Ünnepi ülésen emlékezik meg az Országgyűlés Magyarország népképviseleti rendszerének harminc évvel ezelőtti visszaállításáról. Az 1990. május 2-án megalakult parlamentnek egyetemi kötődése is van.
Az Országgyűlés május 2-án, ünnepi ülésen fogadhatja el azt az indítványt, amely az első szabadon választott népképviselet 1990. május 2-i megalakulására emlékeztet. A tervek szerint ebben újra kimondják majd, hogy ez az időpont Magyarország új demokráciájának és alkotmányos rendjének kezdete. A mai értelemben vett Országgyűlés szerepe a pártállami időszak alatt háttérbe szorult, azelőtt 1945 őszén ült össze parlament, amely azóta egykamarás. Az 1945 óta működő intézményt egyébként ekkortól írják nagy kezdőbetűvel, így különböztetik meg a történelmi országgyűlésektől. Az Országgyűlés a kommunista időkben évente mindössze négy, egyenként párnapos ülésszakot tartott, szerepe formális volt, hiszen hatásköreit az 1949. évi alkotmány által létrehozott a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa gyakorolta. A rendszerváltoztatás azonban visszaállította a népképviselet intézményének történelmi funkcióit, így a legfőbb hatalmi és törvényhozó szerv 1990 óta évente két, több hónapon át tartó ülésszakban működik. A 30 évvel ezelőtti első parlamenti ülés, május 2-án a régi parlamenti szokások szerint zajlott. A tisztségviselők megválasztásáig az alakuló ülést a korban legidősebb képviselő, az MDF-es Kéri Kálmán, mint korelnök vezette. A jegyzői teendőket a legfiatalabb képviselők: Deutsch Tamás (Fidesz), Glattfelder Béla (Fidesz), Szelényi Zsuzsanna (Fidesz) és Wachsler Tamás (Fidesz), mint korjegyzők látták el. Első elnöknek a későbbi köztársasági elnököt, Göncz Árpádot választották meg 1990. május 2-án.
A jeles évforduló és a rendszerváltás utáni első szabad Parlament a Nemzeti Közszolgálati Egyetemhez is köthető, hiszen az intézmény volt főtitkára Horváth József is tagja volt a harminc évvel ezelőtt megválasztott Országgyűlésnek. Horváth József az MDF legfiatalabb országgyűlési képviselőjeként, ezáltal pedig az Országgyűlés jegyzőjeként vett részt a rendszerváltás utáni első szabadon választott parlament munkájában. Jogászként az alkotmányügyi bizottságban dolgozott, fontos törvények megalkotásának volt aktív részese. Saját bevallása szerint a rendszerváltás óta eltelt negyedszázad legjobb hangulatú országgyűlésében tevékenykedhetett, a parlamenti futballcsapatnak is oszlopos tagja volt. „Minden értelemben rendhagyó volt ez a nap, mivel korábban ilyen formában nem működött az Országgyűlés. Szinte mindenki „téblábolt”, kereste a helyét a padsorokban. Bár már korábban megalakultak a képviselőcsoportok, igazán senki nem tudta, hogyan működnek majd a dolgok. Annyira nem volt még a miénk a parlament, hogy alig akartak beengedni minket a képviselői megbízólevelek átadására. Sok bizonytalanság volt bennünk, például azt sem lehetett még tudni, hogy vajon ez a munka főállás lesz-e vagy sem, hiszen ez akkor egyáltalán nem volt természetes. Az MDF képviselőcsoportja tele volt tanárral, orvossal, állatorvossal, olyan szakmák képviselőivel, akik munkájuk során sok emberrel voltak kapcsolatban, de nem készültek a főállású képviselőségre. A listás képviselők – mint például én is – inkább álltak közelebb a politizáláshoz” – vallott Horváth József a 30 évvel ezelőtti május másodikáról a Bonum Publicum című egyetemi magazin egyik korábbi, 2015-ös számában.
Szöveg: Tasi Tibor
Fotó: Szilágyi Dénes (A fotó 2018-ban, a Nagy Miklós-díj átadásán készült.)