„Tele volt humorral az elmúlt 50 év”

Tehenek és muslicák. Velük is végzett kutatásokat állatorvosként, de a tudományos fokozat megszerzése csak szépségtapasz lett volna számára. Megalkotta a vegyes
módszertani kutyakiképzést, találkozott „éghetetlen” szovjet űrhajós ruhával, de szemei előtt körvonalazódott egy korai közszolgálati egyetem képe is. Ismert és kevésbé ismert történeteken keresztül mutatjuk be – a nemrég hetvenötödik születésnapját ünneplő – Janza Frigyes nyugállományú rendőr vezérőrnagy eddigi életútját. Portré.

Egyenes(?!) út az egyenruhához

Vagyis pont az ellenkezője. Bátyja a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskolába járt, ahol 1956-ban, az iskola parancsnoka szolgálatra osztotta be a tanulókat, így ő mint negyedéves – miután már tanult oroszul is – tolmácsként látott el járőrszolgálatot. Ennek elismeréseként egy évvel később az ellenforradalom leverésében tanúsított hősies magatartásáért Munkás-paraszt Hatalomért Emlékérmet vehetett át. Ugyanazon a héten zárták ki édesapját a pártból, és fosztották meg országgyűlési mandátumától, mert a szovjet csapatokkal tárgyalt. Bátyja idővel altábornaggyá lépett elő, és ugyanúgy a hadsereg gazdasági vezetőjeként dolgozott, mint korábban édesapja, de kitüntetése miatt kényszerpihenőre küldték. „Mindkettőjüket Károlynak hívták, mindketten altábornagyok voltak, a hadsereg gazdasági vezetői. Ugyanazért a cselekedetért egyikőjüket elismerték, míg másikukat felmentették. Eltelt harminchárom év, és száznyolcvan fokos fordulat következett be, miközben nem változott semmi, csupán a megítélés lett más. Éppen ezért ragaszkodott édesapám ahhoz, hogy a közelébe se kerüljünk a fegyveres testületeknek, de végül mindhárman hivatásosok lettünk, véletlenül.”

Dunakeszi Kutyakiképző

Az oktatás első pillanattól kezdve a feladatai közé tartozott. Amikor 1971-ben a Dunakeszi Kutyakiképzőbe került, nemcsak állatorvosi tevékenységet, hanem idegélettant, anatómiát, táplálkozástant is tanított. A központ iskolaként is működött; Janza Frigyes határőr tisztes tanfolyamon, rendőrjárőr- és bűnügyi tanfolyamon is tanított. Később kutyakórház létrehozásával bízták meg a központon belül. „Kétségtelen, hogy Közép-Európa legjobban felszerelt és működő állatkórházává vált, négy-öt éven belül labort és műtőt is kialakítottunk, de személyesen is részt vettem a gyógyításban, EKG-val vizsgáltam kutyákat, fogászatot működtettem, és gyomorszondás optoelektronikus vizsgálatokat is végeztem.”

Abban az időben a közösség érdekében végzett tevékenységnek két színtere volt: a szakszervezet és a párt. A Belügyminisztériumban jól működtek a pártszervezetek, ahol kritikus, bajtársias hangulat uralkodott. Egy új rendelet ekkor hozta létre a parancsnok egyszemélyi felelős vezetői státuszát: azaz a párt alapszervezetének semmi beleszólása nem volt a parancsnoki tevékenységbe ettől fogva. „Korábban párttitkár is voltam, és vezettem az iskola mozgalmát is, de részt vettem egy kétéves vezetői felkészítésen is, így amikor 1983-ban kineveztek parancsnoknak, nem okozott nehézséget a feladat ellátása.”  

