A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Európai Szakkollégiuma február 20-i eseményének első blokkjában a szakértők arról szóltak, miképpen változott meg az európai energiapiac az orosz-ukrán háború kitörését követően. Holicza Péter európai uniós ügyekért és nemzetközi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár ennek kapcsán megváltozott ellátási láncokról, magas és volatilis energiaárakról, valamint új beszerzési források szükségességéről beszélt. „Az elmúlt időszakban a stabilan érkező és olcsó orosz gáz mellett egész más értelmezést kapott a diverzifikáció és az ellátásbiztonság, mint napjainkban. Magyarország esetében nem politikai döntés, hanem infrastrukturális adottságok és elérhető kapacitás kérdése, hogy honnan vásárolunk gázt” – tette hozzá. Minthogy nagyobb mennyiségű LNG eléréséhez (liquefied natural gas, cseppfolyós földgáz) tengerparti kikötő szükséges, Magyarország számára – a Kárpát-medencében ez az alternatíva nem opció.
Kritikus kérdés lett a földgáz ára, piaci struktúrája, és a villamosenergia-termeléssel való összefonódása is. Míg korábban Brüsszelben évente csupán néhány energiatanácsi ülés szerveződött, az őszi-téli időszakban szinte kéthetente ülésezett a 27 állam képviselőiből álló testület a válság kezelésére, valamint a piac újraszervezésére. A közös policy kialakítása nagy kihívásnak bizonyul. Kisebb-nagyobb sikereket már elértek, de ezek jellemzően rögtönzött, rövidtávú megoldást jelentenek. Az Európai Bizottság energiaügyi biztosát idézve, ezt a telet „trükkösen” megoldottuk, ám a következő már komoly kihívásokat tartogat majd Európa-szerte. Az enyhe tél, a fogyasztás 20%-os csökkenése, valamint az energiahatékonysági intézkedések következtében a magyar tárolók jól állnak, viszonylag komfortos betárolási időszaknak nézünk elébe – fogalmazott Holicza Péter.
Litkei Máté, a Klímapolitikai Intézet igazgatója azt emelte ki, hogy a háborút megelőzően három szempont határozta meg az energetikai piacot: az ellátásbiztonság, az ár és a környezetvédelmi aspektusok. Az egyöntetű vélekedés szerint az erőfeszítések ellenére egyelőre a három elemből egyszerre csak kettőt lehet megvalósítani. A háború nyomán az energiabiztonság felértékelődött, és negyedik paraméterként az is fontos lett, hogy honnan érkezik a gáz. Az igazgató Olaf Scholz német kancellár katari útjáról elmondta: az emírség azt jelezte, hogy 2026-tól tudnak nagyobb mennyiségű gázt szállítani, hiszen ahhoz fejleszteni kell – nemcsak az eladói, hanem a fogadói kapacitásokat is. Nekik a hosszú távú tervezés áll érdekükben, míg a németek abból indulnak ki, hogy náhány évre előre sem nagyon lehet látni, hiszen két éve még az Északi Áramlaton át beérkező orosz gázmennyiség megduplázásában gondolkodtak.
A változás a piacon nem tavaly kezdődött. A háború komoly sokkot okozott, de már egy hosszabb távú folyamatba illeszkedett – jelezte ugyanakkor Varga Ádám, az MVM Stratégiai Menedzsment osztályvezetője. A COVID okozta leállások óriási gondot jelentettek, de igazán az azt követő optimizmus rángatta meg a piacokat: hirtelen nagy mennyiségű energiára lett ismét szükség, és nem tudták az igényeket kiszolgálni. Az árak tehát emelkedni kezdtek. 2021 harmadik negyedévétől ráadásul Oroszország elkezdte az energiaszállításait csökkenteni, ez is tovább emelte az árakat. Az árgörbében kiugrások, ártüskék jelentek meg, ám azokat minden esetben lecsengés követte. Mostanra normalizálódtak ismét a háború előtti szintre az árak. Tőlünk nyugatra az ártámogatásoknak volt szerepe dotáció és adócsökkentés formájában, itthon azonban már eleve alacsonyabbak voltak az energiaárak, ezért inkább a takarékossági intézkedések kerültek előtérbe. S ismét a figyelem középpontjába került a nukleáris ipar: több balkáni ország, és a lengyelek is masszív kapcsolódó programokat indítottak.
A beszélgetésen továbbá szó esett az SMR (Small Modular Reactor)-technológia felfutásáról, az erősödő állami szerepvállalásról és a megújuló energiaforrások térnyeréséről is. Minderről részletesen a ludovika.hu cikkében olvashatnak.
Szöveg: Kovács Lilla
Fotó: Szilágyi Dénes