Egy magyar seriff Orlandóból

„A hollywoodi filmekből jól ismert seriffek az amerikai igazságszolgáltatás történelmi figurái. A nép választottjai, akik négy évre kapnak bizalmat a polgároktól, utána újraválaszthatók” – mondta a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott előadásában Kelemen János. Az Orlando városában működő Orange megye seriffjének helyetteseként dolgozó szakember a Bonum Publicumnak adott interjújában azt is elmondta, hogy Amerikában nagyon jó a magyar rendőrség megítélése.

A köztudatban az van, hogy egy rendőrnek nagyon nagy tekintélye van az Egyesült Államokban. Ön ezt hogy látja?

Ez teljes mértékig megfelel a valóságnak. Amikor rendőrként egy civillel beszélgetek, megköszöni a munkámat. Nem tudja, hogy mit csinálok a rendőrségen belül, milyen beosztásom van, mégis kifejezi a háláját. Ha bemegyek egy étterembe, féláron vagy ingyen ehetek, ez is a köszönet kifejezése az állampolgárok részéről. A civilek többsége nagyon szereti a rendőröket, a liberális média és a politika befolyása viszont időnként rányomja a bélyegét a kapcsolatokra, még akkor is, ha egy polgárnak nem volt dolga a rendőrséggel. Ekkor néha negatívan állnak hozzánk, de alapvetően a lakosság nagy része szereti és tiszteli a rendőröket.

Ha már a politikára terelte a szót: Donald Trump elnöksége mennyire kedvez a rendőrségnek?

Nagyon kedvező változás következett be a hivatalba lépésével. Az előző elnök, Barack Obama próbálta kicsit leépíteni, háttérbe szorítani a rendőrséget. Én azért is szeretek a seriff hivatalánál dolgozni, mert ebbe politikai szinten nem tudnak belenyúlni. Szövetségi szinten, ott már más a helyzet. A juttatások visszafaragásával már tudnak nyomást gyakorolni, míg a városi rendőrségeknél még nagyobb a politikai befolyás. Volt olyan időszak, hogy eszközöket vettek el tőlük, és egy rendőrnek alaposan át kellett gondolnia, hogyan lépjen fel egy bűnözővel szemben. Ebbe a hezitálásba 178 rendőr halt bele. Ráadásul nyolc éven keresztül nem emelkedtek a fizetések, az infláció viszont igen. Amióta Donald Trump az USA elnöke, a rendőrség visszakapta a jogait. A fizetések, a nyugdíjszabályok jobbak, személy szerint az én fizetésem is 33 százalékkal emelkedett 2016 óta, vagyis mióta Trumpot megválasztották.

Hol helyezhetők el a seriffek a rendőri szervezetben?

A seriffek hivatala a legtörténelmibb és a legtradicionálisabb bűnüldözési szervezet. Működésébe sem a szövetségi, sem az állami vezetőknek, sem a városi elöljáróknak nincs beleszólása, teljesen függetlenek vagyunk a politikától. A seriffet a polgárok választják, majd ezután a seriff maga választja ki azokat, akikkel együtt szeretne dolgozni. A városi rendőrség, azaz a „police” ezzel szemben a helyi vezetés befolyása alá tartozik. A főpolgármester vagy a polgármesterek utasíthatják. Ez az alapvető különbség a seriff és a police között. 

Mennyire működnek együtt a mindennapokban a társhatóságokkal?

Szövetségi szinten általában hozzánk fordulnak egy-egy bűnügy felderítése kapcsán. Természetesen együttműködünk a rendőrséggel, segítjük egymás munkáját, különösen akkor, ha egy seriff vagy egy rendőr veszélybe kerül.

Hogyan tudná megfogalmazni a legalapvetőbb különbséget a magyar és az amerikai rendőri szervezet között?

A legnagyobb különbség az, hogy a magyar rendőrség felülről építkezik, az amerikai inkább alulról. Ez nagyban befolyásolja, hogyan működik a rendőrség. Nálunk mindenki a ranglétra alján kezd, még akkor is, ha már dolgozott hasonló pozícióban. Vettünk fel olyan munkatársat, aki 15 évig máshol volt rendőr, mégis mindent kezdett a legelején. Lehetsz hadnagy vagy őrmester, nálunk ugyanúgy seriffhelyettesként kezded a munkát. Minimum 4 évet el kell tölteni az utcán és bizonyítani a rátermettséget. Tehát nálunk nincs olyan, hogy valaki kikerül az egyetemről valamilyen rendfokozattal, és egyből parancsnok lesz. Ugyanis egy 15-20 éve a pályán lévő veteránt, aki már mindent látott az utcán, nem tud irányítani.

