Ismét teltház fogadta az előadókat a hagyományteremtő jelleggel létrehozott Ludovika Zeneszalon március 1-jei alkalmán, amelyen ezúttal Horváth Attila alkotmánybíró, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) Állam- és Jogtörténeti Tanszékének (ÁJT) vezetője és a meghívott zeneművészek a barokk kortól a 20. századi zenei műfajokig járták be a zenei palettát.
Az NKE ÁNTK ÁJT és az ahhoz kapcsolódó Tudományos Diákkör eseménysorozatának újabb állomásán Sárközi Xénia, operaénekes, Homoki Gábor hegedűművész, Balogh László gitárművész és Tabányi Tibor nagybőgőművész közös játéka által nyerhettünk betekintés a barokktól egészen a rockzene világába.
Elsőként Arcangelo Corelli olasz barokk zeneszerző, hegedűművész ma is gyakran játszott kompozíciója, a hegedűre írt La folia variációsorozatból hallhattunk részletet. Horváth Attila ismertette, hogy Corelli zeneszerzői munkásságának középpontjában a hegedű állt, e téren korszakos jelentőségű, ő a concerto grosso műfajának megteremtője, a 17. századi Itália elsőszámú hegedűse. La Follia című zeneműve az Opus 5 hegedűszonáta-sorozat utolsó darabja.
Horváth Attila a barokk és a modern zene elegyítésére példaként hozta Elvis Presley „Béke a völgyben” (Peace In The Valley) című dalát, amelynek a meghívott zeneművészek általi előadását követően kitért a rock 'n' roll királyának az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc idején tanúsított magyarok iránti szolidaritására. E szerint a magyar forradalom híre érzékenyen érintette Elvist, és fel is felszólalt annak támogatása érdekében. 1957 januárjában pedig egy televíziós műsorban a „Béke a völgyben” (Peace In The Valley) című dal éneklésekor a műsorvezetőjével arra kérte a nézőket, adakozzanak a nehéz helyzetbe került magyaroknak.
Az est folyamán a gospel zenei stílus történetéről és a szamba tánc eredetéről is hallhattunk. Megtudhattuk, hogy a szamba afrikai eredetű, ősi népi tánc, amely rabszolga-kereskedelem útján jutott el Brazíliába. Szaggatott, rövid mozdulatai a megbilincselt rabszolgák mozgását jelképezik, azt, hogy még tánc közben sem tudtak láncaiktól megszabadulni.
Elhangzott Pablo Martín Melitón de Sarasate spanyol hegedűművész és zeneszerző „Cigány dallamok” (Zigeunerweisen) című, 1878-ban hegedűre és zenekarra írt zenei kompozíciója is, amely kapcsán Homoki Gábor hegedűművész kifejtette, hogy a zeneműben fellelhető például a Csak egy szép lány kezdetű, magyar népies dal, amely a 19. század második felétől nem hiányozhatott a világjáró cigánybandák műsorából. Sarasate is így ismerte meg, és választotta a "Cigány dallamok" című művének egyik témájául.
Horváth Attila megemlítette Niccolò Paganini, itáliai hegedűművész, gitáros, zeneszerzőt, a 19. század eleji romantika korának legjelentősebb hegedűvirtuózát, akinek a szólóhegedűre írt 24 capricciója utolsó darabjával illusztrálták az „ördög hegedűse” virtuozitását. Az ÁNTK ÁJT tanszékvezetője kiemelte, hogy a 19. században „nagy divat volt az operaária feldolgozása", így Sárközi Xénia operaénekes előadásban meghallgathattuk Georges Bizet 1875-ös Carmen című operájából a Habanera-áriát, amely a címszereplő mezzoszoprán belépőáriája az első felvonás 5. jelenetében.
Szöveg: Sallai Zsófia
Fotó: Szilágyi Dénes