Az újdonsült parancsnok

Újdonsült parancsnokként még azon a nyáron, egy riadó alkalmával, berendelték a Takács Jenő vezérőrnagy által vezetett M-Szervezési Csoportfőnökséghez, mert „feltevés szerint” a szomszédos Csehszlovákia ellen katonai műveletek indultak. „A parancsnokokat eligazították, de rajtam kívül senki nem tudta igazán, mitévő legyen. Én viszont igen, hiszen megtanultam mindent, állatorvosként nem adhattam lépéselőnyt a profiknak. Hadműveleti idő 15.50 perc. Kimentem, rágyújtottam a pipámra. Vártam. Takács kilépett mellém a folyosóra, és kérdőre vont, mire azt válaszoltam: 15.45-kor miniszteri engedéllyel befejeztük a munkát, és elindulhattunk a 25-28 perces autóbuszútra a Keleti pályaudvar felé, ahol a többiek – szokás szerint – mindig beugrottak még egy italra. Ha most indítottam volna el a kiértesítőket, akkor azok üres lakásokba érkeznek” – (nevet).

Kutatások – Szagazonosítás, tehenek, muslicák

Ha szaglással foglalkozunk, el kell különítenünk a szag és a kémiai hírvivő anyagok (feromonok) fogalmát. Utóbbiak zömében vízben oldódó, gyorsan elpárolgó, illékony vegyületek, amelyek arra szolgálnak, hogy jelzést adjanak. Egy jelzés, a változó körülmények miatt, nem képes sokáig adott helyen megmaradni; a szag ezzel ellentétben két-három nap elteltével is jelen lehet. A muslicák is ilyen, néhány óra vagy perc alatt elillanó feromonokkal dolgoznak. „Akkoriban sok repülőgép- és autóbusz-eltérítés, túszejtés volt. Ha a fentiek ismeretében ezeknél az eseteknél feromonnal jelöljük meg a túszejtőket – külön módszertan és technika –, majd beengedjük az ecetlegyeket, azok túszejtőkre szállnak, leleplezve őket”.

„Nagyon sok – elsősorban szaglással kapcsolatos – kísérletet végeztem a kutyakiképzőben. Annak idején, amikor szagazonosítással próbálkoztunk, kémiai tanulmányaimból tudtam, hogy a legjobb megkötő képességgel az aktív szén rendelkezik, így azzal (szénporral) átitatott textíliával próbáltuk rögzíteni a szagokat. A textil ugyan jól megkötötte a szagokat, csak nem adta le őket, nem indult be a szagok kipárolgása.” Közben 1981-ben Moszkvába érkezett az ottani szervek meghívására. A magyar delegációt egy európai hírű kriminalista fogadta a központi technikai laboratóriumban, ahol egy, a szovjetek által készített éghetetlen űrhajósruhát mutattak be – az elmondások alapján minden körülmény között megvédi az űrhajóst. A ruha anyagából dolgozva végeztek szagmintavételt, de a fent említett probléma miatt fel kellett melegíteni a mintát, és egyenáram két pólusa közé helyezni, ahol az áram hatására beindul a párolgás, amelyre a kutyák azonnal reagálhattak. „Bemutatták a kísérletet: abban a pillanatban, ahogy a potenciométert feltekerték, az éghetetlennek hitt szovjet űrhajósruha lobbant egyet, pernye és hamu terítette be az egész laboratóriumot. Valószínűleg fordítva kötötték be a pólusokat, ezért kapott lángra az éghetetlen szovjet űrhajósruha” – (nevet).

Janza Frigyes csapatvezetőként részt vett egy soha nem publikált kutatásban: az egyszer már leellett teheneknél tanulmányozták a második vemhesség előtti csendes ivarzást. Az állat ilyenkor nem mutatja a normál vemhesség jellemzőit, így az inszeminátorok nem tudják, megkezdhetik-e a megtermékenyítés költséges folyamatát. Hazánkban akkoriban – az európai átlaghoz képest jóval magasabb – 3 fölött volt az eredményes inszeminátori beavatkozások száma, jobb országokban ez 1,8 körül alakult. „Mivel elsősorban a szagazonosítás iránt érdeklődtem, felvetettem, hogy ivarzási időszakban vegyünk kenetet az állatoktól, azt szagrögzítéshez használt üvegekben tárolva, szagazonosítással dolgozzuk fel. Az erre a szagra kiképzett kutya pontosan meg tudta mondani, hogy az állat csendesen ivarzik, vagy nem ivarzik.” Az eljárás bevezetésével mostani árfolyamon milliárdos megtakarítást tudtak volna elérni.

