A magyar nemzetfogalom a 13. század óta szervesen fejlődik, jelentéstartalma fokozatosan tágul, a kora újkorra egyre egységesebb – hangzott el a Molnár Tamás Kutatóintézet online rendezvénysorozatának első alkalmán. Az Intézet a következő időszakban a magyar nacionalizmus történeti kutatásainak újabb eredményeit mutatja majd be rendezvényein.
Az NKE EJKK Molnár Tamás Kutatóintézete egy sorozatot tervez a magyar nacionalizmus történetének újabb kutatásairól, ennek első részén Erdős Zoltán történész a kora újkori nemzetfogalommal kapcsolatos kutatásairól beszélt. A magyar nemzet fogalma a 13. század óta szervesen fejlődik, fokozatosan tágul, a nemzet definíció pedig három elemre épül. Az első, hogy a premodern és modern nemzet szerves történeti fejlődés során alakul ki. A második, hogy egyszerre politikai és kulturális közösség, azaz jogok, területhez való kötődés, származás, nyelv, szokások, történelmi emlékezet által meghatározott csoportosulás. A harmadik elem, hogy a közösség önmagát is nemzetként definiálja – mondta el előadásában Erdős Zoltán, aki beszélt arról is, hogy ez a tagoltság napjainkban is jellemző, hiszen a különböző politikai csoportokhoz tartozó, vagy határon belüli és kívüli területeken élők mást és mást értenek a „nemzet” fogalma alatt. A 16-17. századi nemzetfogalom azonban mégis halad az egységesülés útján, bár dezintegrációs elemekkel tarkított. Hatottak rá ugyanis a történelem eseményei, például a magyar állam három részre szakadásával. A 17. század második felére a Magyar Királyság és Erdély közötti szakadás az elit személyes és rokoni kapcsolatainak meglazulásához, ezzel politikai megosztottsághoz vezetett. Ekkor a nemzet ugyan még egységes, de két hazában élő volt – fogalmazott Erdős Zoltán, aki szólt a nemzettudatra ható felekezeti megosztottságról is. A protestáns nemzettudat siralmas hangvételű, a kollektív bűnösséget és az isteni büntetést hangsúlyozó elemekkel tarkított, amelyet az 1670-es évektől az üldöztetések emlékezete jellemez. Ennek a Himnuszon keresztül a mai, modern nemzettudatban is vannak elemei. Ezzel állt szemben a katolikus nemzettudat, amelynek a központi elemét a királyi hűség, az uralkodói hatalom Szent Istváni eredete jelentette.
A nemzetfogalom később az integráció, az egységesülés útján haladt, újabb társadalmi csoportok beemelésével. Ha valaki a vallásszabadságért harcolt, a nemzet szabadságáért harcolt – ez volt az integráció egyik eleme. A nemzetfogalomba 1670 után újabb társadalmi csoportok kerültek. A Habsburgok adóreformja és ellenreformációs kísérlete ugyanis alapjaiban sértette a társadalom legtöbb rétegét, így ezeket a rétegeket a nemesi nemzet tagjai maguk mellé tudták állítani a Habsburg ellenes harcokban és ezek a rétegek is helyet kaphattak a rendi nemzet fogalmánál már jóval tágabbá váló nemzetfogalomban. Erre jó példa az is, hogy egy 1674-es temetés prédikációit tartalmazó kötetben a nemzetfogalom magyarázatában a nem kiváltságos rétegek integrálása is szerepel – magyarázta Erdős Zoltán, aki a 16-17. század perspektívájában szemlélte a nemzetfogalom egységesedését.
Szöveg: Tasi Tibor