Idén második alkalommal jelentkezett a Ludovika Zeneszalon, ezúttal Borban az igazság - A bor és a zene című esttel. A Ludovika Főépület Széchenyi Dísztermében most is Szilasi Alex Liszt Ferenc-díjas zongoraművész és Horváth Attila alkotmánybíró, az NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar Állam- és Jogtörténeti Tanszékének vezetője beszélgettek – ez alkalommal arról, miképpen jelenik meg a bor a zenetörténetben.
A bor mindig is meghatározta az emberiség történetét – kezdte Horváth Attila, utalva Dionüszoszra, az ószövetségi Noé részegségére, a kánai menyegzőre, amelyen Jézus borrá változtatta a vizet, valamint Pál apostol egyes leveleire, amelyen a mérsékelt borfogyasztást méltatja. Az est első részében Mozart operáiról esett szó. A varázsfuvolából Papageno áriáját meghallgatva a vendéglátók arról szóltak, hogy az Egy tűzről pattant lányka kezdetű dal némi bor elfogyasztása után csendül fel a vígoperában, azaz némi alkohol szükséges ahhoz, hogy a madarász fiú ki merje mondani: magányos, társra vágyik. A mértékletesség azonban lényeges, itt épp csak annyit iszik Papageno, hogy kimondja, ami a szívét nyomja. A bor nimbusza egyébként hasonlít a művészetéhez, mindkettő esetében fontosabb a mennyiségnél a minőség – jegyezte meg Szilasi Alex. Horváth Attila hozzátette: a „borra sör – meggyötör” bonmot csak nálunk hordoz egészségügyi tartalmat, a német eredetiben az anyagi helyzetre, azaz az elszegényedésre utaltak vele.
Horváth Attila a sajnos még mindig nem eléggé ismert hazai borok sajátosságairól szólt, amely a magyarországi mikroklímának köszönhető. Szerette a tokajit XIV. Lajos francia király is, amikor II. Rákóczi György megismertette vele, de Goethe Faustjában is szerepel. Egykor egyes fajtáit gyógyszeres üvegben árulták, orvosságként tekintve rá. A mértékletességet persze nem lehet elégszer hangsúlyozni: Horváth Attila jogászként néhány adatot említett, illusztrálandó, hogy e szempontot a korábbi évszázadok embere is hajlamos volt figyelmen kívül hagyni. A 18. század végén például „szüntelen részegség miatt” volt, akit ötven botütésre ítéltek. Egy korabeli statisztika pedig arról tanúskodik, hogy az eperjesi börtönben a rabok harmada ugyancsak állandó részegeskedés miatt került rács mögé.
Mozartnál maradva elhangzott a Szöktetés a szerájból című vígoperából az a jelenet is, amikor a hárem gyanakvó őrét leitatják: noha vallása tiltja, Ozmin nem tud ellenállni a bornak. Szilasi Alex ennek kapcsán a távolabbi kultúrák alkoholfogyasztási szokásairól mesélt. A Távol-Keleten például rizs- és más pálinkát isznak, amelyek alkoholtartalma 50 fok felett kezdődik. Ott megtiszteltetés, ha leitatják az embert, míg a mi kultúránkban éppen ellenkezdőleg – jegyezte meg. Míg Európában egy pohár bor oldja a gátlásokat, sőt, szintet is léphet az ember az alkotásban, ezt az állapotot a távol-keleti kultúra nem ismeri, a közel-keleti pedig egyenesen tagadja. Az intenzívebb alkoholfogyasztás az oka annak is, hogy a távol-keleti kultúrákban inkább ritmussal, tánccal, és nem énekléssel fejezik ki érzelmeiket pár pohár alkohol után az emberek.
A Carmina Burana egy részlete kapcsán a bordalokra terelődött a szó. Számos költőnk is írt ilyet, még Petőfi is, aki egyébként nem volt különösebben borissza. Itt is találni ugyanakkor hazai specialitást: a hazafias érzelmek, a sírva vigadás csak nálunk jelennek meg a dalszövegekben. Keserű lesz – figyelmeztet Sólyom-Nagy Sándor is Petúr bánként a Bánk bán című opera ikonikus bordalának elején.
Erkel egyébként nagy Mozart rajongó volt, jól ismerte a zenéjét. Nemcsak Papageno áriája, de az említett Keserű bordal is példa arra, amikor egy addig még meg nem fogalmazott, ki nem mondott fájdalmat vall be némi bor hatására a szereplő. Másokat is azért biztat ivásra – „gondold meg, és igyál” –, hogy minél többen ki merjék mondani az igazságot.
Az estre ez alkalommal két üveg bort is bekészítettek a szervezők, Horváth Attila ezek kinyitásakor néhány, a kínálással és a fogyasztással kapcsolatos szabállyal is megismertette a résztvevőket. Elhangzott például, hogy milyen ételhez hány fokos bor dukál; milyen sorrendben illik tölteni az asztaltársaság tagjainak, de a szakszerű dugóhúzáshoz is adott tanácsokat a tanszékvezető.
Szöveg: Kovács Lilla, ludovika.hu
Fotó: Szilágyi Dénes