Vegyes módszertani kiképzéssel az élre!

A kutyakiképzőben töltött évek során figyelt fel arra, hogy a pavlovi reflex kiépítésére alapuló kiképzési technológia nem működik minden esetben, ezért pszichofiziológiával kezdett foglalkozni, de elöljárói háromszor is elutasították jelentkezését az ELTE pszichológia szakára. „Volt egy pszichológushallgató ismerősöm, akitől megkaptam az egyetemi jegyzeteket, és a felügyeletével gyakorlatilag két év alatt elvégeztem a szak elméleti részét.” Az ismeretekkel felvértezve kidolgozta az operáns viselkedéshez illeszkedő kiképzés logikai módszertanát, majd parancsnoksága idején beépítette azt a kiképzésbe. „Az operáns viselkedés lényege az igen-nem válasz. Az Ülj! vezényszót nagyjából két óra alatt nagyon egyszerűen megtaníthatjuk pavlovi reflexekkel a kutyáknak: a pórázt meg kell emelni, a hátsóját lenyomni, és közben mondani a vezényszót. A sikeres végrehajtást követően pedig jutalmazhatunk.

A másik módszernél megvárom, míg a kutya magától leül, hiszen ez neki természetes testhelyzet, és ha ezt megteszi, akkor megjutalmazom. Egy óra múlva ismét eszébe jut, hogy amikor leült, kapott jutalomfalatot, így újra meg fogja tenni, amiért újra megdicsérem. Ez így értelmetlenül lassú folyamat.” Az ilyen egyszerűbb mozgássorok betanítására a pavlovi módszer a legmegfelelőbb, de vannak olyan helyzetek is, amikor hatásosabb, ha a kutya számára leszűkítjük a körülményeket, hogy csak igen-nem válasz maradjon. Amennyiben helyes választ ad, megdicsérjük, ha helytelent, megbüntetjük. Így megtanulja, hogy egyes szituációkban hogyan viselkedjen. Előfordulnak helyzetek, amikor a vezető kénytelen a kutyára hagyni a döntést. Az, hogy a nyolcvanas évek közepén Európa-bajnokságokat nyertek kábítószer- és robbanószerkereső kutyásaink, ennek, a feltételes reflexen és operáns viselkedésen alapuló, vegyes módszertani kiképzésnek volt köszönhető.

A tudományos pályáról

Mindig is a gyakorlati életben volt a helye, a tudományos fokozat megszerzéséhez vezető út lassúsága és körülményessége nem vonzotta. „Azt gondolom, a tudományos pálya azoknak szól, akik tényleg kutatással foglalkoznak, így aztán soha nem szereztem tudományos fokozatot”. Témái közül öt-hat önmagában is tudományos dolgozat lehetett volna, de ő a praxis irányítására koncentrált – annak ellenére, hogy fiatalon kutatóorvosnak készült, és mindvégig kutatott. „Parancsnokságom ideje alatt ragaszkodtam hozzá, hogy minden tankönyvet – egyet kivéve, az etológiát – mindig valaki más írjon meg. Természetesen részt vettem az írásban, lektoráltam, átírtam, szerkesztettem, de nem az én nevem alatt jöttek ki a művek: inkább érdekeltté tettem a munkatársaimat abban, hogy foglalkoztassa őket az, amit csinálnak, és erre legyenek is büszkék. Akadt olyan, aki nekem dedikálta azt a könyvet, amit igazából én írtam” – (nevet).

A rendszerváltásról

1988 nyarának végén több tucat rendőri vezetőt hívtak össze a Rendőrtiszti Főiskolán, de a zömében fiatal vezetők nem tudták, miért is vannak ott. „Amikor kinyílt a kápolna ajtaja, belépett az állambiztonsági miniszterhelyettes és a III/III. Csoportfőnökség vezetője.
A miniszterhelyettes magához ragadta a szót: »Elvtársak! Magyarországon pluralista társadalom lesz – ismétlem ’88 nyár végéről beszélünk, az önök és a belügy feladata, hogy ez az átmenet békés körülmények között menjen végbe. A pluralista társadalom új pártok alakulásával fog járni, utcai tüntetések lesznek, összecsapások, amiket békés körülmények között kell kezelni, ezért készüljenek fel erre a feladatra!«.”

