Himnusz: az összetartozás jele

A Ludovika Zeneszalon május 11-i alkalmán Szilasi Alex Liszt Ferenc-díjas zongoraművész és Horváth Attila alkotmánybíró, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) tanszékvezető egyetemi tanára alkotmányjogi, történeti és kultúrtörténeti szempontok alapján mutatták be különböző országok himnuszait.

„Egy nagyobb közösség összetartozásának jeleként, a nemzetté válás folyamatában jönnek létre az egyes országok himnuszai. Megkülönböztethetünk úgynevezett „királyi himnuszokat”, amelyek uralkodói megrendelésre készülnek, de vannak forradalmakhoz, szabadságharcokhoz köthető himnuszok is” – mondta Horváth Attila.

Elsőként az angol himnusz történetébe nyerhetett betekintést a hallgatóság, amely a legrégebbi himnuszok egyike. Először 1745-ben II. György brit király születésnapján hangzott el hivatalosan, „de ezt a hivatalos szót tegyük zárójelbe, ugyanis mindmáig nincsen egyetlen hivatalosan elfogadott verziója sem. Tehát sem a királyi hivatalok, sem a parlament nem határozta meg a himnusz hivatalos szövegét, énekét, formáját, vagyis szokásjogi úton alakult ki” – ismertette Horváth Attila.

Szilasi Alex kiemelte: „A himnusz mindig egyfajta megrendelői igényt kell, hogy kiszolgáljon”. Az angol himnusz dallamának esetében megfigyelhető egy építkezési struktúra. „A szerző felismeri, hogy egyfajta szimbolikus alkotmányfelépítményt jelenítsen meg maga a zene” – tette hozzá. Az angolszász zenei hagyományban megengedett, hogy a már meglévő dallamot az egyes alkalmakhoz illően variálják.

Ausztriában a himnusz dallama 1797 után a mai német himnusz dallama volt, amely Joseph Haydn szerzeménye, amit eredetileg egy horvát népdal inspirált. A második világháborút követően változtatták meg az akkori oktatási miniszter, Felix Hurdes javaslatára. Magyarázatul azzal szolgáltak, hogy ezzel a lépésükkel is kifejezik Ausztria különállását Németországtól.

A francia nemzeti himnuszt Claude Joseph Rouget de Lisle műszaki tiszt írta az 1792. április 24-i forradalmi események hevében. Rouget de Lisle kapitány az Ausztriának küldött hadüzenet napján rendezett találkozón vett részt, és elhatározta, hogy indulót ír a frontra induló katonák számára. Ez eredetileg a francia Rajnai Hadsereg indulója volt, 1946-ban iktatták törvénybe.

Lengyelország himnuszának keletkezésével kapcsolatban elhangzott, hogy Jan Henryk Dąbrowski tábornok 1797-ben lengyel légiókat szervezett Olaszországban, hogy Napóleon hadai mellett harcoljanak Lengyelország függetlenségéért. A katonai táborban gyakran elhangzott Dąbrowski mazurkája. A légióknál szolgált Józef Wybicki író, politikus is, aki elhatározta, hogy ír a katonáknak erre a dallamra egy lelkesítő, hitet adó új dalt. Az új nóta címe először „Az olaszországi lengyel légionisták dala” volt, egy lengyel népdal, a Dąbrowski mazurka dallamára íródott. Végül a Wybicki-féle változat lett Lengyelország himnusza, amelyet függetlenségük elnyerésekor 1918-ban énekeltek először az ország himnuszaként, és 1926-ban vált hivatalossá.

Szilasi Alex felhívta a figyelmet arra, hogy az európai himnuszok mindegyikében megtalálható a dúr, a dór és fríg alaphangnem azért, mert keletkezésük évezredekre nyúlik vissza, és ennek nyomán mindannyian ismerjük.

Horváth Attila az Amerikai Egyesült Államok himnuszáról elmondta, hogy szövegét Francis Scott Key ügyvéd-költő írta 1814-ben a brit–amerikai háború idején, miután szemtanúja volt a Baltimore-t védő McHenry erőd ágyúzásának. Key azzal a céllal szállt a támadó brit csatahajóra, hogy közbenjárjon barátja, egy amerikai orvos kiszabadítása érdekében, akit azzal vádoltak, hogy brit dezertőröket rejteget. A brit parancsnokok beleegyeztek mindkettejük szabadon engedésébe, ám biztonsági okokból a hajón tartották őket, amíg a brit flotta az erődöt támadta. A következő napon Key megírta a McHenry erőd védelme című verset. A himnusz dallama John Stafford Smith egy 1800 körüli népszerű angol bordalából származik. Az USA himnuszát 1931-ben Theodore Roosevelt elnök tette hivatalossá.

Az est folyamán szó esett Szovjetunió himnuszáról is, amelynek szövegét Szergej Mihalkov, zenéjét pedig Alekszandr Alekszandrov írta. Ez a himnusz került 1944. március 15-én az Internacionálé helyére, amely előzőleg volt az ország nemzeti himnusza, abból a meggyőződésből, hogy a szovjet katonák jobban együtt tudnak érezni egy olyan hazafias dallal, amely csupán az országról szól, mint egy nemzetközi mozgalmi indulóval. Az eredeti szövegben voltak utalások Sztálinra, ám Sztálin halála után ezek az utalások elfogadhatatlanná váltak, ezért 1955-től 1977-ig a himnusz szövegét nem énekelték. 1977 után a szöveget módosították, és a Sztálinra való utalásokat elhagyták. A Szovjetunió 1991-es felbomlása után Oroszország új himnuszt választott. 2000-ben visszaállították a régi szovjet himnuszt, amelyhez Szergej Mihalkov új szöveget írt.

A Ludovika Zeneszalon zárásaként a magyar himnuszról hallhattunk érdekességeket. Mint ismert, 1844-ben pályázatot hirdettek Kölcsey Ferenc versének megzenésítésére. A bírálóbizottság – benne Vörösmarty Mihály, Szigligeti Ede és több zeneművész – egyhangú döntéssel választották ki Erkel Ferenc művét. „Ami viszont jogászként számomra érdekes volt, hogy a magyar himnusz innentől kezdve egyértelműen szokásjog lett, mert egészen 1989-ig nem foglalták törvénybe, hogy mi Magyarország himnusza” – emelte ki Horváth Attila. 

 

Szöveg: Sallai Zsófia

Fotó: Szilágyi Dénes