A Szovjetunióban valamilyen formában mindig is jelen volt a korrupció, a hatalomban lévő elit tagjai az átlagpolgárokhoz képest kiemelkedően jól éltek - hangzott el Kun Miklós Széchenyi-díjas történész előadásán. A Volt egyszer egy rendszerváltozás előadás-sorozat legutóbbi rendezvényén a törvényerőre emelt korrupció mellett az értelmiség reformtörekvéseiről is szó volt.
Kun Miklós előadását azzal indította, hogy a korrupció jelensége az ókori világban jelent meg először, a középkorban pedig a vazallusi rendszer fontos eleme volt. A Szovjetunióban rendszerszinten volt jelen a mindennapokban. Sztálin egyszer kijelentette, hogy jobb, ha lopnak az emberek, mintha politikailag ellenállnak. Hruscsov és Brezsnyev regnálása idején is folytatódott ez a típusú szemlélet. Ennek egyik alapját a parasztság röghöz kötése jelentette: a falusi tanács vagy a kolhoz elnök páncélszekrényben őrizte a munkaképes férfiak belső útlevelét, az úgynevezett paszportot. Ez a dokumentum egyfajta kitörési lehetőség volt, elsősorban a fiatal férfiak számára, hogy máshol, jobb pénzért munkát vállaljanak. Ha például bevonultak katonának, akkor magukkal vihették ezt a belső útlevelet, így sokszor ez jelentette a kitörést a röghöz kötés alól.
A Szovjetunió végnapjaiban különösen jellemző volt a valóságos rabszolgamunkán alapuló munkaerőmozgás, amely aláásta a szocialista típusú rendszert, siettette a rendszerváltozást. A politikusok, a hatalom emberei pedig próbáltak minél jobban bespájzolni a pénzből, mert tudták azt, hogy ha kikerülnek a hatalomból, akkor megszűnnek majd az előjogaik is. Kun Miklós elmondta, hogy ezek az emberek az átlaghoz képest nagyon jól éltek, de hiába volt akár több pénzük is, mint egy nyugati polgárnak, nem merték azt az életszínvonalat mutatni. Elhangzott, hogy a rendszerváltás előtti időszakban megfigyelhető volt a személyes tulajdon és a „köztulajdon” kettőssége is.
Kun Miklós előadásban szólt a hiánygazdaságról, mint a fejlett szocializmus sírásójáról. A Szovjetunióban három nagy hullámban voltak munkásfelkelések, ezek közül az 1956 és 1961 közöttire a magyar és a lengyel példa is motiváló hatással volt. A munkások elégedetlensége egyébként csak ritkán fonódott össze a szovjet és kelet-európai értelmiség egy részének ellenzéki fellépésével.
Elhangzott, hogy a korrupció a Szovjetunió Közép-Ázsiai tagországaiban is jelen volt. „Ezekben az országokban klánok működtek, megvolt a hatalmi piramis”- fogalmazott Kun Miklós, aki szerint a vesztegetés, a prostitúció, a pedofília és a gyermekmunka is jellemezte ezen államokat. „A helyi elit vörös máza nagyon vékony volt ebben a régióban”- hangsúlyozta a történész, aki személyes tapasztalatai alapján is állítja, hogy ezen országok vezetői –bár hivatalosan támogatták- lelkük mélyén nem igazán szerették a moszkvai vezetést.
Kun Miklós előadás-sorozata október 30-án folytatódik, amikor a kelet-európai és a Balkán térségében történt rendszerváltásról beszél majd a történész.
Szöveg: Szöőr Ádám
Fotó: Szilágyi Dénes