Függetlenségük kivívása után a Kemal Atatürk vezette Törökország a Nyugat felé akart fordulni, a reformok bevezetésekor a magyar modernizációt vették alapul, tulajdonképpen a török nemzetépítési folyamatot a magyarról mintázták – erről az ankarai Hacettepe University kutatási asszisztense beszélt a Ludovika Szabadegyetem legújabb előadásán. Emre Saral 2009 óta kutatja Magyarországon a két nemzet kapcsolatait, előadásában a magyarok két világháború közötti országépítő szerepéről beszélt.
A törökök és a magyarok közeledése a 19. század második felében kezdődött, a barátságot Kossuth Lajos és társainak Abdülmecid szultán általi befogadása jelentette az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc leverése után – kezdte előadását Emre Saral. Az első világháborúban a magyarok és a törökök szövetségesként harcoltak Galíciában, Gallipolinál, a Sínai-félszigeten és Palesztinában. Az isztambuli Fatih negyedben található Magyar Testvérek utcája a mai napig őrzi ennek emlékét. A vesztes háború után, 1920. június 4-én aláírták a trianoni békediktátumot, hasonló a törököknek is volt, az 1920. augusztus 10-én aláírt sѐvresi szerződés. A két paktum céljai és cikkei nagy hasonlóságot mutatnak egymással, ám a köztük lévő különbség sokkal jelentősebb. Mint azt a Hacettepe University kutatója jelezte: a trianoni parancs hatályba lépett, a sѐvresi szerződés nem.
Előadásában Emre Saral beszélt a török-magyar diplomáciai kapcsolatok felvételéről és a magyar munkaerő török gazdasági szférában való megjelenéséről. A háború után megszakadt diplomáciai kapcsolat az 1923. december 18-án Isztambulban aláírt barátsági szerződéssel állt helyre a két ország között. A kontraktust 1925-ben kereskedelmi megállapodás, 1926-ban kölcsönös letelepedési egyezmény egészítette ki. A mintegy 1000-1500 Törökországba érkezett magyar állampolgár Ankarában olyan szakértelmet igénylő munkakörökben dolgozott, mint a csatornázás, építési és vasúti munkák, járdák, zöldfelületek és parkok létrehozása, elektromos világítás kiépítése. Később a török állam törvénybe iktatta a külföldiek bizonyos szakmákban való munkavállalásának tilalmát, így a magyarok is csak szakemberként dolgozhattak, számuk pedig egyre fogyott, igaz nem csak a törvény miatt. Egészségtelen körülmények, nem megfelelő bérek, zord éghajlat, malária, szabadban való éjszakázás, a szakszervezetek és a szociális biztonság hiánya – sorolta a kedvezőtlen tényezőket Emre Saral.
A fenti folyamatoknak kulturális következményei is voltak. A törökök célja egy nyugati mintájú társadalom kialakítása volt, ahogy a turanista Ahmet Ağaoğlu 1922-ben megfogalmazta: „Keletinek lenni szívben és érzésben; nyugatinak lenni észben és fejben!” „A reformok bevezetésekor a magyar nemzeti karakter kialakítását, valamint a magyar modernizációt vették alapul, tulajdonképpen a török nemzetépítési folyamatot a magyar nemzetépítési folyamatról mintázták” – jelentette ki Emre Saral. Magyarország olyan mezőgazdasági, méhészeti és ipari iskolákkal, alkalmazott szántóföld- és faiskolákkal, sőt mezőgazdasági gyűjteményekkel segítette Törökországot, amelyek párjukat ritkították Európában. A török agrárpolitika sarokkövét adó cukorrépa termesztésére szolgáló gyárak és gazdaságok magyar példák alapján jöttek létre. A török fejlődést magyar szakemberek sora segítette. Az ankarai nyelv-, történet- és földrajztudományi fakultáson belül, magának Atatürknek az utasítására hungarológiai intézet nyílt, amelynek első előadója a híres turkológus, Rásonyi László volt. Az intézetben olyan elismert török professzorok tanultak, mint Hasan Eren, Şerif Baştav, Tayyip Gökbilgin, Sami Özerdim és İbrahim Kafesoğlu. Ezek a tudósok a török társadalomtudományok fejlődéséhez járultak hozzá, egyébként folyékonyan beszéltek magyarul. Mindez jól mutatja Atatürk látásmódját és azt, hogy milyen fontosnak tartotta Magyarországot – zárta előadását Emre Saral.
További részletek az NKE tudományos-ismeretterjesztő platformján, a ludovika.hu-n.
A Ludovika Szabadegyetem előadása az alábbi videóban megtekinthető:
A Ludovika Szabadegyetem február 21-én, 18 órakor folytatódik az Oktatási Központ II. előadójában, ahol Pénzváltó Nikolett, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetője Törökország kül-, biztonság- és védelempolitikájáról tart majd előadást.
Szöveg: Tasi Tibor
Videó: Pálfalvi Zoltán
A fotón Törökország fővárosa, Ankara látható.