A kereszténység kínai elterjedésének időszakába kalauzolt bennünket a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) Vallás és Társadalom Kutatóintézete (VTKI) által szervezett Hagyomány és (át)változás a Távol-keleti társadalmak vallási életében című előadássorozat nyolcadik, március 16-i alkalma. A Kereszténység Kínában című előadást Bagi Judit sinológus, kulturális antropológus, az NKE EJKK VTKI tudományos segédmunkatársa tartotta.
„A Szárazföldi Selyemút kereskedőkaravánjai az áruk mellett kultúrák és vallások hírvivőiként is funkcionáltak, illetve a Nyugat számára távoli birodalmakról, így Kínáról is folyamatos híradással szolgáltak” – mutatott rá a Szárazföldi Selyemút mentén megjelenő „idegen” vallásokat bemutató előadásában Bagi Judit. Az NKE EJKK VTKI munkatársa elmondta: áruk és kulturális eszmék élénk cseréje, vallási sokszínűség és nyitottság jellemezték Kínát a korai századoktól. Természetesen az adott kultúrából fakadó helyi vallások – a konfucianizmus, a taoizmus, a népi vallásosság, valamint a sinizált buddhizmus – dominanciája érvényesült birodalom szerte, de megjelent, a zoroasztrianizmus, a manicheizmus, a judaizmus, a nesztorianizmus, az iszlám és a kereszténység is.
A kereszténység (a sinizált buddhizmushoz hasonlóan) a kínai vallások legfőbb tanításával, és a kínai őskultusz tiszteletben tartásával, illetve központi szerepbe helyezésével terjedhetett el – hangsúlyozta a sinológus. „A dunhuangi barlangtemplomok 17-es barlangjában nyolc, a 7. századra datált nesztoriánus szöveget fedeztek fel, az egyik Jézus Messiás szútra (Xuting Mishisuo jing), amely ismeretanyagot tartalmaz a bűnbeesésről, a Tízparancsolatról, az evangéliumok történeteiről a Szűztől való születéstől a kereszthalálig. A fordítások készítői buddhista, taoista és konfuciánus terminusokat használtak, alkalmazkodva a kínai kultúra sajátosságaihoz” – hívta fel a figyelmet Bagi Judit.
Ptolemaiosz (90–160) Geographia című művében már említi Kínát, a Római Birodalom követei pedig 166-ban jutottak el a Kínai Birodalom akkori fővárosába Luoyangba. A középkor leghíresebb Kína leírása Marco Polo nevéhez fűződik, aki 1271–1295 között a mongol Yuan-dinasztia idején élt az akkori főváros, a mai Peking területén.
A 16–18. században a jezsuita missziók gyarapították keleti ismereteinket, míg a 19. századtól az európai utazók különböző irodalmi formában rögzített írásaiból értesülhettek az érdeklődők a távoli tájak földrajzi jellegzetességeiről, addig ismeretlen népek életéről, kultúrájáról és vallási szokásairól. Az ekkoriban szerzett ismeretek hatására a keleti tárgykultúra iránti érdeklődés is felerősödött, a vallástörténeti kutatásokkal párhuzamosan a keleti műgyűjtés is kezdetét vette.
Az első neves misszionárius, Matteo Ricci (1552–1610) a kínai jezsuita misszió egyik alapítója, akit a szakirodalom a világ első sinológusának tekint. A misszionáriusok nem ritkán egészen a császári udvarig jutottak, elsőként szereztek ismeretet az őskultuszról, a kínai hivatalnokrendszerről és a kínai élet egészét átitató konfucianizmusról.
Magyar jezsuita és ferences rendi misszionáriusok 1922-ben (Szarvas Miklós vezetésével) és 1929-ben érkeztek Kínába. Nagyjából tíz évig tevékenykedhettek, majd a történelem közbeszólt. Számukra a hit terjesztése a kultúra terjesztését is magába foglalta, ugyanakkor tanítottak és gyógyítottak is.
Pray György jezsuita történész 1761-ben megjelent könyve A hunok, avarok és magyarok régi évkönyvei címet viselte. Ezzel a hunok és az ázsiai xiongnuk azonossága, a hun-magyar rokonság mítosza, a magyarok ázsiai származásának elképzelése megjelent a köztudatban.
Az előadásban, amelyben általános és átfogó képet kaptunk a kereszténység útjáról a Selyemút menti Kína-régióban, Bagi Judit egy kínai szokásokról szóló, 20. századi missziótörténeti diasort is bemutatott. Ez a diasor mint kordokumentum szerepel a hazai ázsiai kultúrkört érintő társadalomtudományi kutatások palettáján. Ezen esettanulmány rávilágít arra, hogy a ránk hagyományozott műtárgyak, archív fotók és írásos emlékek feltérképezése, megértése és újra gondolása minden kutatás egyik sarokköve lehet.
Kínában a katolikus és a protestáns vallás a hagyományos és a népi vallásosság mellett a mai napig békésen megfér és működik a vallási szinkretizmus jegyében.
Szöveg: Páhy Anna
Fotó: AFP/Jade Gao