Egy törökországi templom alatt valószínűleg megtalálták a csaknem 1700 évvel ezelőtt meghalt Szent Miklós püspök sírhelyét. A Mikulás-legenda alapjául szolgáló egyházi személy nyughelyének fellelése eldönteni látszik azt az évszázados vitát, hogy a jótevő főpásztor Törökországban vagy Olaszországban nyugszik-e. Szent Miklós – a rendelkezésre álló források szerint – Kr. u. 270 és 343 között élt, a legenda szerint híres volt jóságáról és segítő szándékáról. A Mikulás történetének alapját is az azzal kapcsolatos legenda adja, hogy örökségét a szegényeknek ajándékozta.
A sír
A kutatók régóta sejtik már, hogy Szent Miklóst a törökországi Antalya tartományában temették el, bár a sír helye régóta vitatott. Évszázados vita volt arról, hogy Szent Miklós csontjai Olaszországban vagy Törökországban találhatóak – mondta el Kaló József, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar egyetemi docense. Az NKE oktatója hozzátette: 1087-ben felbérelt kalózok törték fel Szent Miklós sírját, és elvitték ereklyéit. Ereklyetöredékek kerültek az olaszországi Bariba, de Dél-Franciaországba is. A bejelentett hír azonban azt mutatja, a kalózok nem végeztek teljes munkát – fűzte hozzá Kaló József. A szakértők ugyanis nemrégiben a Kr. u. 520-ban épült demrei Szent Miklós-templomban folytatott feltárások során megtalálták egy korábban ott álló építmény alapzatát is. Demrét Szent Miklós korában Myrának nevezték. Ennek a városnak a püspöke volt haláláig, 343-ig. Ezután a város zarándokhely lett. Osman Eravşar, az Antalyai Regionális Örökségvédelmi Testület elnöke idén októberben jelentette be, hogy megtalálták Szent Miklós sírját egy Jézus Krisztust ábrázoló freskó alatt. A templom alaprajza, szerkezete egyébként hasonlít a Jeruzsálemben található Szent Sír-temploméra. Egy lehetséges magyarázat szerint ezzel próbálták Szent Miklós jóságos karakterét Jézushoz kötni.
Élete
Kr. u. 270-ben született a kis-ázsiai Anatóliában, Patara városában. Szülei gazdagok voltak, ám korán árvaságra jutott. Egy kolostorban nevelkedett nagybátyjának, Patara érsekének felügyelete alatt, akinek hatására megszerette a papi hivatást. Myrában telepedett le, és még harmincéves kora előtt a város püspökévé szentelték. Az olasz érsek, történetíró Jacopo da Voragine által összeállított 13. századi legendagyűjtemény, a Legenda Aurea szerint a myrai püspök halála után a környék főpapjai összegyűltek az utód megválasztására. Éjszaka egyikük álmában szózatot hallott: „Holnap délben állj a templom kapujába! Az első embernek, aki akkor belép, Miklós lesz a neve, őt szenteljétek püspökké.” Így is lett. Miklós eleinte ugyan tiltakozott, később mégis püspökké kenték. Több mint ötven évig volt Myra egyházi elöljárója, még a 325-ben tartott I. niceai zsinaton is részt vett. A hagyomány szerint 343. december 6-án halt meg. Tisztelete valamikor a 6. században kezdődött először Myra városában és Konstantinápolyban, majd az egész görög, szláv és orosz egyházban. Kappadókia templomaiban orvosként és a tengerészek védőszentjeként ábrázolják. A latin egyházban a 9. századtól tisztelik, kultusza Németországba a 10. század végén került a görög származású Theophanu császárnő révén. A 11. században Franciaországban és Anglia területén terjedt el tisztelete a normannok által. Ereklyéi 1087-ben kerültek az olaszországi Bariba. A görögkatolikus egyházban napjainkig különösen jelentős Szent Miklós személye. Minden görögkatolikus templom ikonosztázán szerepel Csodatévő Szent Miklós, az utazók, hajózók, megrágalmazottak, házasság előtt álló lányok, nők védőszentje.
Legendái
Szent Miklós minden vagyonát a gyerekek, a szegények és a bajba jutottak megsegítésére fordította. A betegeknek orvos, a szenvedőknek vigasz, az árváknak apa, a veszélyben lévőknek védelmező volt. Életéről számos legenda ismert, segítségükkel sok-sok évszázadon át formálódott a Mikulás alakja. Az egyik a három lány kiházasításának története. Egy elszegényedett nemesembernek három lánya megfelelő hozomány hiányában nem tudott férjhez menni, így a hajadonlét, ezzel együtt pedig a prostitúció veszélye fenyegette őket. Szent Miklós elhatározta, hogy titokban segít rajtuk. Egy éjjel arannyal telt erszényt dobott be házuk ablakán, így a szegény nemesember legidősebb leányát már férjhez tudta adni. A következő években Szent Miklós hasonlóan segített a másik két lánynak is, mígnem az apa ki nem leste őt. Meg akarta köszönni neki az ajándékot, ám Miklós azt mondta, hogy egyedül Istennek köszönje. Szintén Szent Miklóshoz köthető legenda a tengeri vihar lecsendesítése, amely egy 290-ben történt jeruzsálemi zarándokúthoz köthető. Szent Miklós a viharban háborgó tengerből mentett ki két vízbe sodródott matrózt, akiket az árbochoz kötött köpenye övével. Később a hajósok éppen hálaimát mondtak a myrai templomban megmenekülésükért, amikor megismerték az ott szolgálatot teljesítő Miklóst. Megköszönték neki a segítséget, és visszaadták a köpenye övét, amelyet ereklyeként hordtak magukkal. A későbbi századok során a viharba keveredett hajósok vészhelyzetben Szent Miklóshoz fohászkodtak.
Szent Miklósnak tulajdonított csodatétel a gabona megsokasítása is. A püspök nagy éhínség idején megtudta, hogy a kikötőben lévő hajó tele van a bizánci császárnak szánt gabonával. Kért a terményből az éhínség enyhítésére. A hajósok nem akarták teljesíteni a kérést, ám Miklós megígérte nekik, hogy nem lesz bajuk, ha odaadják a gabona egy részét. Bizáncba érkezve a matrózok elcsodálkoztak: a gabona mennyisége nem csökkent. Egy másik történet szerint egy férfi Miklós áldását szerette volna kérni, hogy gyermeke szülessen. Mire azonban a püspökhöz ért, ő már halott volt, így a holttestet takaró vászonból vitt magával egy darabot mintegy ereklyeként. Csodák csodájára a házaspárnak a következő év december 6-án, épp Miklós halála napjának első évfordulóján, fia született. A gyermeket a hetedik születésnapján elrabolták, ám egy év múlva, ismét éppen december 6-án, amikor a házaspár a templomban imádkozott gyermeke megszabadulásáért, forgószél kerekedett, amely a templom előtt tette le a fiút.
Számos más legenda is él Szent Miklósról, a legismertebb azonban mégis a három lány kiházasításának története. Ennek nyomán terjedt el a jóságos öreg kultusza, amely napjainkban a Mikulás képében elevenedik meg kicsik és kicsit nagyobbak örömére minden év december 6-án.
Szerző: Tasi Tibor