„A Közép- és Kelet-Európában az 1980-90-es évek fordulóján lezajlott rendszerváltások és politikai átrendeződések számos helyen jártak az etnikai jellegű ellentétek kiéleződésével is. Bár a hidegháború vége azt is jelentette, hogy sikerült elkerülni egy harmadik világégést, ezek a feszültségek nemritkán véres konfliktusokba torkollottak” – hangzott el a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Ludovika Főépület Zrínyi Miklós Termében rendezett Konfliktusok a posztszovjet térségben című kerekasztal-beszélgetésen december 5-én, Mitrovits Miklós és Zahorán Csaba, az NKE Eötvös József Kutató Központ (EJKK) Közép-Európa Kutatóintézet (KEKI) tudományos munkatársainak moderálásában.
Hatos Pál, az NKE EJKK KEKI intézetvezetőjének felvezető gondolatait követően a szakértők egyetértettek abban, hogy a Szovjetunió felbomlása nem ért véget. A Hruscsov-Brezsnyev érára jellemző fegyverkezési versenyt Gorbacsov idejében a Varsói szerződés fokozatos leépítése váltotta fel. A Putyin-érában Oroszországot a birodalmi építkezés jellemzi, melynek keretében Oroszország a posztszovjet térségben a nemzetiségi konfliktusok szításával, a helyi vezetés befolyásolásával, a „kisebbségek védelmére” hivatkozva katonai beavatkozásokkal a konfliktusok fenntartásában érdekelt.
„Az 1990/91-ben kezdődött konfliktusos helyzeteknek a mai napig nem zárultak le, a jelen állapot szerves része a harminc éve kezdődött eseményeknek, melyben ez az időszak csak átmeneti állapotnak tekinthető. Sőt, valószínűleg léteznek olyan rejtett események is, melyek ma még nem láthatóak, de bárhol, bármikor eszkalálódhat a helyzet” – fogalmazta meg Mitrovits Miklós. Az NKE EJKK KEKI tudományos főmunkatársa elmondta, az orosz birodalom már a 17-18. század óta alkalmazza a jól bevált módszert, miszerint egy-egy szomszédos államot –kihasználva a vallási, etnikai feszültségeket, beavatkozva az uralkodóválasztásba, megakadályozva az államreformokok megvalósulását, stb. – tudatosan manipulál, szétbomlaszt, majd elfoglal.
„A Szovjetunió felbomlása körüli években a posztszovjet térségben orosz befolyásra ún. befagyott konfliktus zónák jöttek létre Azerbajdzsán, Grúzia, Moldova területén, majd Ukrajnában 2014-ben, ami nyolc éves háborúba, 2022-ben pedig széles körű invázióba torkollott” – mondta Fedinec Csilla történész, Ukrajna-szakértő. Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) Társadalomtudományi Kutatóközpontjának munkatársa a határok manipulatív, feszültséggerjesztő módon való meghúzásával kapcsolatban arra is felhívta a figyelmet, hogy a határmegvonások a történelem során nem kulturális-etnikai elvekhez igazodnak, hiszen ez politikai kérdés.
„Oroszország katonailag és gazdaságilag (energiahordozókkal és nyersanyagokkal való zsarolással) befolyásolja az utódállamok nagy részét kihasználva a belső feszültségeket, azt sugallva, ezek „megoldása” csak Moszkvában, Moszkván keresztül lehetséges” – mondta Novák-Varró Virág politológus, nemzetközi kapcsolatok szakértő. Az NKE HHK Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok Tanszékének tanársegéde hozzátette: a közép-ázsiai vezetők egyrészt elhatárolódnak a putyini agressziótól, másrészt megpróbálják függetleníteni magukat Oroszországtól, hiszen nem szeretnének Ukrajna sorsára jutni.
„Oroszország tudatos manipulációkat alkalmaz arra vonatkozólag, hogy a posztszovjet országok saját, belső feszültségeik által meggyengülve ne tudjanak elszakadni tőle” - mondta Manzinger Krisztián jogász, nemzetközi kapcsolatok szakértő. Az NKE Stratégiai Tanulmányok Intézetének tudományos segédmunkatársa hozzátette: a manipuláció célja az orosz birodalmi nacionalizmus győzelemre juttatása, egy olyan orosz gazdasági és politikai dominanciát érvényesítő térség megteremtése, amelyben más nemzetek alárendelt szerepet játszanak és amelyben a nyugati befolyás megjelenésének lehetősége a minimálisra csökken.
A három balti állam tekintetében Hettyey András politológus rámutatott: a jelenlegi békés helyzetét annak (is) köszönhető, hogy bár ma is vannak feszültségek a felszín alatt, de 2000-es években a csecsen konfliktus miatt Oroszország nem volt elég erős ahhoz, hogy konszolidálja befolyását, ezért a nyugati nagyhatalmak segítségével (EU és NATO) a konfliktusok visszafogottabbá váltak, a problémák nem eszkalálódtak. Az NKE ÁNTK Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszék egyetemi docense hozzátette: ugyanez a jelenség volt megfigyelhető pl. Szlovákiában is, ugyanakkor az EU (főleg Németország) anyagi támogatása, komoly forrásai segítettek stabilizálni a Balkáni térséget is.
„1996-tól Romániában, 1998-tól Szlovákiában is történtek változások, de a feszültség mindkét esetben a felszín alatt maradt. Legalább ekkor feszültségek jellemzik azonban például Írországot, Katalóniát vagy Korzikát is, ám mindez nem jelenik meg a médiában, ezért kevesen, kevesebben ismerik a folyamatokat – mondta Zahorán Csaba. Az NKE EJKK KEKI tudományos munkatársa kiemelte: az autonómia megvalósítása következtében az EU szembesül (szembesülni fog) a nemzetállamokban a kisebbségek asszimilációjával, de a kisebbségi politikának köszönhetően a pozitív irány megmarad(hat).
A szakértők egyetértetek abban, hogy a volt Jugoszlávia területére jellemző (húsz éve fennálló) béke a demokratizálódott államfejlődésnek köszönhető, melyhez nagyban hozzájárultak a volt tagköztársaságok közül Horvátország és Szlovénia EU-tagsága, valamint Szlovénia, Horvátország, Albánia, Montenegró és Észak-Macedónia NATO-tagsága. Ennek ellenére a Balkán rengeteg problémával és feszültséggel küzd, egyebek mellett azért, mert a térségben jelen van az orosz, a török és a szaúdi befolyás is.
A szakértők a közép-ázsiai térséggel kapcsolatban az is kiemelték: még tartanak a határvillongások, mivel a határok helyzete nem rendezett, de a globális felmelegedés okozta vízhiány miatt sajnos újabb konfliktusok várhatók.
Szöveg: Páhy Anna
Fotó: Szilágyi Dénes