Visszatért Szent Kristóf szobra a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Ludovika Campusára. Lestyán Goda János szobrászművész alkotása az Orczy-tó parti sétánya mellett kapott helyet. A gyorscsapatok védőszentjének szobrát június 15-én leplezte le Christián László r. dandártábornok, oktatási rektorhelyettes és Csikány Tamás dandártábornok, tudományos rektorhelyettes.
Az egykori Ludovika Akadémia parkjában több olyan emlékhely volt, ahol a leendő tisztek szellemi, lelki felkészítése történt. Ehhez kapcsolódóan állították fel 1938 után a fegyvernemeknek megfelelő védőszentek szobrait, akkor, amikor egyértelművé vált, hogy a háború kikerülhetetlen. A hadseregfejlesztés mellett megkezdődött a személyi állomány és a tisztek felkészítése, ennek egyik tárgyiasult megjelenése a szobrok fölállítása volt – idézte fel az Orczy-parkban található szentek szobrainak történetét Csikány Tamás dandártábornok, az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Hadtudományi Doktori Iskolájának vezetője. „A hadsereg-korszerűsítés vonatkozásában az 1930-as évek végén kezdték el azokat a csapatokat fejleszteni, amiről úgy gondolták, megfelelnek egy korszerű háborúnak, ezek pedig a gyors csapatok voltak. Felállították tehát a gyors csapatokat, amelyben helyet kaptak harckocsik, biciklis csapatok, lovas csapatok, illetve gépesített lövész és gépkocsizó lövész csapatok is. Ahhoz pedig, hogy ezeknek az alakulatoknak megfelelően képzett tiszti állománya legyen, 1940-ben a Ludovika Akadémián elindul az első, úgynevezett gyorsosztály, vagyis ezekhez az alakulatokhoz képesztek tiszteket”. Ezek a tisztek Szent Kristóf személyében választottak maguknak vezérlő eszményképet, így került szobra a tópartra. A katonák az áldást nem a fegyverekre vagy a harcra kérték, hanem arra, hogy a gépkocsizók és a harckocsizók mindennapi feladataik teljesítéséből emberségüket megtartva épségben térhessenek haza. Az 1940-es évek végén az „új idők” kezdetével a védőszenteket ábrázoló szobrokat eltávolították. Az eredeti Szent Kristóf szobor 1986-ban bukkant föl egy alföldi település, Tápiógyörgye főterén. Oláh Sándor erdélyi szobrászművész alkotása azóta is ott áll. Az eredeti szobor 1941-ben tekintettel a háborús időkre nem bronzból, hanem alumíniumból készült. „A település természetesen kölcsönadta az eredeti szobrot az Egyetemnek, így Lestyán Goda János művész úr elkészíthette nekünk a bronzmásolatát” – emelte ki szoboravató beszédében a tudományos rektorhelyettes.
Szent Kristóf legendáját elevenítette fel Szabó Miklós István, az NKE Rektori Tanácsadó Iroda Kreatív Tanulási Osztályának munkatársa. A robosztus testalkatú Kristóf a hagyomány szerint a harmadik században élt, Reprobus, vagyis elvetemült volt a neve, mielőtt keresztény lett. Egy hatalmas, sodró erejű folyó partján telepedett le, révészként élte az életét és segítette az embereket a vízen való átkelésben. Egyszer egy kisfiút vitt át a vállán, aki beavatta őt a keresztség misztériumába és felfedte magát: ő Jézus Krisztus. Attól fogva nevezték Reprobust Christophorusnak, azaz Krisztus hordozójának, aki nemcsak fizikailag, hanem lelkében is hordozója lett az Úrnak.
Szöveg: Páhy Anna
Fotó: Szilágyi Dénes