Logo
Logo
NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM
LUDOVIKA

Kettészakítva Kelet és Nyugat között - az orosz-ukrán háború történelmi előzményei

A Szovjetunióban 1929-1947 között a legóvatosabb becslések szerint is mintegy tízmillió ukránt irtottak ki tudatosan, ami óriási történelmi tehertétel az ukrán nép számára – hangzott el az orosz-ukrán háború történelmi gyökereit elemző előadáson a Ludovika Szabadegyetemen. Kaiser Ferenc az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának egyetemi docense arról is beszélt: az orosz birodalmi ideológia egyik eleme az ortodox vallás, az ukrán ortodoxia leválása Moszkváról komoly feszültséghez vezetett.

A második világháború után kezdett terjedni „Oroszország komoly mítosza”, a náci Németországot legyőző győztes birodalom eszméje, amelyből igazán Vlagyimir Putyin jelenlegi orosz elnök csinált már-már vallást – mondta Kaiser Ferenc. Emlékeztetett: a háború komoly véráldozatot követelt, mintegy 22-30 millióan haltak meg orosz részről, de az ottani történetírás nem erre, hanem a dicsőségre emlékszik, aminek látható eleme a Putyin alatt igazán fontossá váló dísz-szemlék sorozata. Az Orosz Föderáció ekkor mutatja meg hadserege erejét és dicsfényét, bemutatják a legmodernebb haditechikai eszközöket, amiből napjainkban a fronton mit sem látni. Oroszországnak ugyanis nincs pénze tömegével gyártani a kifejlesztett modern technikát. Az orosz hadsereg 900 ezer főt számlál, az amerikai 1,4 milliót, utóbbi több mint 700 milliárd, míg az orosz 62 milliárd dollárt költött tavaly a hadseregre. Oroszország így a hadászati támadó fegyvereire és azok hordozóira támaszkodhat, atomfegyverei tekintetében egyenrangú az USA-val, arzenálja 1500 atomtöltetet számlál. Információs hadviselésben viszont jól állnak az oroszok, a február 24-én indult, általuk „különleges katonai műveletnek” nevezett háború azonnal beindította az orosz „fake news gyárat”, amellyel a megtámadott ország és a nemzetközi közvélemény álláspontját igyekeznek megzavarni.

Kaiser Ferenc beszélt a 2018–2019 fordulóján történt, sokak által nem jelentősnek tulajdonított eseményről, az ukrán ortodox egyház oroszról való végleges leválásáról, amely a jelenlegi konfliktusnak egyfajta „vallásháború” színezetet ad. Ezzel az orosz ortodox egyházat és vezetőjét, Putyin kedves ismerősét, Kirill pátriárkát komoly veszteség érte, híveinek egyharmadát ugyanis elvesztette. Az orosz birodalmi ideológiában pedig az 1800-as évektől fontos elem az ortodox vallás, álláspontjuk szerint minden ortodox hívőnek egy birodalomhoz kell tartoznia, így az ukrán ortodox egyház nemzeti jellege igencsak kilóg e törekvésekből. Miért nem adják meg magukat az ukránok, olyan rossz volt nekik a Szovjetunióban és a Cári Birodalomban? „A rövid válasz: igen, a hosszú pedig körülbelül 15-20 millió halott” – érzékeltette Kaiser Ferenc az ukránok, szerencsétlenségek sorával teli 20. századi tragédiáját, amelynek eredményeként, hol éhínség, hol tudatos népirtás jelentett szenvedést számukra. Talán Hruscsov volt az első olyan szovjet vezető, akit „ukránbarátnak” lehetett nevezni, de őt is csak azért, mert épp nem irtotta őket. Hogy miért szúrták ennyire az oroszok szemét az ukránok? A Szovjet Birodalomban ők voltak a második legnagyobb népcsoport, ráadásul a Magyarország három részre szakadásának időszakából eredeztethető nemzeti ethoszuk és a tények is azt mutatják, hogy Kijev világváros volt a 10–11. században, amikor az 1147-ben alapított Moszkva helyén még csak erdő létezett.

A Szovjetunió békés szétesése után Ukrajnában „demokráciaszerűség” alakult ki korrupt vezetőkkel. Egyikük – és talán a legkorruptabb – volt a 2010–2014 között az elnöki tisztséget betöltő, oroszbarát Viktor Janukovics, akinek bukását az Európai Unióval kötendő társulási szerződés alá nem írása indította el 2013 novemberében. Egyértelművé vált, hogy Janukovics az EU ellenében az oroszokkal kíván szorosabb társulásba kezdeni. Miután Janukovics mesterlövészei az ellene tüntetőkre lőttek, a tiltakozások még hevesebbek lettek, Janukovics elmenekült Kijevből és az ukrán parlament 2014. február 22-i ülésén pedig felmentette az elnöki tisztségéből. A „nincs kormány” időszakot Oroszország stratégiai kommunikációval kihasználta és a nyelvtörvény okán oroszellenességgel vádolta meg Ukrajnát. „Ahogy kialudtak a 2014-es szocsi téli olimpia lángjai, elkezdődött az ukrán konfliktus orosz átértelmezése” – szögezte le a Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok Tanszék docense. Az 1999-ben elnök lett, majd négy évet leszámítva 2024-ig, vagy ki tudja meddig a folyamatosan tisztségében lévő Vlagyimir Putyin célja, hogy egyfajta új cárként helyreállítsa a birodalmat, melyhez folyamatosan területeket szerez. Elvette a számára kedvező tengeri kijáratot, egyben természetes erődöt jelentő Krímet, most pedig az ideális gabonatermő területekben és vízkészletben gazdag Dél-Ukrajna elfoglalása a célja. Mindezt fegyverekkel tudja megtenni, mert más – például gazdasági hatalom – nem áll rendelkezésére. Ehhez megfelelő történelmi ideológiát is gyártanak, ami már Borisz Jelcin elnöksége idején (1991–1999) elindult az ún. Kozirjev-doktrína elképzeléseivel. 

Elhangzott az is, hogy valóban létezik egyfajta „befolyási zóna” vita is a háború kapcsán. Azt azonban látni kell, hogy a nyugati befolyási zónába senkit sem vittek be erőszakkal. Oroszország Európa felé nyitott, ami fontos a területén, az mind az öreg kontinens felé eső részeken van, ráadásul lakosainak többsége is ezen a térfélen él. Ezért gondolkodik védelmi pufferzónában Ukrajna kapcsán. Európának ugyanakkor gazdasági érdekei miatt fontos Ukrajna: 40 millió lakos, a világ legnagyobb gabona, kukorica és étolaj termelője.

További részletek a témáról az NKE tudományos-ismeretterjesztő portálján, a ludovika.hu oldalon.

Kaiser Ferenc előadása az alábbi videóban megtekinthető:

A Ludovika Szabadegyetem szeptember 27-én kedden, 18 órakor folytatódik az Oktatási Központ II. előadójában. Resperger István ezredes, egyetemi tanár az NKE HHK NBI Katonai Nemzetbiztonsági Tanszék tanszékvezetője Az orosz-ukrán háború hadműveletei katonai szemmel címmel tart előadást.

 

Szöveg: Tasi Tibor

Videó: Halápi Katinka