Nemzeti kultúra építése a föld alól?

Az I. világháború elvesztése, a trianoni békediktátum utáni földrajzi, politikai átrendeződés és a gazdasági visszaesés megtörte a régészeti kutatások századvégi felívelését hazánkban - hangzott el az NKE EJKK Közép-Európa Kutatóintézet legutóbbi online eseményén. A Hatos Pál intézetvezető által moderált Közép-európai kora esték rendezvénysorozat legutóbbi állomásán a régészeti kutatások két világháború közötti helyzetéről volt szó.

A téma felkért előadója Szende László, a Magyar Nemzeti Múzeum Központi Adattár és Digitális Képarchívum főosztályvezetője volt, aki a középkori kutatásai mellett évek óta foglakozik a 20. századi régészet történetével is. A Közép-Európa Kutatóintézet senior ösztöndíjasa előadásában elmondta, hogy Trianon után jelentős változás történt a régészet magyarországi helyzetében is. A Magyarországtól az utódállamokhoz került területeken megszűntek a magyar egyetemek, múzeumok, régészeti társaságok, s az egyébként sem bővelkedő pénzforrások is elapadtak. A muzeális gyűjtemények száma is drasztikusan csökkent, a határon túlra került tájegységek régészeti kutatásban jelentős visszaesés következett be. „A trianoni békediktátummal hazánkat megfosztották kultúrintézményei jelentős részétől”- fogalmazott az előadó, aki elmondta, hogy a magyar kultúrpolitika egyértelműen tisztában volt a helyzet súlyosságával, ezért új intézményeket is létrehozott. Ilyen volt például az Országos Magyar Gyűjteményegyetem (1922), majd a Magyar Nemzeti Múzeum (1934). Emellett 1929-ben született meg az első magyar közgyűjteményi törvény a múzeum-, könyvtár-, és levéltárügy „némely kérdéseinek rendezéséről”. Maguk a régészek is keresték a kitörési pontokat, a korszakok közül főként az őskor került a nemzetközi érdeklődés középpontjába, illetve kezdeményezték a lelőhelyek nyilvántartásának a központosítását. A feltárások a különböző sajtóorgánumok érdeklődését is felkeltették, akik rendszeresen beszámoltak az eredményekről, néhányuk a korabeli filmhíradók "ingerküszöbét" is elérte.

A Magyar Nemzeti Múzeum mellett ebben az időszakban hat másik intézmény is létrejött, köztük az Országos Széchenyi Könyvtár, az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, valamint a Magyar Történeti Múzeum. Az egyetemi szintű régészeti oktatásnál is tapasztalható volt egyfajta decentralizálás. A Pázmány Péter Tudományegyetemen különböző tanszékek jöttek létre, ilyen volt például az Ősrégészeti Tanszék, valamint a Művészettörténeti és Keresztény Régészeti Tanszék. A Ferenc József Tudományegyetemen pedig Buday Árpád vezetésével alakult régészeti tanszék. Több korabeli ásatásról is beszámolt előadásában Szende László. Ilyenek voltak például 1934 és 1938 között az esztergomi várásatások Leopold Antal és Lux Kálmán vezetésével, vagy a Székesfehérvári Romkert rekonstrukciója.

A régészeti kutatásoknak van egy Ludovikával kapcsolatos vonatkozása is. Az Orczy-kertben 1939. június 25-én tartották a ludovikás ellenforradalom 20. évfordulóját. Az ünnepségen jelképes kegyeleti oltárt állítottak fel, amely a törteli hun üst öt gipszmásolatából állt.

Szöveg: Szöőr Ádám