Hogy mennyire tudatos volt a találkozó, csupán ’89 őszén derült ki, az utolsó pártkongresszus alkalmával. „Amikor baloldaliakkal vitatkozom, mindig azt mondom, hagyjatok békén, pártalapító atya vagyok, ha jobboldaliakkal, akkor pedig: ne vicceljetek, én oszlattam fel az MSZMP-t. És mind a kettő igaz. Érdekes volt 1989-ben megélni, hogy
a Kossuth-címer hirtelen újra használatba jött. A köztársaság kikiáltása után az ünnepségeken mi is ezt a szimbólumot használtuk, ami azért volt különleges, mert összekötötte apámat mint a Nagy Imre-kormány tagját és engem, a fiát, aki harminc év elteltével ugyanúgy a Kossuth-címer alatt állt.”

A rendszerváltás utáni első ezredes

Rendszerváltáskor meg volt győződve arról, hogy nem folytathatja tovább rendőri munkáját. „Összepakoltam a páncélszekrényemet, »végrendelkeztem«, eligazítottam a helyetteseimet, és vártam. Szabó Győző, akkori főkapitány magához hívatott, és a találkozó során hamar kiderült, hogy nem arról van szó, mint amire korábban készültem.” Beosztásában maradt, amiben jelentős szerepet játszott a belügyminiszter és a főkapitány humánpolitikája, akik igyekeztek megtartani a jó szakembereket. Az utolsó fegyveres erők napján (1990. szeptember 29.) ő volt az utolsó, akit előléptettek, így a rendszerváltás utáni korszak első ezredese lett. „Ezt azért merem állítani, mert ketten lettünk ezredesek, de az én nevem kezdőbetűje előrébb volt az ábécében, mint a társamé” – (nevet).

Korai integráció?

A kilencvenes évek végén a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem vezetése kezdeményezte, hogy a Rendőrtiszti Főiskolát az intézményhez csatolja. A javaslat
a Parlamentben a nemzetbiztonsági bizottság elé került, albizottságot hoztak létre, ennek vezetésére kérték fel. „Meg kellett vizsgálnom a két terület összeférhetőségét, és arra a megállapításra jutottam, hogy azok semmi szín alatt nem vonhatók össze: két olyan diszciplínáról van szó, amely száznyolcvan fokban különbözik egymástól. Profánul: a katonatisztet arra kellett megtanítani, hogy az ellenséget megsemmisítse, a rendőrtisztet pedig, hogy semmit ne semmisítsen meg, akadályozza meg, hogy bármi megsemmisüljön. Egy katonánál elképzelhetetlen, hogy ne legyen feltétlen parancskövetés, egy rendőrtiszt feladata nem a feltétlen végrehajtás, hanem a parancs céljához vezető törvényes út megválasztása.” Ezt az indoklást el is fogadta a bizottság, így az integráció nem valósult meg.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem létrehozása

A 2010-es választások után Hende Csaba, akkori honvédelmi miniszter kezdeményezte a közszolgálati egyetem létrejöttét; a folyamatot Kis Norbert, jelenlegi fejlesztési rektorhelyettes, miniszteri biztosként vezette, de mellette Janza Frigyes mint a Belügyminisztérium különböző rendészeti képzések közötti harmóniáját megteremteni hivatott oktatási főszemlélő is meghatározó, vezető szerepet töltött be. „Feltételt is szabtam: a főiskolának egyetemi karként kellett csatlakoznia az intézményhez, illetve minden dolgozót szerettem volna megtartani, biztosítva az oktatók előrehaladását.” Eredetileg egy Markó utcai ingatlanegyüttes került szóba új egyetemi campusként, de hamar a Ludovikára terelődött a figyelem. „Már akkor láttuk, hogy a Ludovika Campus elég lesz ahhoz, hogy leköltözzön a Rendészettudományi Kar, de további fejlesztése nehézkes, mert nem beépíthető területekkel rendelkezik, így már csak a környező utcákban van lehetőség terjeszkedésre.” Az egyetemet alapító törvény 2011 márciusában lépett hatályba, addigra elkezdte munkáját az ideiglenes szenátus is. „A Fenntartói Testületben könnyű dolgunk volt. Nem kívántunk belefolyni a napi operatív dolgokba, csupán a törvényes kereteket biztosítottuk. Humoros, hogy a fenntartó gyakorolja a munkáltatói jogokat a rektor felett, így teljesítményértékeléskor le kellett ülnöm a rektorral, és megbeszélni vele, miben jó és miben rossz.”

