Két napos műhelykonferenciát szervezett a 19. századi klasszikus magyar politikai gondolkodás történetéből készülő angol nyelvű összefoglaló megírásának módszertani tisztázására a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Politika- és Államelméleti Kutatóintézete és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézet.
A Ludovika Campuson rendezett eseményen a kiemelt előadók több tudományterületet is képviseltek. A konferencia első napján Kulin Ferenc, Schlett István és Stipta István tartott előadást, a második napon Veliky János, Hörcher Ferenc, Tóth Kálmán, Ambrus-Lakatos Loránd, Lengyel Réka, Hőnich Henrik, Nagy Ágoston, Szabó P. Katalin előadását hallgathatták meg a téma iránt érdeklődők.
„Az 1840-es évek fordulatot jelentettek: az elemeiben jelenlévő reformok összekapcsolódtak, s rendszerszerűvé váltak”- hangsúlyozta Veliky János, az 1840-es évek első felében jelenlévő irányzatteremtő politikai vitákat bemutató előadásában. „A reformgondolkodásban az egyéni teljesítmény számított”- jegyezte meg, majd Széchenyi István fellépését hozta fel példának, aki kevésbé működött együtt a kibontakozó mozgalommal. Mint mondta, az 1840-es években a politikai gondolkodás mozgalomszerűvé vált. A történész kiemelte, hogy a választójog ebben a korban központi kérdéssé vált. „Az általános választójog felé tettek lépéseket és javaslatokat”- jegyezte meg. Véleménye szerint ezzel modern politikai irányzat formálódott, ami a választójog kiszélesítésére irányult. „Erről folytak a viták: nem részletkérdésekről, hanem rendszerszerű változásról volt szó”- emelte ki.
„A hosszú 19. század az 1790-es alkotmányos vitáktól a trianoni döntésig tartott Magyarországon”- fejtette ki Hörcher Ferenc. Az NKE Politika - és Államelméleti Intézet vezetője szerint az említett 130 évnyi magyar politika összetartozik, egy narratívában mondható el, illetve, ez a narratíva nem hanyatlástörténet, hanem a magyar politika és politikai gondolkodás aranykora. „Magyarország különleges szerepet töltött be a múlt századi politikai eszmetörténetben”- idézte a szakirodalmat, majd hozzátette, a Rajnától keletre az egyetlen olyan ország voltunk, ahol a nemzeti liberalizmus egy évszázadon keresztül meghatározó politikai rendszer volt. „Ez volt a norma, a politikai berendezkedés alapterve, ami nem volt meg a lengyeleknél, a cseheknél, se az osztrákoknál”- mondta. Az előadó a korszakhoz kapcsolódó jellemző narratívák között említést tett például a Széchenyi - Kossuth - Deák vitáról, Szekfű hanyatlástörténetéről, illetve Bibó elbeszéléséről, amely az 1867-es zsákutcájáról szól. Véleménye szerint a folytonosság fizikai megtestesítője és szimbóluma báró Perényi Zsigmond volt, aki 1807-től 1849-ig, minden országgyűlésen jelen volt, s akit a Függetlenségi Nyilatkozat aláírása miatt a neoabszolutista hatalom kivégzett.
Az előadások és a konferencia tanulságai hozzájárulhatnak az adott korszak politikai gondolkodástörténete tervezett angol nyelvű feldolgozásának sikeréhez.
Szöveg: Fecser Zsuzsanna
Fotó: Szilágyi Dénes