Az Ön városa Orlando. Bűnügyi szempontból hol helyezkedik el ez a település az Egyesült Államokon belül?

Az alacsonyabb súlyú bűncselekmények, vagyis a betörések, lopások tekintetében a tizedik legrosszabb helyzetben lévő város az Egyesült Államokban, a gyilkosságok szempontjából körülbelül az ötödik. Ez nem túl jó helyzet, ami szerintem a népesedésnek köszönhető. Orlando Florida állam középső részén helyezkedik el, lakosainak száma eléri a 3,5 millió főt. Mellettük még körülbelül 60 millió turista keresi fel a várost évente. Ez azt jelenti, hogy nap mint nap tízmilliókkal kell foglalkoznunk, hiszen arányaiban több a bűncselekmény és a bűnesetek áldozatainak száma is. Ebben olyan nagyvárosokkal vetekszünk, mint például New York, ahol ugyan tízmillió ember lakik, de ehhez ott nem jön hozzá még több tízmillió turista. Orlandóban a város elhelyezkedése miatt rengeteg probléma csapódik le Dél-Amerikából.

Hogyan telik egy napja?

Mint bármelyik rendőrnek. Lehet nagyon jó napod, de lehet igencsak rossz is. Fel vagyok arra készülve, hogy ha fölveszem az egyenruhát, aznap nem térek haza, vagy kórházban kötök ki. A feleségem szintúgy felkészült erre, már amennyire lehet, próbál azért nem stresszelni rajta. Van olyan napom, amikor semmilyen probléma nincs, viszont van olyan, amikor háromszor kell egyenruhát cserélnem, annyi a vér rajtam például egy lövöldözés vagy verekedés után. A leginkább stresszes szituációk – amelyekben valaha részem volt – azok az esetek, amikor gyerekek halnak meg felnőttek hibájából. Itt elsősorban nem közlekedési balesetekre gondolok, hanem lövöldözésre. Az előadásomban említettem azt a kollégámat, aki egy lövöldözés után került életveszélyes állapotba, az orvosok nem sok esélyt adnak neki. Ennél az esetnél négy gyermek halt meg a lövöldözésben. Ez nagyon megviseli az embert, hiszen közvetlen közelről látjuk, hogyan haltak meg a gyerekek, és óhatatlan, hogy a saját gyerekünkre gondolunk.  

Melyek egyébként a legsúlyosabb, mondhatnám top bűncselekmények?

Fegyver szinte mindenkinél van, a fegyveres összetűzéseket pedig a drog és a bandaháborúk hozzák magukkal. Utóbbiak is azért vannak, mert ezek a bűnözői csoportok összetűzésbe kerülnek egymással a drogelosztás módjai, területi vitái okán. Orlandóban van összesen negyven olyan, különféle nációk alkotta bűnözői csoport, akik szervezik a kábítószer-elosztást, és gyakorlatilag mindenkire lőnek, akik nem hozzájuk tartozik.

Akkor ez az oka annak, amit az előadásában is mondott, hogy tulajdonképpen egy seriff senkiben sem bízik?

