A trianoni békediktátum döntései nyomán a magyar haderő két évtizeden keresztül a Kárpát-medencei régió leggyengébb hadserege maradt, ami a politikai döntések meghozatalára is kihatott – erről is beszélt Balla Tibor alezredes a Ludovika Szabadegyetem legutóbbi előadásán. Az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának kutatóprofesszora szerint ennek ellenére az 1930-as évek végére olyan Honvédséget sikerült szervezni, ami eredményesen oldotta meg feladatait.
Előadásában Balla Tibor a Tanácsköztársaság bukásának időszakától elemezte a hadseregszervezés kérdéseit. Mint elmondta, a Tanácsköztársaság rövid fennállása után három hatalmi centrum alakult ki Magyarországon: az egyik a fővárosban, a másik a román haderő által megszállt keleti területeken, a harmadik pedig Szegeden, ahol az ellenforradalmi kormány székelt. Ennek a kormánynak volt tagja Horthy Miklós is, aki hadügyminiszterként 1919. június 6-án Nemzeti Hadsereg felállításáról intézkedett. Katonáit darutollukról lehetett felismerni. Horthy eredményes munkát végzett, hiszen a kényszersorozásoknak köszönhetően 30 ezer fős haderőt sikerült szervezni, aminek élén november 16-án bevonult Budapestre, ahonnan két nappal előtte távoztak a megszálló román erők. Ezek után kezdődhetett meg az a politikai konszolidáció, amelynek eredményeként még novemberben megalakult a Huszár Károly vezette kormány, a Nemzetgyűlés pedig Horthy Miklóst választotta kormányzónak. A haderőszervezés folytatódott: hét katonai körzet alakult és 1920. őszére 115 ezer fős, gyengén felfegyverzett hadsereg állt rendelkezésre – folytatta Balla Tibor, aki szólt a trianoni békediktátum katonai rendelkezéseiről is, amelyet a békeparancs 102-143. cikkelye tartalmazott.
A rendelkezések értelmében egyebek mellett megszűnt az általános had- és védkötelezettség, az önkéntesekből álló zsoldos hadsereg létszámát 35 ezer főben állapították meg. Meghatározták a felállítható alakulatok, a tisztek (1750 fő) altisztek (2334 fő) és a legénység (31.000 fő) számát. Az újonnan avatott tiszteknek 20, az altiszteknek és a toborzott legénységnek 12 évet kellett szolgálni, a már a hadseregben szolgáló tiszteknek 40 éves korukig annak kötelékében kellett maradni. Mindennek az lett a következménye, hogy a férfi lakosság kis része kaphatott kiképzést, tilos volt tartalékos tisztikar és legénység, továbbá hadkiegészítő parancsnokságok tartása. Egyetlen tisztképző intézmény fenntartását engedték, ez volt a ma a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek otthont adó Ludovika Akadémia, ahol a képzettek számának arányban kellett állnia a tisztikarban jelentkező üresedésekkel. A békediktátumban megállapították a sereg- és csapattestek legnagyobb és legkisebb létszámát és megtiltották a vezérkar létrehozását vagy fenntartását. A fegyverzet mennyiségét és minőségét is korlátozták: nem engedték a harckocsik, a páncélos járművek, a lángszórók, a hadihajók, a tengeralattjárók, a repülőgépek, a kormányozható léghajók, a vegyi fegyverek, a 10,5 cm-nél nagyobb űrméretű lövegek rendszeresítését. A fegyver -, lőszer-, és hadianyaggyártás egy állami üzemben volt lehetséges, ami évente két löveget és két aknavetőt gyárthatott. A Dunai Flottillát ki kellett szolgáltatni a szövetségeseknek, három dunai felderítőnaszádot engedélyeztek. A trianoni békediktátumot 1921. július 26-án iktatták törvénybe (1921. évi XXXIII. tc.), annak katonai rendelkezéseit 1922 májusáig kellett végrehajtani – mondta az NKE kutatóprofesszora, aki hozzátette: 1922. januárjától a Magyar Királyi Honvédség lépett a Nemzeti Hadsereg helyébe, a katonai körleteket megszüntették, helyettük katonai közigazgatási központokban hoztak létre hét vegyesdandárt. A Honvédség korlátozott fejlesztése 1927., a Katonai Ellenőrző Bizottság mandátumának megszűnése után kezdődhetett meg. 1932. nyarán bevezették az általános hadkötelezettséget, amely 12 hónapos szolgálati időt írt elő, a létszám 1938. őszére 107 ezer főre nőtt. Ezzel együtt a fegyverzet mennyisége és minősége is pozitív irányba változott: külföldi licencek alapján megindult a hazai előállítás (pl. tüzérségi lövegek), Olaszországból repülőgépek, kisharckocsik, tüzérségi vontatók érkeztek, Németországból pedig könnyűtarackok, páncéltörő ágyúk, felderítő- és bombázó-repülőgépek.
„A győztesek elérték céljukat” – összegezte Trianon katonai következményeit Balla Tibor. Hozzátette: az ország 35 ezer fős hadserege csak rendfenntartásra volt alkalmas, támadó hadműveletekre egyáltalán nem, ezzel két évtizeden keresztül a Kárpát-medencei régió leggyengébb hadserege maradt. Ennek ellenére és a szövetséges ellenőrzések évei alatti rejtett alakulatok létrehozása okán is a Honvédség 1938-ra kézzel fogható eredményeket ért el, hiszen még abban az évben visszafoglalta a Felvidéket, ’39-ben Kárpátalját, ’40-ben Észak-Erdélyt, ’41-ben pedig a Délvidéket.
A témáról bővebben a Bonum Publicum egyetemi magazin novemberi számában olvashatnak.
Az előadás az alábbi videóban megtekinthető:
Szöveg: Tasi Tibor
Fotó: Szilágyi Dénes
Videó: Halápi Katinka, Kristóf-Szabó Lilla