Az Európai Parlament tavaly novemberben fogadta el az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló uniós irányelv (AVMS) módosítását. Ez a televíziók és rádiók szabályozási területe mellett már a videómegosztókon elérhető audiovizuális tartalmakra is fókuszál. A cél egyebek mellett a kiskorúak védelme és a gyűlöletbeszéd elleni hatékonyabb fellépés. A területtel foglalkozó kutatók azt mondják: a módosítás hatott az internet világára, így az elmúlt egy-másfél év újdonságait nem haszontalan elemezni. Erre vállalkozott legutóbbi rendezvényein az NKE Információs Társadalom Kutatóintézet (ITKI) is - olvasható a Bonum Publicum egyetemi magazin decemberi számában.
„Megdőlt az a nézet, hogy az internet világa szabályozhatatlan. Az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló uniós irányelv 30 éves történetében 2007-ben volt az egyik nagy fordulópont, az Európai Bizottság akkor már az online szolgáltatásokra is kiterjesztette a szabályozást, megdőlt tehát a fenti nézet” – mondta Koltay András rektor az ITKI workshopján. A médiajogász mint a terület kutatója úgy látja: a szabályozás az irányelv elfogadása után újabb fejlődési szakaszokba léphet. A tendencia világos: a következő években még több figyelem irányul ezekre az audiovizuális platformokra. Az újabb fejlődési szakasz pedig remélhetőleg arra keresi majd a választ, mit lehet kezdeni az állami szabályozáson túl a magánszabályozással, azaz lehet-e sajtó- vagy szólásszabadság korlátozására igényt támasztani egy olyan platformmal szemben, amely magántulajdonban van. Újabb fejlődési szakasz lehet, hogy a szolgáltatóknak nemcsak azt mondják meg, hogyan szüntessék meg a káros tartalmakat, vagy hogyan tompítsák ezeket a veszélyeket, hanem telepítenek-e rájuk például közszolgálati kötelezettségeket éppúgy, mint a jelenlegi hagyományos médiaszolgáltatókra. „A platformok tekintetében egyelőre még csak elvi szinten vetődött fel ilyen kérdés” – szögezte le a médiajogász.
A vonatkozó uniós irányelv tavalyi módosítása a videómegosztó platformokat szolgáltatókat is beterelte a médiaszabályozás hatálya alá. „Az ilyen szolgáltatók nemcsak teret adnak, hanem rendszerezik is ezeket a tartalmakat, az irányelv mégsem tekinti ezeket médiaszolgáltatóknak” – erről Sorbán Kinga beszélt. Az ITKI kutatója kiemelte a live streaming szolgáltatások specialitását, amelyek esetében a tagállami implementáció függvényében alkalmazható az irányelv, hiszen egy élő közvetítés után sok esetben eltűnnek ezek a tartalmak, azokat nem szükségszerűen tárolják a portálok. Az AVMS irányelv több kötelezettséget ró az azt alkalmazó uniós tagállamokra. Megköveteli az átültetést a nemzeti gyakorlatba, nyilvántartásra és ellenőrzésre kötelezi a tagállamokat, de a jogorvoslatokat is nemzeti hatáskörbe utalja. Mivel a jogorvoslat tartalmi köre meglehetősen tág, mindenképpen szükséges biztosítani a bírósági jogérvényesítés lehetőségét, viszont az még nyitott kérdés, hogy az egyén melyik bírósághoz fordulhat panaszával, illetve hogy közvetlenül a platform döntése ellen, vagy később, már egy közigazgatási döntés megtámadásaként fordulhat tagállami bíróságokhoz. Érdekesség, hogy a Google-ra és a Facebookra eddig nem volt alkalmazható az AVMS irányelv, az Európai Bizottság azonban most arra törekszik, hogy médiaszabályozási szempontból is valamilyen uniós tagállam joghatósága alá vonja ezeket a szolgáltatókat. Szintén érdekes kérdés, hogy milyen gondokat okozhat egy videómegosztó platform moderátorának az AVMS alkalmazása. Detrekői Zsuzsanna ügyvéd öt problémakört jelölt meg, amelyek közül az egyik az azonosítás problematikája. Egy ilyen platform kezelője ugyanis nem tudja ellenőrizni a felhasználó életkorát anélkül, hogy mindez kiskorúak esetében ne jelentene szülői vagy törvényes képviselői hozzájáruláshoz kötött adatkezelést, elvégre az életkor személyes adatnak minősül. Ha pedig ezt nem tudja kontrollálni, akkor az irányelv kiskorúak védelmére vonatkozó törekvése nehezen tartható be. Szintén probléma, hogy egy moderátor nem tudja meghatározni, mi minősül felnőtt- vagy gyűlöletkeltő tartalomnak, milyen tartalom tartozik a bűncselekmény kategóriába, vagy mi tartozik a reklám tárgykörébe. A megbotránkoztató tartalmak eltávolítása összességében a gyakorlatban is jól működik. Az egyik legnagyobb videómegosztó platform, a YouTube 2005-ben azért indult, hogy támogassa az emberi önkifejezést. 100 országban, 80 nyelven működik, és percenként 500 óra videót töltenek fel rá. Magyarországon 250 csatornája van és 100 ezer feletti a feliratozó dolgozók száma a platformon, amely a hazai internetezők 80 százalékát eléri, és ahol a megtekintések 80 százalékban mobileszközön történnek. Ezek a számok rámutatnak arra, hogy mekkora felelősség terheli a szolgáltatót, de gyanút is kelthetnek akár a káros tartalmak hatékony eltávolítását illetően. Juhász Levente, a Google közönségkapcsolati vezetője arról számolt be: az idei második negyedévben 9 millió videót, 4 millió csatornát és 537 millió kommentet távolítottak el a YouTube-ról a fenti indok miatt. Hogyan tudnak ilyen hatalmas adatmennyiséget kezelni? A válasz az automatizálásban rejlik. A szexuális, erőszakos és megbotránkoztató tartalmak eltávolítása egyre finomabbra hangolt algoritmusok segítségével történik, sok-sok partner, többek között a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság nyújt segítséget abban, hogy megjelölje a káros tartalmakat. Egy elemzőcsapat dönt arról, hogy egy adott tartalom ütközik-e a közösségi irányelveikkel, mindez hatékony és gyors eltávolítást tesz lehetővé az esetek 82 százalékában még azelőtt, hogy bárki látná. Az előbbiekben említett nagyszámú eltávolított káros tartalom 99,3 százalékát egyébként a szűrő algoritmusok találták meg a mért időszakban. A fejlődés a technológia alkalmazásának megkezdése óta eltelt rövid idő ellenére is hatalmas, 2018-ban 8,2 millió videó esetében 77 százalék volt az algoritmusok által megtalált káros feltöltés, tehát negyedévről negyedévre nő a hatékonyság. Mondjuk nem csoda, hisz tízezer ember dolgozik ennek a hatékonyságnak a növelésén, amelynek egyik eszköze a rendszer folyamatos finomítása.
