Ludovika Szabadegyetem: a neoabszolutizmus korának közigazgatása

A kiegyezés előtti évtizedek igazi nagyüzemet hoztak a közigazgatás meg-, illetve átszervezése terén is – erről a korszakról szól a Ludovika Szabadegyetem október 12-i előadása. Tuza Csilla, a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosa a neoabszolutizmus korának negatív megítélését állítja majd új nézőpontba.

Az előadás témája az 1849-1867 közötti közigazgatási meg – és átszervezésekre, változásokra, köztük a magyarországi és az erdélyi közigazgatásra koncentrálódik. Mindez tágabb történelmi keretekbe ágyazva, hiszen a korszak közigazgatási felépítése és irányítása nehezen érthető meg például az olmützi alkotmány ismertetése, vagy az Októberi Diploma kiadásának körülményei nélkül. „A magyar történelem a neoabszolutizmus korát általában negatívan ítéli meg, az "önkényuralom", "a passzív ellenállás" kifejezésekkel illeti, és megfeledkezik róla, hogy ez az a korszak, amely elindítja azokat a társadalmi és gazdasági változásokat, amelyek a dualizmus korában bontakoznak ki. Erre a tényre mindenképpen szeretném felhívni a figyelmet. A forradalom vívmányait ugyanis nem lehetett semmissé tenni, megnyílt az út a jobbágyrendszer, a feudális társadalmi gondolkodás felszámolása előtt, új gazdasági keretek jöttek létre” – mondta el honlapunknak Tuza Csilla. Hozzátette: a közjogi keretek rendezetlenek voltak a kiegyezésig, így Magyarország politikailag nem tudott tevékenyen részt venni a birodalom életében, de mégis ezeknek az éveknek a tárgyalásai és harcai készítették elő magát a kiegyezést. A kutató meglátása szerint a neoabszolutizmus kora gazdaságilag, társadalmilag és kulturálisan is előkészület volt a dualizmus időszakának ugrásszerű gazdasági csodájához és kulturális fellendüléséhez.

A Ludovika Szabadegyetem „Az önálló magyar állam és a neo-abszolutista korszak (1848–1867)” című előadása október 12-én, kedden 18 órakor kezdődik az Oktatási Központ II. előadójában.

 

Szerző: Tasi Tibor

Fotó: Szilágyi Dénes