A Közép-európai kora esték című rendezvénysorozatot azzal a céllal indította a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közép-Európa Intézete, hogy a 20. századi magyar politikai gondolkodás történetében a közép-európai térség szerepét mutassák be. A nyitóesten Teleki Pál és Bajcsy-Zsilinszky Endre Közép-Európa felfogásáról, a koncepcióik hasonlóságairól és különbözőségeiről Ablonczy Balázs és Bartha Ákos történészek beszélgettek, amelyet Hatos Pál, a Közép-Európa Kutatóintézet igazgatója moderált.
Az elismert szaktekintélyek által írt könyvek (Ablonczy Balázs: A miniszterelnök élete és halála – Teleki Pál (1879-1941) és Bartha Ákos: Bajcsy-Zsilinszky Endre – Életút és utóélet) nagy port kavartak, hiszen olyan területen alkottak újat, amellyel már sok történész foglalkozott korábban. Hatos Pál elsőként arról kérdezte a vendégeket, hogyan viszonyulnak a könyveik „hőseihez”, illetve, hogy miért pont ezt a kutatási témát választották. Ablonczy Balázs elmondta, hogy Romsics Ignác tanácsára kezdett el foglalkozni Teleki Pál életével. „Pozitív megítélésem Telekiről semlegessé változott” – fogalmazott. Az ELTE oktatója „a saját kor eszméinek rabjaként” jellemezte az egykori miniszterelnököt. 25 éves korában Teleki parlamenti képviselő lett, miközben a tudománnyal is foglalkozott. „Érdekelte a fajhigiénia, a turanizmus és a politikai földrajz is” – fejtette ki Ablonczy Balázs. Egy ideig képes volt ezeket a tevékenységeket párhuzamosan folytatni, de nem lehetett egyszerre miniszterelnök és a Földrajzi Társaság titkára is. „Az az érzésem, hogy nem találta mindig a helyét” – vélekedett a történész. Teleki tragédiája, hogy mindkét szerepben - vagyis mint a nemzet nevelője és a politikus – kudarcot vallott. Nem tudta ezt a két dolgot elkülöníteni egymástól, melynek köszönhetően összeomlott és a későbbiekben öngyilkosságot követett el.
Bartha Ákos 2014 óta foglalkozott Bajcsy-Zsilinszky Endre életútjával. Tudta, hogyha egyszer beleássa magát a témába, annak „mítoszromboló hatása lesz.” A téma kiválasztásában fontos szerepet játszott Gyurgyák János történész is, akinek a Magyar fajvédők című könyve alapjául szolgált Bartha Ákos kutatásához. Bajcsy-Zsilinszkyről Bartha Ákos elmondta, hogy hasonlított Telekire abban, hogy rögeszmés gondolatai voltak. A kutatáskor kritikai álláspontot képviselt a könyv „főszereplőjével” szemben, de igyekezett nem lerombolni azokat a tetteket, melyek elvitathatatlanok az egykori politikustól. „Bajcsy-Zsilinszky sikertelen politikusnak bizonyult, aki nem volt tisztában a politika alapvető eszméivel, mint például a koalíciós kényszer vagy egyes gazdasági vonatkozások” – hangsúlyozta ki. Rossz helyzetfelismerő képességének köszönhetően megállapítható, hogy „elment mellette az idő.” Az MTA BTK Történettudományi Intézetének munkatársa szerint nehéz elválasztani, hogy Bajcsy politikus volt vagy politikai gondolkodó. „Ez a szerepzavar kihatott az egész életére” – jegyezte meg a szerző.
A beszélgetés során Hatos Pál megkérdezte, hogy volt-e valamilyen külpolitikai koncepciója ennek a két 20. századi politikusnak. „1919 és 1921 között Telekinek nem volt külön külpolitikai koncepciója, hanem kárelhárítást végzett” – válaszolta Ablonczy Balázs. Továbbá nem létezett számára egy Közép-Európa terv sem. Teleki gyakran írt az európai problémákról, de ilyenkor mindig a revízióra gondolt, melyet európai érdekként állított be. „Arról nem gondolkodott, hogyan lehetne mondjuk egy konföderatív struktúrát létrehozni a térségben” – fejtette ki. Bartha Ákos szerint is a revízió gondolata volt meghatározó ebben az időszakban, bár Bajcsy-Zsilinszky Endre egyik pillanatról a másikra heves németellenességre váltott, s kereste azokat, akik segíthetnének a német nyomulással szemben. Ennek alapján sokat foglalkozott Lengyelország kérdésével. „A 30-as években külpolitikai koncepciójának tekinthető, hogy a Varsó, Budapest, Belgrád és Róma tengelyen keresztül próbálta megállítani a német előretörést és a szovjet expanziót is” – fogalmazott. Bajcsy Közép-Európája elsősorban egy védelmi övezetet jelentett a nagyhatalmak között őrlődő kis államok számára. Ebben a korban inkább elméleti lehetőségként, mintsem valós alternatívaként foglalkoztak ezek a politikusok a Közép-Európa gondolattal.
Szöveg: Juhász Katalin
Fotó: Szilágyi Dénes