Egy izgalmas figura, akinek kiváló nyelvi leleményei vannak, Magyarország geopolitikai helyzetről való meglátásai máig hatnak – Szabó Dezsőről beszélgettek a Közép-európai kora esték című sorozat második alkalmán. A két világháború közötti időszak egyik legbefolyásosabb magyar írója és publicistája életművét Papp István történész, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főmunkatársa kutatja, akit Zahorán Csaba a Közép-Európa Kutatóintézet munkatársa kérdezett.
Szabó Dezsőről azért érdemes beszélni, mert ki tud zökkenteni a komfortzónánkból, nyelvezete nehezen követhető, meghökkentő és szokatlan, ötletes nyelvi leleményei vannak – erről beszélt a Közép-európai kora estéken Papp István történész, aki másfél évtizede foglalkozik az író munkásságával. Az előbbi megállapításokra kiváló példa, ahogyan az 1920-as évek Bethlen konszolidációjáról ír. A Magyarország gazdasági és politikai rendszerének stabilizálására hozott intézkedéseket a „görénykurzus” jelzővel illeti, leírva meghökkentőnek hat, ahogyan a „sunyi”, „büdös”, „lop” szavakat használja. Szabó Dezsőt mélyen áthatotta a francia kultúra, a nyelvet kiválóan beszélte, Franciaországot pedig nem hibáztatta Trianonért. Goethen kívül nem ismer jelentős német szellemet, rokonszenvezik a románokkal és rajong szülővárosa, Kolozsvár iránt, ugyanakkor a székelyekkel szemben erősen kritikus. „Szabó Dezső olyan izgalmas figura, aki jelen van úgy is, hogy nem vagyunk tisztában politikai hatásával” - utalt Papp István arra, hogy a közelmúlt politikusai közül például Csurka István merített életművéből, a magyarság geopolitikai helyzetével való foglalkozása pedig napjainkban is meghatározó kérdés a közgondolkodásban. Hasonlóan máig ható gondolata, hogy szerinte hazánk külpolitikája szempontjából Oroszország, Törökország és Németország a meghatározó országok. Igaz egy helyen „német veszélyről” ír, a háborús előrenyomulás miatt tartott az elköteleződéstől Németország felé.
Érdekes volt a „Közép-Európa” földrajzi nevét viselő kutatóintézet hasonló nevű rendezvényén arról beszélni, hogy épp Szabó Dezső volt az, aki nem használta a Közép-Európa fogalmat. Meglátása szerint kizárólag Kelet és Nyugat létezik, jól elkülöníthető, más mentalitású emberekkel, akiknek eltérő megoldásaik vannak. A csehek kivételével minden visegrádi, balkáni és balti országot a keleti népekhez sorol, Oroszország és Németország befolyását emlegeti. Szemében a keleti népeket több minden köti össze, a térség problémáinak megoldását pedig az együttműködésben keresi – szögezte le Papp István. Különösen szorgalmazza a magyar-román együttműködést, hiszen családi kapcsolatai okán rajong a románságért, akiket az ókori rómaiak örökösének tekint. Az elsodort falu című fő művében az erdélyi román betörést nacionalista indíttatásúnak ábrázolja, de nincs elvakult gyűlölete, félrevezetett románokról beszél. Szabó Dezső népi íróként a paraszti származású réteget tartja a legmagyarabbnak, amely távol áll az idegenné vált klérustól és az arisztokráciától, számára a függetlenség a kiemelkedő érték. Az eredetileg nyelvészként induló Szabó Dezső vallja a finnugor nyelvi rokonságot, és fontos megfogalmazója a turanizmus áramlatának, amely a keleti népek felé fordulásának bizonyítéka. Minimumprogramja a keleti szövetség koncepciója, amelynek elemei a külügyminiszteri, biztonságpolitikai és gazdasági együttműködések. Görögországtól Finnországig terjedő kooperációt vizionál, ami egyébként ma, az Európai Unión belül, a Kohézió Barátai nevű szövetség gondolatiságában is felfedezhető. Mint elhangzott: Szabó Dezső tartós együttélést szorgalmaz szomszédainkkal, emiatt a ’40-es évekre nem is bolygatja Trianon revízióját, holott 20 évvel azelőtt maga is sokként éri meg a békeparancsot. Mint írja: „Trianon nem érinti a magyar lélek integritását.” Ez a megfogalmazás nála egyet jelent a határon túli kisebbségek felkarolásával, azaz úgy képviseli őket, mintha nem történt volna meg a trianoni tragédia. Ma is ismerős gondolat lehet, hogy Szabó Dezső számára Európa sokfélesége, „tarkasága”, a nemzetállamok Európája jelentenek értéket – hangzott el a beszélgetésen.
Szöveg: Tasi Tibor
Fotó: Szilágyi Dénes