E címmel tartott előadást Czeczeli Vivien, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa, az NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) Közgazdaságtani és Nemzetközi Gazdaságtani Tanszékének adjunktusa október 5-én az Oktatási Központban. A tanszék és annak Tudományos Diákköre által szervezett eseményen – amely az idei szakmai előadássorozat első alkalma volt – a kutató beszélt az infláció jellemzőiről, elméleti hátteréről, a nemzetközi trendekről, és a jövőbeni kilátások is szóba kerültek.
Az előadás általános áttekintéssel, a statisztikai adatok ismertetésével kezdődött. Mint elhangzott, az augusztusi 15,6 százalékos inflációs rátában az élelmiszer- és az energiaárak emelkedése nagy szerepet játszott. Az okok kapcsán a keresleti és a kínálati infláció részletes bemutatása következett. Előbbi mozgatórugói az aggregált keresleten keresztül a jövedelemnövekedés; az inflációs várakozások nyomán előrehozott költekezés; a korábban elhalasztott vásárlások pótlása; és persze az expanzív fiskális politika. Idehaza e ponthoz kapcsolódik az idei év első felének kormányzati kiadásokkal kapcsolatos intézkedéssorozata, amely révén 13. havi nyugdíj, SZJA-visszatérítés, ágazati béremelések és fegyverpénz formájában 1600 milliárd forint került ki a lakossághoz. Ez az összeg azonban csak akkor okoz inflációt, ha a reálgazdaságba vándorol – magyarul: ha elköltik. Megtakarítás vagy hiteltörlesztés esetén nem.
Ezért érdemes ránézni a kapcsolódó adatokra. Ebből pedig az látszik, hogy ezt az addicionális jövedelmet bizony elköltötték: hozzávetőleg 33 százalékot takarítottak meg, és alig öt százalékot fordítottak hitel visszafizetésre. Megemelkedett tehát a kiskereskedelmi kereslet, amely megdobta az inflációt. Annyi vigaszunk lehet, hogy e transzferek jellemzően egyszeri kiadások voltak, így jövőre nem jelentkeznek majd az adatokban, így dezinflációs hatásuk várhatóan érezhető lesz.
Az infláció azonban nemcsak a kereslet, hanem a kínálat oldaláról is nőhet – most ez a helyzet is fennáll. Ennek komponensei lehetnek a megugró nyersanyagárak, de az idehaza alacsony (3,5 százalékos) munkanélküliségi ráta is. Hogy miért? Mert a szűkös munkaerő kínálat elérése és megtartása csak a bérek emelése révén biztosítható a vállalatok számára, s a megnövekedett bértömeg megint csak árfelhajtó hatású, ár-bér spirált indítva be. A világpiaci élelmiszerárak ugyancsak magasak: az élelmiszer árindex már a Covid időszakában emelkedni kezdett, majd a vírusválság gondokat okozott az ellátási láncokban is, s erre jött még rá a háború hatása. Utóbbi azonban nem a kiváltó oka volt a drágulásnak. Idén áprilistól pedig az árindexek csökkenni is kezdtek, hatásuk várhatóan néhány hónap késéssel itthon is érezhető lesz majd.
Az előadás további részében szóba került a kőolaj, a földgáz és az energiaárak alakulása, a bértendenciák, és a kilátások is. Minderről részletesen az egyetem tudományos és ismeretterjesztő portálján, a ludovika.hu cikkében olvashatnak.
Az intézet által szervezett szakmai előadások október 17-én folytatódnak. Akkor az orosz-ukrán háború Oroszországra és az EU gazdaságára gyakorolt hatásáról lesz majd szó.
Szerző: Kovács Lilla, ludovika.hu
Fotó: Szilágyi Dénes