A Ludovika Collegium, egyetemünk kiemelt tehetséggondozó programja szerda esténként a kultúra és a közélet jeles képviselőit látja vendégül. Ezen alkalmakkor kötetlen formában tehetnek fel kérdéseket hallgatóink, lehetőségük nyílik bepillantani a kulisszák mögé. December 8-án Nagy Dénes filmrendező volt a Ludovika Collegium vendége, akivel első nagyjátékfilmjéről, a Természetes fényről beszélgettünk, amely a világ egyik legrangosabb filmfesztiválján, a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Ezüst Medve-díjat nyert.
A film egy háborús dráma, amely a II. világháború idején a Szovjetunió területén megszálló tevékenységet folytató gyalogos honvéd alakulat három napját mutatja be. Nagy Dénes betekintést engedett a film születésének folyamatába a személyes inspirációtól a helyszínválasztáson át a casting megvalósításáig. Külön érdekesség, hogy a legtöbb szerepet amatőrök, többnyire mezőgazdasági munkások játsszák, így a szereplőválogatás valóságos szociológiai terepgyakorlatot jelentett. Erre azért volt szükség, hogy a „színészek” külső tulajdonságaik alapján is hitelesen tudják megjeleníteni az évek óta fronton lévő katonák naptól, széltől cserzett arcvonásait. Nagy Dénes megmutatta azokat az archív fényképeket a hadszíntérről, honvédekről, a partizánokról és a civil lakosságról, melyek inspirálták az egyes jeleneteket.
Ezt követően kitért az előkészületi munkálatokra is, és kifejtette, hogy hány év kutatás, levéltári munka, milyen olvasmányélmények állnak a mű mögött, melynek nélkül nem lehetett volna hűen visszaadni a korszak hangulatát. A hitelességet szavatolta az is, hogy a rendező eredeti katonai naplóbejegyzések alapján alakította ki a film főszereplőjének karakterét.
Az este során sok hallgatói kérdés érkezett a rendező személyes élményeire vonatkozóan. Szó esett arról, hogy a történelmi események milyen tanulsággal, erkölcsi üzenettel szolgálnak számunkra, mennyire ítélhetjük el a katonákat és hogyan értelmezzük a látottakat. A konklúzióként elmondható, hogy Semetka figurája megmutatja, hogy az ember lehet egyszerre jó és gyenge is.
Szöveg: Vida Bernadett Euniké
Fotó: Szilágyi Dénes