Jogi egyetemek vs. NKE

„Az egyetem működése során talán egy kritikus pont volt: amikor kezdeményeztük az államtudományok és a jogtudományok erőteljesebb elkülönítését. A jogi egyetemek nem értették meg, hogy hazánkban az államtudományok mindig külön voltak a jogtudományoktól, és csupán később olvasztották egybe őket. Amikor ezek a viták folytak, feltettem a kérdést az illetékes államtitkároknak, hogy vajon tudják-e, mit jelent az államvizsga szó. Nem tudták. A 19. század végén a végzett jogászok elmehettek ügyvédnek, de ha állami alkalmazottként akartak dolgozni, akkor államvizsgát kellett tenniük. A 21. század elején az állam funkciói jelentősen megváltoztak a száz évvel ezellőttihez képest, így ezt a diszciplínát fel kellett frissíteni, és újra be kellett vezetni. Miután megígértük, hogy nem indítunk jogászképzést, megnyugodtak a kedélyek.”

Az egyetem jövője

Minden egyetem szeretne a legjobbak közé kerülni, ám a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek ezt nagyon nehéz megvalósítania: az általános rangsorok összeállításának szempontjai alapján kevés esélye van erre, a képzésekben alig szerepelnek természettudományi tárgyak, kevés egyetemi karral rendelkezik, és nem tartozik az igazán nagy egyetemek közé. „Nekünk a legkívánatosabb, legelfogadottabb egyetemek közé kell tartoznunk, hiszen ha sokan jelentkeznek hozzánk, akkor mindegy, hányadik helyet foglaljuk el a rangsorban.” Az egyetemet politikai szándék hozta létre, politikai szándék meg is változtathatja. Ugyanakkor ez már nem olyan egyszerű, hiszen ez a szándék végül létrehozott egy olyan egyetemet, amely bizonyította életképességét.

Presszó

„Az idők során akárhol dolgoztam, mindig első dolgom volt a »presszó« kialakítása. Gondoljunk bele, a konferenciák legértékesebb része a szünet, amikor különböző ügyekben születnek megállapodások. Ez érvényes a munkahelyekre is: mindig inspiratív közeget kell létrehozni. Az egyetemen is fontos szempontként lebegett ez előttem, de itt nem tudtuk maradéktalanul realizálni; sokkal több közösségi térre lenne szükség, az infrastruktúra nagy részét elvették az oktatási funkciók és a kollégiumok. Nagy szükség lenne egy olyan helyre, ahol az emberek szívesen találkoznak, beszélgetnek egymással. Ezek az interakciók szülnek új eredményeket.”

Cédulától céduláig…

„Tele volt humorral az elmúlt ötven év! Az életet nem lehet nélküle végigcsinálni. Emellett mindig minden körülmények között igazságosan kell dönteni, és ne felejtsük, csak másokkal együttműködve lehet eredményt elérni. Ezt itt az NKE-n minden hallgatónak meg kell tanítani! Amikor megszületünk, és a szalagot ráteszik a csuklónkra, majd ráírják, hogy Fricike, azt nem írják rá, hogy a belügyben kell szolgálnod. Ember vagy. És amikor a nagylábujjadra rákötik a madzagot, akkor sem írják rá, hogy hol szolgáltál, csak a nevedet. Cédulától céduláig csakis emberségesen haladhatunk.”

Szerző és fotó: Szilágyi Dénes

A cikk – eredeti formájában – a Bonum Publicum magazin 2022. májusi lapszámában jelent meg.