Egyre fontosabb cél, hogy a kiskorúak, akik manapság már beleszületnek a mátrixba, a net világába, ne férjenek hozzá a káros tartalmakhoz. Az irányelv finomhangolása mellett az uniós jogalkotók a gyermekvédelmi rendszer főbb elemeit is csiszolgatják. Szikora Tamás, az ITKI kutatója szerint a tájékoztatás, a műszaki intézkedések, de a médiatudatosság növelése is ilyen elem, ám a jogalkotók egyre nagyobb szerepet szánnak a szülőknek is a probléma elkerülése érdekében. Vannak azonban akadályok is, hiszen a televízión nézhető online tartalmak vagy a szolgáltatók szabályok kijátszására irányuló cselekedetei megnehezítik a cél elérését. Hogyan tovább? A tagállamokban ugyan még zajlik az irányelv átültetése, de már felmerült a következő nagy kérdés, hogy mennyire terjedjen ki a szabályozás az újabb szolgáltatókra, például a közösségi médiára. Miközben a felhasználót mindez – valljuk be – nem nagyon érdekli, számára az adott tartalom elérhetősége a fontos. Ebben a nyitott és számos lehetőséget tartogató piaci térben egyébként még a nagy szolgáltatók is keresik a helyüket. A jogszabályok betartása nemcsak számukra, de szerződéses partnereik számára is kihívás. Mint a workshopon is jelen lévő Magyar Telekom képviselői elmondták: felmerül bennük a kérdés, hogy az irányelv nem diszkriminatív-e kifejezetten a nagy szolgáltatókkal szemben? Szintén kérdés, hogy a nagy amerikai tartalomgyártók árnyékában hogyan lehet növelni az európai tartalmak versenyképességét és az európai szintű szabályozás mellett biztosítható-e a minőségi magyar tartalmak láthatósága?
Kétséget kizáróan megdönti az internet szabályozhatatlanságának mítoszát Az új média és a szólásszabadság című könyv, amelyet az internetes platformok társadalmi nyilvánosságra gyakorolt hatásáról írt Koltay András. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora az angol és magyar kiadásban megjelent munkáját bemutató műhely-konferencián azt mondta: a könyv nem az internet áldásos hatásairól szól, beszélni azonban kell róla, hiszen a világháló „gazdagította a társadalmi nyilvánosságot”, az információhoz jutást pedig jelentősen megkönnyítette. A médiajogász szerző utalt az amerikai elnökválasztással kapcsolatos fake news botrányra, amely óta három év telt el, így ez ma már nem tekinthető új jelenségnek, azonban „minőségében, sebességében, terjedési hatásában” mégis nóvum. Koltay András szerint újdonság, hogy alkotmányos védelem illeti meg az algoritmusok által generált keresési hibákat, de a nem emberek által összeállított Facebook-hírfolyamot is. A szerző beszélt az internetet körülölelő mítoszokról is, például arról, hogy az internet szabályozhatatlan, vad világ, ahol az államnak nincs szava. Szintén mítosz, hogy az internet adta korlátlan szabadság majd békéhez, szeretethez vezet, holott a társadalmi problémák ebben a közegben is nőttek. A megjelenéseket generáló algoritmusok körül is van mítosz, Koltay András ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy ezek végén azért mindig ott van egyrészt az azokat létrehozó ember, másrészt a befogadó, aki a Facebook egyik kísérletének tanulságai szerint terelhető, manipulálható például egy parlamenti választás esetén. „Minden nemzetnek joga van ahhoz, hogy saját nyilvánosságát szabályozza” – fogalmazott Koltay András annak kapcsán, hogy az online platformok esetén a szabályozási technikákban az államnak és a szolgáltatóknak is vissza kellene lépniük, és valahol félúton lenne érdemes kialakítani a szabályozás kereteit.
Szöveg: Tasi Tibor
Fotó: Szilágyi Dénes