„A világ egyik legnagyobb zeneszerzője és zongoravirtuóza” Liszt Ferenc volt a téma a Ludovika Zeneszalon záróelőadásán, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen.
„Liszt Ferenc szupersztár minden téren: zeneszerző, előadóművész, iskolát teremtett”- hangsúlyozta Horváth Attila. Az NKE ÁNTK tanszékvezetője szerint Liszt számos zeneszerző számára jelentett alapot, amelyet azóta is tudnak használni. Liszt Ferenc magyarsága kapcsán elmondta, hogy a zeneszerző nem tudott jól magyarul, ezért sokszor megkérdőjelezték magyarságát. Horváth Attila szerint saját kézírását tartalmazó kottájából is megállapítható, hogy tudott magyarul, viszont nem beszélt tökéletesen magyarul, emiatt pedig nem szeretett magyarok előtt ezen a nyelven megszólalni. Liszt Ferenc nyelvtudásáról Szilasi Alex azt mondta, hogy a zeneszerző hat éves korától Bécsben élt a családja, amelyben eleinte két nyelven folyt a kommunikáció: édesapja magyar, édesanyja német származású. Bécsben leginkább a német nyelvet használták. Elhangzott, hogy 9 éves korától Beethoven tanítványának a tanítványa, 12 éves korától Franciaországban koncertezik, két évvel később pedig már ott is él. „A teljes kamaszkorát francia nyelvterületen élte meg, élete végéig franciául beszélt legszívesebben”- emelte ki. Kitért arra is, a teljes világirodalmat francia nyelven ismerte meg. Bár leveleket tudott magyarul írni, nyilvánosság előtt magyarul nem vállalta a megszólalást. „A magyar jelleget Liszt Ferenc soha nem tagadta meg”- jelentette ki a zongoraművész.
„A magyar motívumok végigkísérik Liszt pályafutását, ezeket dolgozta fel például a Magyar Táncokban is”- mondta Horváth Attila. Szilasi Alex arra mutatott rá, hogy Liszt a nemzeti muzsikát és karakterét a jellegzetességeken keresztül próbálta megmutatni. „Az előző évszázad zenekedvelői máshogy hallgatták a műveket: a dallamfordulatokat azonnal fütyülték, miután meghallgatták, mert a zeneszerzők fülbemászó dallamokat hoztak létre”- emelte ki a zongoraművész. Szilasi Alex szerint ugyanez az attitűd jelent meg a 19. századi magyar közönségben is, miután meghallgatták például a Rákóczi nótát. Így komponált Liszt Ferenc is.
Horváth Attilától megtudtuk, hogy az 1838-as nagy pesti árvíz idején Liszt Magyarországra utazott, hogy jótékonysági koncerteket tartson, s a befolyt összeget a károsultak számára ajánlja fel. „Soha senkinek nem sikerült koncerttel ilyen sok adományt összegyűjtenie”- tette hozzá Szilasi Alex. 1848-ban Liszt Ferenc is ott volt Bécsben a barikádoknál, s Magyarországra tartott, hogy részt vegyen a szabadságharcban. Olyan különlegesnek tartották, „az egyetlen magyar csillagnak Európa egén”, hogy azt tanácsolták neki, inkább maradjon távol a háborútól. A zeneszerző végül megfogadta ezt a tanácsot, elhagyta Magyarország területét, de nem feledte el a magyar szabadságharcot. „Az aradi vértanúk emlékére a világ legszebb gyászzenéjét komponálta meg”- jelentette ki. Ez egy olyan harangjáték, amit zongorán szinte lehetetlen eljátszani, Lisztnek azonban sikerült.
Szilasi Alex ezt be is mutatta. „Amikor 1849 októberében Liszt Weimarban értesült az aradi vértanúk haláláról, azt írta: a harangok egészen Weimarig szólnak”- tekintett vissza a zongoraművész. Megtudhattuk tőle, a mű közepén egy csatajelent van, amit a segesvári csatát idézi, a vége pedig egy gyászmenettel zárul.
„Amellett, hogy Liszt három naponta máshol lépett fel és szupersztárként kezelték, ő egy érző ember volt, aki felvállalta, hogy egyszer fent, másszor lent”- hívta fel rá a figyelmet Szilasi Alex. Szóba került a zeneszalon is, ahol különböző művészek találkozhattak és ihlethették meg egymást. „Liszt Ferenc az egyik legnépszerűbb szalonban szereplő személy volt”- mondta Horváth Attila. Mint mondta, a zeneművészeket addig nem igazán ismerték el társadalmilag, Liszt viszont elérte, hogy művész-arisztokrataként tekintsenek rá.
Szöveg: Fecser Zsuzsanna
Fotó: Szilágyi Dénes