A mohácsi vész után is sikerült Magyarország történeti egységét visszaállítani, ez az a remény, amely Trianon után is élt és lehetett rá hivatkozni. Ezért montírozta egybe a történeti tudat a 16. és a 20. század két nagy sorsfordító tragédiáját – hangoztatta a Ludovika Szabadegyetemen tartott előadásában B. Szabó János. A történész sorra vette, hogyan lett hibás a Nyugat Mohácsért és miért jött kapóra ennek felemlegetése Trianon idején és az azt követő évtizedekben.
Az 1526-ban történtekről korlátozott információk állnak rendelkezésre, bár a közelmúltban új források is napvilágra kerültek, amelyről forrásgyűjtemény is született. A történeti tudat azonban gazdag, ám utólag konstruált, mindezt a legkülönfélébb módokon hozták létre a különböző korok történészei – kezdte előadását B. Szabó János, aki mondandójának fő kérdését így jelölte meg: hogyan változtatták Mohácsot Trianon előképévé a magyar történeti tudatban? Mindez megmutatja, hogy a történelem kutatása bizony nem objektív tudomány, mert „senki nem tudja kivonni magát a korszellem hatása alól”, ráadásul a történetírás sok korban vált a "politika szolgálóleányává". B. Szabó János kiemelte: a 16. században a Magyar Királyság jelentős regionális hatalom volt Közép-Európában és nem volt olyan strukturális probléma, ami miatt az állam összedőlt volna. Az 1521 óta tartó török hódításnak köszönhetően azonban elveszett ez a regionális hatalmi szerep és mire elérkezik az 1526-os mohácsi csata, addigra elesik Nándorfehérvár (Belgrád), ezzel pedig a török szabadon bejut az országba. Mohácsnál 26-27 ezer fős magyar sereg nézett farkasszemet a törökökkel szemben a korban létező 3-6, esetleg maximum 10 ezer fős hadseregekhez képest. A csata után a Magyar Királyság többé nem tudott egy ekkora létszámú hadsereget összeállítani. A küzdelemben II. Lajos király és a Jagelló-párti elit elesett. Ezt követően a kettős királyválasztás során először 1526. novemberében a saját hadsereggel rendelkező Szapolyai János szerezte meg a koronát. Az ausztriai Habsburg-család a Jagellókkal kötött házassági szerződés értelmében igényt tartott a magyar trónra. Miután Buda 1541-ben török kézre került, a Magyar Királyság immár három részre szakadt: a Habsburg-kézen lévő királyi Magyarországra, a török hódoltságra és az önálló fejedelemségre Erdély területén.
B. Szabó János előadásában beszélt arról is, hogyan dolgozták fel a mohácsi csata történetét a különböző korokban. Ebben az emlékezetben évszázadokon keresztül a Habsburg uralom hatása érvényesült, elvégre a források nagy része is a császári levéltárban volt megtalálható. 1846-ban például beengednek egy magyar történészt, aki a csata utáni időkről talál anyagokat, érdekesség, hogy magáról a mohácsi csata leírásáról nem. 1911-ben Ortvay Tivadar is a dinasztiához hű módon írja le a csata történetét ugyanúgy, mint a megelőző 400 évben. B. Szabó János kiemelte: épp Trianon és a Habsburg uralom megszűnése tette lehetővé a mohácsi csata más nézőpontok szerinti vizsgálatát. Az I. világháború és az 1918-1920. között történtek is hatnak arra a megállapításra, amely szerint 1526-ban a nemzetközi körülmények buktatták meg Magyarországot, megkezdődött a Nyugat hibáztatása. Mindezt 1926-ban a mohácsi csata 400. évfordulója is erősítette. Akkoriban nemzetközi elszigeteltségben élt az ország, épp a törökök voltak a barátaink, ami szintén erősítette a nyugatellenes retorikát, elvégre barátaira nem mond rosszat az ember. A kutató úgy fogalmazott: egyre inkább hangoztatták, hogy Mohács után is visszaállítható volt az ország egysége, ez pedig reményt adott Trianon revíziójára is. Mohács és Trianon „egymásra montírozásában” – B.Szabó János meglátása szerint – nagy szerepe volt Klebelsberg Kunónak, akinek üzenetei politikusként, de a Magyar Történelmi Társulat elnökeként hathatósan átmentek a közvélemény irányába. Szekfű Gyula, Hómann Bálint, vagy később Bárdossy László történészek pedig a végső formába öntötték a történetet, megnevezték, hogy szerintük ki a felelős Mohácsért. Bárdossy 1943-ban például így ír: „Nyilvánvaló, hogy a francia király ismételt segítséget kérő leveleinek döntő hatása lehetett a portán. […] A kapcsolat a francia király és a porta között tehát kétségtelen, de az is, hogy Ferencnek része volt az 1526. évi török hadjárat megindításában, amely Mohácshoz vezetett.” Ezen véleményeket később is kihasználták, 1947-48-ban a kommunisták elképesztő nyugatellenes történetté alakították a mohácsi tragédiát, amelyben a franciákat és a pápát kiáltották ki főellenségnek – zárta előadását B. Szabó János.
Az előadás megtekinthető az alábbi videóban:
Szöveg: Tasi Tibor
Fotó: Szilágyi Dénes
Videó: Halápi Katinka