A 20. századi bizalomerősítő intézkedések az orosz-ukrán háború nyomán mára erodálódtak, a konfliktust lezáró békeszerződés után nehéz lesz ezt a nemzetközi kapcsolatok rendszerét működtető bizalmat helyreállítani, orosz-ukrán barátság pedig még egy békepaktum után sem várható – hangzott el a Ludovika Szabadegyetem szemeszterzáró előadásán. Kis-Benedek József ny. ezredes, c. egyetemi tanár, az MTA doktora a fegyveres konfliktus biztonságpolitikai és katonai összefüggéseiről beszélt.
Az orosz-ukrán háború politikai szempontból a Kelet és a Nyugat közötti konfliktus része, a hadműveletek szempontjából pedig „hibrid”, „proxi”, „aszimmetrikus” jelzőkkel látják el az elemzők – mondta előadásában Kis-Benedek József. A ny. ezredes, az NKE c. egyetemi tanára felhívta a figyelmet: a hibrid háború, a dezinformációkon alapuló információs hadviselés éppen Oroszországból indult, a sajtóban sokat emlegetett Geraszimov tábornok dolgozta ki. Elemei a fokozódó nyomásgyakorlás a Krím elfoglalásával, az ultimátum, azaz orosz csapatok koncentrációja az ukrán határ mentén és az 1997 után telepített NATO erők kivonásának követelése Kelet-Európából. Szintén fontos elem maga az invázió. Kis-Benedek József szerint – bár sokan vitatják – ez a konfliktus proxi háború is, azaz egy olyan „helyettesítő” hadviselés, amelyben valaki harcol más helyett. Ugyanakkor aszimmetrikus háború is, hiszen nem egyformák a felek képességei katonai, gazdasági, politikai stb. szempontból. A konfliktus olyan bizalomerősítő megállapodásokat erodált, mint az 1975-ös Helsinki Egyezmény, a ’92-es Nyitott Égbolt megállapodás, vagy „Az európai hagyományos fegyveres erőkről” szóló szerződés.
Az előadáson szó volt az orosz-ukrán háború globális és regionális következményeiről és a jövőbeli kilátásokról is. Kis-Benedek József elmondta: Oroszország hatalmi pólus akar maradni a világrendben, a posztszovjet térségben mindenképpen domináns szerepet kíván betölteni. Ennek érdekében visszatér a háborúhoz, illetve az ezzel való fenyegetéshez, mert a katonai erőt meghatározó tényezőnek tekinti. Ennek nyomán Európa új és bizonytalan kihívások elé néz politikai, gazdasági és katonai területen is, míg Oroszország számos területen marginalizálódik. A regionális következmények között a ny. ezredes megemlítette: Oroszország háborúval akarja megakadályozni Ukrajna közeledését a Nyugathoz (EU-hoz, NATO-hoz), mert ütköző övezetként és saját befolyási övezeteként tekint Ukrajnára. Ráadásul el akarja kerülni, hogy egy demokratikus, fejlődő, sikeres posztszovjet „ellenpélda” legyen a szomszédjában. Ukrajna fontos az Oroszország vezette Eurázsiai Gazdasági Unió szempontjából is, igaz az ukránok ezt nem akarják. A háború nyertesének a professzor szerint az Egyesült Államok és Kína tekinthető, utóbbi békéltető szerepet vett fel, de távol akar maradni a háborútól, hiszen fontos számára a Nyugattal fenntartott kereskedelem. Oroszország vesztes, elszigetelődik, ugyanakkor vesztesnek tekinthető Ukrajna is, amelynek jövője a nyugati segítségtől függ. A jövőt pedig nehéz prognosztizálni, mert sok a bizonytalan tényező. Elemzői körök egy esetleges jövő tavaszi hadjárat fontos célpontjának tekintik a Fekete-tenger északnyugati partján fekvő jelentős tengeri kikötőt, Odesszát. Igaz az is: az eddigi orosz mozgósítás a jelenlegi helyzet fenntartására szolgál, újabb nagyszabású inváziót nem tesz lehetővé. Ebben a helyzetben a főváros, Kijev elfoglalása nem várható, de meggyengítése igen. A béketárgyalások esélye jelenleg nagyon kicsi, de ez a helyzet gyorsan megváltozhat, ám egy békeszerződés után sem várható megbékülés a két nép között, aminek következményei a térség biztonságát veszélyeztetik – szögezte le Kis-Benedek József.
További részletek az NKE tudományos-ismeretterjesztő platformján, a ludovika.hu oldalon.
A Ludovika Szabadegyetem szezonzáró előadása az alábbi videóban megtekinthető:
Szöveg: Tasi Tibor
Videó: Halápi Katinka, Pálfalvi Zoltán