Bár 1808-ban már törvény születik megalakításáról, mégis csak a 19. század végén válik igazi felsőoktatási intézménnyé a Ludovika Akadémia, amely az alatta lévő iskolákkal együtt lehetővé tette, hogy a gyerekek 10 éves koruktól készüljenek a katonaéletre és a Magyar Királyi Honvédség tisztjeivé váljanak – erről is beszélt a Ludovika Szabadegyetem kedd esti előadásán Csikány Tamás ezredes. Az NKE tudományos rektorhelyettese a Ludovika azon erőfeszítéseit is sorra vette, amelyek révén egy tiszt példaképpé válhatott a társadalomban.
A 19. században a nemzeti ébredés gondolatával átalakult a tisztképzés eszméje is, ugyanis Magyarország önállóságának letéteményesét egy önálló, polgári hadseregben látták, aminek soraiba alkalmas tisztekre volt szükség. Ez a gondolat egyébként általánossá vált ebben az időszakban Európában, több országban például bevezették az általános hadkötelezettséget. Magyarországon 1808-ban született törvény egy tisztképző intézmény, a Ludovika Akadémia megalakításáról, ám az oktatás csak 1849. elején indulhatott meg néhány napra – mondta előadásában Csikány Tamás ezredes, aki szólt a későbbi fejlődést megalapozó törvényekről, amelyek azt mutatják, hogy az Országgyűlésben is sokszor téma volt az intézmény és fejlesztése. Az Akadémia életében az 1872. év volt az egyik meghatározó pillanat, az az évi 16. törvénycikk rendelkezett a „magyar katonai intézet” felállításáról. Ebben az időben azonban a tehetségesebb jelöltek még nem a Ludovika Akadémia gyorstalpalóira jöttek, szakmai berkekben a másodvonalbeli képzőhely (még) nem vetekedhetett például a bécsújhelyi katonai akadémiával. Csikány Tamás ismertetése szerint azonban a fejlesztések napirenden tartása meghozta a felzárkózást, például az előbb említett neves bécsújhelyi intézményhez. 1883-ban törvény rendelkezett a képzések átalakításáról, elindult a klasszikus hadapród képzés 13-14 éves korban, aminek végére zászlósi, altiszti rendfokozat volt megszerezhető. 1897-ben újabb törvény garantálja a fejlődés következő lépcsőfokát: ekkor határozzák el, hogy a Ludovika Akadémia a Magyar Királyi Honvédség számára képez majd tiszteket. Egy érettségi utáni képzést nyújtó, igazi felsőoktatási intézmény jön létre az Orczy-kertben, amely az alatta lévő szintek iskoláival kiegészülve gyakorlatilag 10 éves kortól neveli a későbbi tiszteket. A Ludovika Akadémia színvonalában tehát folyamatosan zárkózott fel a többi korabeli intézményhez, 1912-re már a Magyar Királyi Honvédség is mind fegyvernemek, mind szakcsapatok tekintetében egyenrangúvá válik a császáriakkal, ezt pedig a képzés is lekövette. Persze a háborús években az oktatás időtartama folyamatosan rövidült, hiszen a növendékek a harcterekre - mondhatni a mélyvízbe - kerültek ki és közülük sokan haltak hősi halált, mint ahogy az ma is olvasható a Ludovika főépületében a kápolna előtti folyosón található emléktáblán – hívta fel a figyelmet a Szabadegyetem tantárgyfelelőse. Csikány Tamás beszélt a Trianon utáni idők újragondolt tanterveiről is, amelyek célja, hogy egy tiszt társadalmi megbecsültséggel bíró, polgári erényekkel felvértezett példakép legyen, mert egy ilyen ember tudja majd a trianoni sebeket begyógyítani és a revízió gondolatát beváltani. A tantervekben tulajdonképpen mindent ennek rendeltek alá, amelynek meg is lett az eredménye: az „akadémiások” olyan népszerűek lettek, hogy volt olyan év, amikor 35 ezer meghívást kaptak különféle városi rendezvényekre, filmek sora, sőt még operett is született a Ludovikáról. Az intézmény olyan tudást és erkölcsi tartást adott, amely egész életen át segítette az ott végzetteket – idézte fel egykori ludovikások személyes beszámolóit előadása végén a rektorhelyettes.
A Ludovika Akadémia hétköznapjairól szóló bővebb írásunkat a Bonum Publicum egyetemi magazin márciusi számában olvashatják.
Szöveg: Tasi Tibor
Fotó: Szilágyi Dénes