A Kádár-korszak rendszerbontó, vagy abba belesimuló értelmiségéről rendezett konferenciát az NKE Molnár Tamás Kutatóintézete. Az eseményen az 1940-1980. közötti értelmiséget és a tömböt kísérő vitákat mutatták be, de szót ejtettek a magyar agráriumban megjelenő társadalmi konfliktusokról és gazdasági feszültségekről, amelyek a diktatúra viszonyai között is jelentettek nyomásgyakorló erőt.
A Kádár korszak értelmisége nemcsak történeti érdekesség, hanem a mai napig befolyásolja a közéletet – fogalmazott megnyitójában Pap Milán, az intézet tudományos munkatársa. A rendezvény azt a célt is szolgálja, hogy a korszak értelmiségét, az értelmiségi vitákkal és a különböző eszmei áramlatokkal együtt mutassák be. A konferencián a Szegedi Tudományegyetem munkatársa az értelmiség 1940-1970. közötti szerepmódosulásait mutatta be. Kalmár Melinda elmondta: az 50-es évek közepétől, Sztálin halála után reformszakaszok sora jött, amelyek befolyásolták az értelmiség helyét, jelentőségét és pozicionálását. A 40-es években például megjelent az autodidakta értelmiség, az értelmiségi illúziók a szovjet típusú rendszer nemzeti útjait jelentették. Akkoriban a tömb középpontjában az irodalmár értelmiség állt és az általuk kimondott igazságok kaptak hangsúlyt. Az 50-es években az értelmiség szerepe átalakult, fogalma kitágult, azaz a tanárok, mérnökök beengedésével előtérbe került az értelmiségi középréteg. 1956 nyarára megjelent az „értelmiségi állásfoglalás” és kiderült, hogy a csoport helyzete sokkal rosszabb, mint a Horthy-korszakban volt. A 60-as évek futurisztikus módon a kritikus és a technokrata értelmiség megjelenését és megerősödését hozta, míg a 70-es években masszívan elvágták a társadalomtudományt az új baloldali filozófiáktól. Papp István, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára történésze a magyar agrárium 1961-1965. közötti társadalmi konfliktusait és gazdasági feszültségeit elemezte. Mint elmondta: a 60-as évekre a parasztság kiemelten fontos szerephez jutott az értelmiségi vitákban, a termelőszövetkezeti rendszer kialakításával lezárult a kollektivizálás, amelyben egyebek mellett a tömeges kilépések okoztak feszültséget. Bár a társadalom alávetett volt, az időszak nagy beruházásai, építkezései által gerjesztett verseny miatt a diktatúra keretei között is volt nyomásgyakorló erő. A rendezvényen szó volt az agárértelmiség fogalmáról is. Pap Milán, az NKE Molnár Tamás Kutatóintézet tudományos munkatársa leszögezte: a szocialista agrárértelmiséget szorosan megkülönböztették az 1945 előtti agárértelmiségtől, mert azt a múlt feudális rendszeréhez tartozónak tekintették.
A konferencián szó volt még többek között a 80-as évek elejének publikációs politikájáról, de a pártállam ifjúság – és művelődéspolitikájáról, és történeti emlékezetpolitikájáról is.
A témáról további részleteket olvashatnak a Bonum Publicum magazin következő számában.
Szöveg: Tasi Tibor
Fotó: Szilágyi Dénes