A németországi szövetségi kancellárválasztás eredményeiről, az új kancellár és a kormány által létrehozható koalícióról, a német külpolitika lehetséges alakulásáról tartottak beszélgetést a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Oktatási Épületében szeptember utolsó napján.
Az NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszék (NKDT) TDK és a Nemzetközi és Európai Szakkollégium közös szervezésében megvalósuló elemző esten a meghívott előadók nem a most leköszönő Angela Merkel tizenhatévnyi kancellárságát értékelték, hanem a német bel- és külpolitika lehetséges jövőbeli alakulását – mind a diplomácia, mind a gazdasági befolyás területén. A szakértők az aktuális folyamatok megértéséhez szóltak Angela Merkel hagyatékáról, valamint hivatali idejének egy-egy pillanatáról. Merkel új politikai stílust teremtett kancellársága idején, „macsó kisugárzást nélkülöző, lassan építkező” politikát folytatott – hangsúlyozta a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója. Molnár Tamás Levente úgy vélekedett: a leköszönő kancellár kispolgári személye meghonosult a német politikában, melynek hatására a német társadalom is tartózkodik a szélsőségektől.
A kereszténydemokrata Merkel sikere az erős kompromisszum készségében rejlett, valamint abban, hogy „mindig azokat a témákat emelte előtérbe, amelyekkel minél több a centrumba, liberális oldalra szavazót tudott megnyerni”, hangzott el az NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar nemzetközi dékánhelyettesétől. Zachar Péter Krisztián kiemelte, a nagypártok nem tudták tematizálni a kampányt, a meghatározó témát mindig a zöldeknek sikerült bedobnia. E gondolatra reagálva Hettyey András, az NKE ÁNTK NKDT egyetemi docense úgy fogalmazott: „minden politikus alfája és ómegája a politikai támogatottság és az, hogy többséget tudjon rendelni a politikájához. Angela Merkel a kudarcok ellenére négyszer volt képes nyerni a sokszínű Németországban” – tette hozzá.
A nagy néppártok térvesztésének okát keresve Zachar Péter Krisztián kifejtette: a közös kormányzás tizenhat éve során „elhasználódtak” a témák, a szakember szerint az újdonság hiánya vetette vissza a szavazók bizalmát. Hettyey András kiegészítésként arra hívta fel a figyelmet, hogy az SPD sikerében és a CDU kudarcában az a közös, hogy míg eddig a szociáldemokraták meglehetősen kiszámíthatatlan politikát folytattak kancellárjelöltjeikkel szemben, idén fegyelmezettek voltak, viszont a kereszténydemokraták bajor testvérpártja egy belső vita miatt a saját kancellárjelöltjét bírálta.
Molnár Tamás Levente hangsúlyozta: míg a CDU – kormányzó pártként – nem rendelkezett választási programmal és a későn, csak augusztusban elindult hivatalos kampánya „csapni való volt”, addig a szociáldemokraták stabilan építették fel jelöltjük támogatottságát.
A lehetséges koalíciók felállítása kapcsán a szakértők egyetértettek egy úgynevezett „lámpakoalíció” létrejöttében (piros, mint a szociáldemokraták, sárga, mint a szabaddemokraták, zöld, mint a zöld párt). Zachar Péter Krisztián ugyanakkor felvetette: ha a királycsináló középpártok mégsem tudnának megegyezni, végső esetben egy új nagykoalíció is megalakulhatna, természetesen szociáldemokrata kancellár vezetésével.
A francia-német „tandem” jövőjével kapcsolatban az NKE ÁNTK nemzetközi dékánhelyettese felhívta a figyelmet a kapcsolat eltérő érdekeire, Molnár Tamás Levente véleménye szerint azonban számíthatunk a két állam viszonyának javulására, bár ez egyértelműen a kancellár és a lehetséges minisztereinek személyétől függ. Hettyey András úgy vélekedett, Németország nem biztos, hogy a stratégiai autonómia kérdését át tudná venni szomszédjával karöltve, így a NATO szerepe továbbra is megkérdőjelezhetetlen marad.
Oroszország és Kína vonatkozásában a szakértők megjegyezték: a német diplomácia feltehetőleg kettős politikát alkalmazhat a két nagyhatalom irányába, melyben fontos szerepet játszik a választópolgárok véleménye. Molnár Tamás Levente hozzátette: nem számíthat az orosz posztszovjet vezetés még egy ilyen megértő kancellárra, mint amilyen Angela Merkel volt. Hettyey András ezt megerősítve Magyarország kapcsán elmondta: nem valószínű, hogy az új kancellár „helyreteszi” hazánkat, a magyar helyzet azonban a német belpolitikában szavazathozó, vagy szavazatvivő témát jelent, és észrevehető egy „markáns elidegenedés.”
Szöveg: Pap Melinda Patrícia
Fotó: Szilágyi Dénes