Az I. világháború végén a nagyhatalmak Ausztriát és Magyarországot, mint az Osztrák-Magyar Monarchia államait, a világháború kirobbantóinak, bűnösöknek tekintették. Ennek ellenére osztrák követelésre, a Párizs környéki békerendszer Nyugat-Magyarország Moson, Sopron és Vas vármegyék németek lakta részét, Sopron városával és környékével együtt Ausztriának ítélte.
A döntéssel szemben 1921 augusztusában a soproni térségben, az osztrák hatóságok bevonulását megakadályozó fegyveres felkelés tört ki, majd kikiáltásra került egy sajátos államalakulat, az október-novemberben fennálló Lajtabánság. Hosszas külpolitikai egyeztetéseket és manővereket követően, a Nyugat-magyarországi helyzet békés kezelésére Ausztria és Magyarország között létrejött a Velencei szerződés, ami lehetővé tette, hogy Sopron és 8 település (Ágfalva, Balf, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kópháza, Nagycenk és Sopronbánfalva) népszavazáson döntse el hovatartozását. „A népszavazást előbb Sopronban, utána pedig a környéken kell megejteni, de a népakarat megnyilvánulásának végleges irányadójául a két népszavazás végleges eredménye szolgál.”- szólt az egyezmény szövege.
A döntés meghozatalára 26 ezer (többségében német anyanyelvű) helybeli lakos volt jogosult, akik közül 24 ezren mentek el szavazni. A 257 km2-nyi terület lakosságának 65%-a a Magyarországhoz tartozás mellett döntött, kevesebb, mint 35%-uk szeretett volna osztrák állampolgár lenni. A magyar győzelem sok tényezőnek és emberi lelkesedésnek volt köszönhető. A német anyanyelvű népesség és több nemzetiségi vezető Magyarország iránti hűségének, a magyar polgárok szervezettségének, nem utolsósorban a Selmecbányáról Sopronba költöztetett főiskolások, és más hazai egyetemekről csatlakozó egyetemisták aktivitásának, bátor félkatonai ellenálló tevékenységének.
Sopron városában 1921. december 14-én kezdődött a népszavazás, amelynek különleges módszere és titkossága biztosította a titkosságot és a szabad akarat-nyilvánítást. Minden szavazó egy kék és egy sárga színű lapot, valamint egy borítékot kapott. A kék lapon Magyarország, a sárga lapon Ausztria neve szerepelt három nyelven. A szavazófülkében az egyik lapot ketté vagy többfelé kellett tépni. Érvényes az a voks volt, amelyik borítékban az ép szavazólap mellett az összetépett is bent volt, ha nem, akkor érvénytelen lett a szavazat (így a szavazóknál nem maradt szavazócédula, nem lehetett tudni a választásról).
A Szövetséges Tábornoki Bizottság 1921. december 17-én a Zrínyi Ilona Tiszti Leánynevelő Intézet épületében hirdette ki az eredményt, a soproni újságok rendkívüli kiadásban közölték, hogy „7107 szótöbbséggel magyarok maradtunk” A magyar nemzetgyűlés a népszavazást 1922-ben törvénybe iktatta, és a város címerét a Civitas fidelissima jeligével, a leghűségesebb város címmel egészítette ki.
A kétéves „NKE Trianon 100” centenáriumi ünnepségsorozat kapcsán egyetemünk a békeszerződés széles körű tematikáját kibontó, az Egyetem hagyományaira, történelmi identitására épülő, és oktatási tevékenységébe illeszkedő, tudományos és ismeretterjesztő rendezvényekkel és kiadványokkal rótta le tiszteletét.
Az Egyetem Trianon 100 Digitális Kiadványában több híradást és külön rovatot is szenteltünk a népszavazásnak, az okoseszközökre kialakított alkalmazás Filmgyűjteményében, több korabeli mozgóképfelvétel látható a szavazásról. Az egyik tudósítás a szavazás napját örökíti meg: Sopronban nyolc helyen lehetett szavazni, látható a Ponzichter-negyed (a mai Bécsi-külváros) szavazókörzete előtt kígyózó sor. A szavazás eredményét a „Sopron vármegye” című megyei újságban közölték a lakossággal. A filmrészletből is átérezhető, az emberek leírhatatlan öröme, ahogyan egymás kezéből kapkodják ki a hírlapot. A fejezetet egy a szavazás után készült panoráma-felvétel zárja, amelyik megörökítette számunkra a „Magyarországon maradt Sopront”.
Szerző: Barna Attila
Fotó: Soproni Múzeum