Az egykori Szovjetunióban és csatlós államaiban különösen nagy volt a politikában a gerontokraták száma, akik idős koruk ellenére ragaszkodtak a hatalmukhoz - derült ki Kun Miklós Széchenyi-díjas történész előadásából. A „Volt egyszer egy rendszerváltozás” című előadás-sorozat második állomásán olyan egykori szovjet vezetők életébe nyerhettek bepillantást az érdeklődők, mint például Brezsnyev, Andropov, Csernyenko, vagy Tyihonov.
Kun Miklós szerint a gerontokraták egy olyan társaságot, közösséget képviseltek a Szovjetunióban, akiknek tagjai nem igazán engedték maguk közzé a fiatal tehetségeket, sőt sokszor akár erőszakkal is eltávolították őket a hatalomból. Gerontokraták már Sztálin idején is voltak, akiknek egy részétől később Hruscsov megvált és próbált műveltebb, diplomás fiatalokat behozni a hatalomba. Később ők voltak azok, akik részt vettek az ellene szervezett összeesküvésben. Ezek az akkor még fiatalabb politikusok végül évtizedekig hatalomban maradtak. Kun Miklós részletesebben is beszélt Leonyid Brezsnyevről, aki 1964-től haláláig, 1982-ig a SZKP főtitkáraként a Szovjetunió vezetője volt. Elhangzott, hogy Brezsnyev is képzetlen politikus volt és az egyik párttitkár ismerősének köszönheti, hogy elindult a politikai pályája. Gyors előrehaladását elsősorban a sztálini terror miatt kialakult káderhiánynak köszönhette. Bár látszólag hűséges maradt Hruscsovhoz, de egyre aktívabban kapcsolódott be annak a csoportnak a munkájába, akik az akkori pártfőtitkár ellen szervezkedtek. Az előadáson elhangzott, hogy 1956. október végén Hruscsov Brezsnyevet akarta megtenni magyarországi „helytartónak”, ő azonban infarktust színlelve kibújt a számára nem tetsző feladat alól. Kun Miklósnak kutatómunkája során volt alkalma személyesen is beszélnie Vlagyimir Szemicsasztnijjal, aki 1961 és 1967 között volt a KGB főnöke. Beszélgetésük során szó volt arról, hogy Brezsnyev őt kérdezte meg, milyen módon és eszközökkel lehetne kiiktatni Hruscsovot. Végül 1964. október 14-én Brezsnyevet nevezték ki a Párt első titkárává, Koszigint pedig a minisztertanács elnökévé. Kun Miklós előadásában szólt arról is, hogy életének utolsó időszakára Brezsnyev mentálisan egyre rosszabb állapotba került, például gyakran kuszálódtak össze a gondolatai. Megtudtuk, hogy utódjában, Andropovban nem bízott, Gromikot lenézte, Csernyenkot viszont mindig fontos emberének tartotta. Már a 40-es évek végén megismerkedtek egymással, amikor Csernyenko a Moldávia Kommunista Párt propaganda osztályának vezetője lett, Brezsnyev pedig az ottani párt első titkára volt. Később őt is Moszkvába hívták és Brezsnyev védőszárnya alatt jutott előre a ranglétrán. Amikor mentora 1982-ben meghalt, Csernyenko alulmaradt a hatalmi harcban, így nem őt, hanem Andropovot választották meg főtitkárnak. A volt KGB-főnök halálát követően viszont már megkapta a főtitkári pozíciót, de rossz egészségi állapota nem tette lehetővé, hogy hatékony munkát végezzen. Csak alig több mint egy évig állt a Szovjetunió élén.
Kun Miklós szerint volt a gerontakraták között egy olyan személy is, aki vallásos és antikommunista létére is fontos pozíciókat töltött be a szovjet vezetésben. Nyikolaj Alekszandrovics Tyihonov 1980–1985 között a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke volt. Kohómérnöki végzettségével 1950-ig nehézipari vállalatoknál dolgozott. 1955-től miniszterhelyettesként indult meg pártbeli karrierje, majd 1976-ban első miniszterelnök-helyettessé nevezték ki. 1979-től – Koszigin betegsége után – gyakorlatilag már ő irányította a kormány munkáját.
Kun Miklós előadás-sorozatának következő államosa október 16-án lesz, amikor a Széchényi-díjas történész a korrupcióról és az értelmiség reformtörekvéseiről beszél majd a szovjet birodalmi rendszerben.
Szöveg: Szöőr Ádám
Fotó: Szilágyi Dénes