportjába tartoznak, míg Koszovó és Bosznia-Hercegovina tagjelölti státussal bírnak.
Szerbia 2009-ben nyújtotta be az európai uniós tagság iránti kérelmét. Három év múlva pedig megkapta a tagjelölti státuszt. A 35 tárgyalási fejezetből eddig 22 fejezetet nyitottak meg, ezek közül kettőt ideiglenesen pedig le is zártak.
A KKM Nyugat-Balkán Főosztályának munkatársa leszögezte, hogy a 23-as Igazságügyi és alapvető jogok, a 24-es Igazság, szabadság és biztonság, továbbá a 35-ös Egyéb tárgyalási (amelynek részét képezi a Szerbia Koszovóval fenntartott kapcsolatainak normalizálása) fejezetek továbbra is alapvető fontosságúak, és alapjaiban határozzák meg a csatlakozási tárgyalások dinamikáját. „Szerbiának éppúgy szüksége van az EU-ra, mint ahogyan ez utóbbinak Szerbiára. Az ország csatlakozása biztonságpolitikai és gazdasági szempontból is előnyös a felek számára” – fogalmazott.
Szerbia 2013 áprilisában Brüsszelben meghatározó megállapodást kötött a Koszovóval való kapcsolatok normalizálásáról, amely nagyfokú autonómia (gazdaságfejlesztés, oktatás, egészségügy, város- és vidékfejlesztés) biztosítását vetítette előre a szerb többségű területeknek. A két fél ekkor megegyezett abban, hogy nem akadályozzák egymás uniós tagságára irányuló erőfeszítéseit. „Koszovóra azonba a 2006-os szerb alkotmány 182. szakasza értelmében még mindig saját tartományaként tekint Szerbia, míg számos további állam, köztük az EU 22 tagállama független államként ismerik el” – emelete ki Horváth László. Hozzátette: az EU azt várja el a tárgyaló felektől, hogy egy olyan jogi kötőerővel bíró átfogó és fenntartható megállapodás szülessen, amely mindkét tárgyaló fél számára elfogadható és amely összhangban áll a nemzetközi joggal.
Szerbia eltökélt szándéka az európai uniós tagság elérése, ezért hajlandó elfogadni számos vele szemben támasztott feltételt. Azt viszont mindenképpen el kívánja érni, hogy Pristina megalakítsa a Szerb Önkormányzatok Szövetségét/Közösségét, amelynek létrehozásáról a 2013 áprilisában megkötött brüsszeli megállapodásban egyezett meg a két fél, és amely egy eddig teljes mértékben meg nem jelölt mértékű autonómiát biztosítana a koszovói szerb kisebbségnek. „Nagyobb kompromisszumkészség és rugalmasság szükséges mindkét fél részéről, hogy elfogadható megoldás szülessen” – jelentette ki a KKM munkatársa.
Horváth László egy vonatkozó kérdés erejéig kitért a Szerbia Oroszországgal kapcsolatos viszonyára is. Elmondta, hogy Szerbia csatlakozott az orosz agressziót elítélő ENSZ Közgyűlés határozatokhoz, de egyelőre nem szavazta meg a szankciókat, ami lassítja az európai uniós csatlakozási tárgyalások dinamikáját. Tekintettel a kialakult gazdasági és energetikai helyzetre, továbbá mivel néhány uniós tagállam jelezte, hogy a közös kül- és biztonságpolitika mielőbbi összehangolása nélkül elakadhat Szerbia uniós csatlakozási folyamata, a szerb politikai vezetés a közelmúltban tett olyan kijelentéseket, amelynek értelmében nem zárható ki, hogy az ország a közeljövőben csatlakozik a Moszkva elleni büntetőintézkedésekhez.
A magyar-szerb kapcsolatokról szólva Horváth László hangsúlyozta, hogy a két ország együttműködése mára stratégiai partnerséggé nőtte ki magát annak ellenére, hogy a múltban voltak nézeteltérések a két nemzet között, amelyeket napjainkra teljes mértékben sikerült megnyugtatóan rendezni, meghaladni. Immáron soha nem tapasztalt dinamizmus, baráti viszony jellemzi kapcsolatainkat A KKM munkatársa kiemelte, hogy az orosz-ukrán konfliktus és az illegális migráció jelentette biztonsági kihívások egyszerre sújtják hasonló mértékben a két országot. A szomszédság és a földrajzi közelség miatt a háború biztonságpolitikai, illetve a szankciók gazdasági és energiabiztonsági hatásai közvetlenül érintik Magyarországot és Szerbiát, amelyre a felek számos esetben együttesen fogalmazták meg válaszaikat, megvalósítva azokat a gyakorlatban.
Szöveg: Sallai Zsófia
Fotó: Szilágyi Dénes