„Jászi Oszkár olyan megkerülhetetlen alakja a 20. századi magyar politika- és eszmetörténetnek, akiről markáns vélemények fogalmazódnak meg pro- és kontra, mégis nagy terjedelmű életművéről ma is keveset tudunk”- hangzott el az NKE Eötvös József Kutatóközpont Közép-Európa Kutatóintézete által szervezett rendezvénysorozat legutóbbi eseményén.
Egry Gábor történésszel, a Politikatörténeti Intézet főigazgatójával Hatos Pál beszélgetett Jászi Oszkár és kortársai Közép-Európa-képéről és a régióra vonatkozó föderációs elképzelésekről. Egry Gábor 2018 óta az MTA doktora, szakterülete a 19-20. századi magyar és kelet-európai történelem és a nemzetiségi kérdés. Főbb kutatási témái közé tartozik az erdélyi román regionalizmus, a két világháború közötti magyar kisebbségek identitáspolitikai története, valamint például a nemzetiségi kérdés a 19. századi Magyarországon. Hatos Pál szerint Jászi Oszkár korának ellentmondásos alakja volt, aki a Károlyi-kormány nemzetiségi ügyekkel megbízott tárca nélküli minisztereként is tevékenykedett. Egry Gábor Jászi Oszkárt a maga módján sokkal konzekvensebbnek tartja a korszak többi gondolkodójához viszonyítva. „Elindult a 20. század elején egyfajta progresszív gondolkodóként, aki használta a szocializmus fogalmát is, de nem marxistaként”- jegyezte meg a Politikai Intézet főigazgatója, aki szerint Jászi élete végéig próbált következetes lenni, s távol maradni ezen eszméktől. Az akkori világpolitikában végbemenő változások egyik fókusza volt Kelet-Európa, a gondolkodók pedig tudományos szemlélettel próbáltak azért tenni, hogy a világ „megússza” az erőszakos átalakulást.
Hatos Pál beszélt szólt arról, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó éveiben rengeteg belső problémával küzdött, elsősorban a nemzeti kérdés kapcsán – mégis a kortárs vélemények a hanyatlásáról eltúlzottnak tekinthetők. Egry Gábor a dualista birodalom két különböző módon működő részét: a magyar és az osztrák részt is bemutatta, előbbit „egyre inkább egységesülő, nemzetállamra törekvő részként” jellemezve. A történész kiemelte, Magyarországon a nemzetiségi kérdés az ország egységét veszélyeztette. „Az 1905-ös válságot a dualizmus végeként értelmezik Magyarországon”- mondta, majd hozzátette, ekkor válik határozott igénnyé az Osztrák-Magyar Monarchia útkeresése.
Egry Gábortól megtudhattuk azt is, Jászi Oszkár intenzíven foglalkozott ezzel a kérdéssel, és a „kortársainál sokkal stabilabbnak tartotta Magyarországot”. Szerinte Jászi Oszkár a magyar közélet szereplőjeként a nemzetiségi mozgalmakkal kapcsolatban a legmegengedőbb volt. „Jászi Oszkár kevésbé volt érzékeny arra a finom egyensúlyra, amit a dualizmus jelentett”- vetette fel Egry Gábor. Hatos Pál ezt követően Jászi a „Monarchia jövője és a Dunai Egyesült Államok művéről kérdezte az előadót. A Politikatörténeti Intézet főigazgatója kiemelte, ez egy olyan terv, ami kilép a Monarchia keretéből és meglévő határaiból. Jászi Oszkár alapvetése a föderációnak a demokratizálása volt, a birodalom mindkét felében egy nagy közjogi átalakulást várt.
Jászi Oszkár a proletárdiktatúra alatt elhagyta Magyarországot, s csak 1947 őszén tért vissza, egy rövid látogatásra. Egry Gábor szerint az emigráns Jászi politikai értelemben is ellehetetlenítve érezte magát, ezért fogadta el egy neves amerikai egyetem professzori meghívását, s Amerikában megírta a Monarchia felbomlásáról szóló máig alapműnek számító monográfiáját. „Az egészből ki akart szakadni: amikor a Monarchia felbomlásával foglalkozott, az úgymond a szabadságának is a visszanyerése volt, hogy erről lehet írni”- fejtette ki. Mint mondta, az Osztrák-Magyar Monarchia bukásához jelentős mértékben hozzájárult az, hogy a háború követelte rendkívüli intézkedéseivel az állam elidegenítette magától a társadalom nagy részét.
Szöveg: Fecser Zsuzsanna
Fotó: Szilágyi Dénes