Kik és hogyan loptak hangokat a zenetörténetben? Erre a kérdésre kereste a választ a Ludovika Zeneszalon februári rendezvénye. Az eseményen elhangzott, hogy a zenében a plágium és az inspiráció között sokszor nehéz különbséget tenni.
A könyvnyomtatással együtt felütötte fejét a plagizálás „tudománya” is, s bár kezdetben még a nyomdák tiltakoztak, 1861-től már a szerzők is pereltek. Közben fokozatosan jelentek meg a „kotta kalózok” is. Horváth Attila egyetemi tanár szerint a zenében a „lopás” nem mindig olyan egyértelmű, mint az elsőre gondolnánk. Haydn kapcsán Szilasi Alex zongoraművész elmesélte, hogy a nagy osztrák zeneszerző még a saját magától való „lopással” is próbálkozott, sikertelenül. Elhangzott, hogy ha csak egy kicsit módosítunk a zenei művön, akkor az a legtöbb esetben annyira más lesz, hogy nem igazán lehet felismerni benne az eredeti alkotást. Presser-Dés Nagy utazás című száma kapcsán a zongoraművész bemutatta, hogy a lopás nem mindig titokban történik: a szerzőpáros Beethoven szonátáiból merített ihletet, de pályájuk során ezt nyíltan fel is vállalták. Arra is fény derült, hogy hol tűnnek fel a Kossuth nóta dallamai Szörényi Levente Utazás című számában és hogy miért minősül ez utóbbi „elrejtésnek” és nem lopásnak. Horváth Attila hangsúlyozta, hogy a kettő között fontos különbséget tenni, ugyanis ha az átvétel tudatosan és céllal történik – például egy olyan időszakban, amikor egy-egy zenét politikai okokból nem ildomos játszani -, akkor az sokkal inkább egyfajta tisztelgésnek minősül, mintsem lopásnak. Természetesen véletlen „balesetek” bármikor előfordulhatnak: minden jel arra mutat, hogy a Beatles sem szándékosan használta Chopin egy évvel korábban előkerült kéziratát a Yesterday című slágerükhöz. Az alkotmánybíró elmondta, hogy a plágium és az inspiráció között fontos, de sokszor nehéz különbséget tenni. A kottakiadás elterjedésével, majd a szerzői jog bevezetésével elkezdték figyelni, hogy milyen „hangok”, „dallamok” foglaltak már, a munka pedig így mindenki számára nehezebbé vált. Napjainkban is számos olyan dallam van, amelyet nem szabad nagyközönség előtt játszani, ugyanis nem zárult még le az eredetiségét igazoló peres eljárás. Kiskapuk viszont mindig vannak, amikkel folyamatosan élnek vissza az ismert és kevésbé ismert popzenekarok, vagy éppen a rádiócsatornák, akik nem szeretnék jogdíjat fizetni. Az este Szilasi Alex „lopásával” zárult, aki bebizonyította, hogy bárkitől elvehető a hangja, csak ügyesen kell csinálni, a végén pedig mi magunk sem tudtuk már, hogy éppen Liszt lopott-e Mozarttól, Puccini Bachtól vagy Wagner gondolta-e újra a Kossuth nótát.
Szöveg: Zavodnyik Blanka
Fotó: Szilágyi Dénes