Igen, pontosan ez. Mindenkinél lehet fegyver, mi pedig nem tudjuk, milyen napja volt annak az embernek, akinél van valamilyen fegyver, és mi összetalálkozunk vele. Sok olyan ember van, aki még soha életében nem került összetűzésbe a törvénnyel, de lehet, hogy aznap rúgták ki a munkahelyéről, kilátástalannak látja a helyzetét. Ha ekkor összetalálkozik egy rendőrrel, aki mondjuk épp rajtakapja egy egyszerű kihágáson, akkor egy ilyen szituációból könnyen lehet az, hogy az említett, labilis idegállapotú ember egyszerűen lelövi a rendőrt. Emiatt nem bízhatunk senkiben egészen addig, amíg be nem biztosítottuk magunkat, hogy az illető nem tud lelőni, mert elvettük tőle a fegyvert, vagy pedig olyan a társalgási szituáció, amelyből lehet következtetni arra, hogy ebből nem lesz semmilyen összetűzés. A kiképzés során, illetve az évek alatt felhalmozódott tapasztalat segítségével tudunk olvasni az emberekben, kialakul az a rutin, hogy reálisan fel tudunk mérni egy embert ebből a szempontból. Egyébként gyerekekben sem bízunk egy-egy ilyen szituációban, hiszen akár egy ötéves gyerek is meg tudja már húzni a ravaszt, és képes megölni egy rendőrt. Volt már olyan helyzet, hogy egy bűnelkövető a babakocsiban, a benne fekvő gyerek alá rejtett el fegyvert. Egy másik esetben pedig letartóztattunk egy apát, mire a gyermeke kisétált a szobából egy fegyverrel, és ráfogta a rendőrre. Ennek a vége az lett, hogy le kellett lőnünk a tízéves gyereket, mert az apját védte, hogy ne vigye el a rendőr. Az apja ugyanis arra tanította, hogy a rendőrök nem jó emberek, hanem szemétládák! A gyerek szemében viszont az apja volt a jó ember, hiszen nem volt tudatában annak, hogy milyen bűntetteket követett el.

Abból kiindulva, hogy mindenkinél van fegyver, mennyire kell szigorúan értelmezni a jogot? Szóval, ha valaki csak egy kisebb kihágást követ el, akkor is mindenképpen fel kell ellene lépniük?

Mindenkihez pozitívan állunk hozzá, és nem akarunk mindenáron büntetni. Persze minden rendőrben ott van a félelem, hiszen nem tudni előre, kiben bújt meg a kisördög. Nálam ez úgy működik, hogy minden olyan szituációban, amikor intézkedek valakivel szemben, egy kis videó játszódik le a fejemben, hogy mit teszek, ha az állampolgár így vagy úgy cselekszik. Ha ez a képzeletbeli videó nem történik meg a valóságban, akkor már jó napom van. Alapvetően tisztelettudó vagyok, lazán beszélek vele, azonban figyelek. Tehát mindig készen kell állnom arra, hogy ha el kell vennem annak az embernek az életét, akkor meg tudjam tenni. A képzés során van egy „verbal judo” nevű tantárgyunk, amely arról szól, hogyan tudsz megnyugtatni egy embert még akkor is, ha már ott van a fegyver a kezében. Van, amikor sikerül.

Ezekhez a veszélyes helyzetekhez milyen munkakörülmények társulnak?

A felszereléssel nincs probléma, tehát minden megvan, amire szükség van a biztonságos munkavégzéshez. Nagyon jó a szolgálati autó, a fegyverzet és a rádiókapcsolat is. A fizetések nem kiemelkedők, de jónak mondhatók, tisztességesen meg lehet élni belőlük.

Ehhez mik a követelmények, a képzés?

A rendőrakadémia elvégzése után egy év folyamatos tréning van. Ez nagyon kemény, napi 12 órás képzés, megterhelő jogi oktatás, illetve fizikai képzés. Még a sokkolót és a paprikasprayt is kipróbálják rajtunk a kiképzés során. Sheriff úgy lehet valakiből, ha a képzés teljesítése után még szerez valamilyen, a hivatal által preferált diplomát, például mentős lesz, vagy üzleti szakot végez. Miután valaki bekerült a seriffhivatalba, újabb kemény képzések jönnek. Összességében hároméves folyamat, mire valaki önállóan dolgozhat. Ezeken felül nálunk például minden évben van egy négy blokkból álló tréningsorozat, ebben van önvédelem, lövészet, jogi ismeretek, elsősegélynyújtás. Az elvárások magasak. Ha valami nem sikerül, az akár a szolgálati fegyver elvételével és civil pozícióba helyezéssel is járhat. Ez egy három hónapos időszak, amikor újra meg lehet próbálni a tréninget. Ha mégsem sikerül, akkor még mindig van lehetőség a bíróságokon dolgozni.

Mi az a többlet, amit érzelmileg ad egy ilyen hivatás?

Nincs érzelem, mert ezt a munkát nem lehet érzelmekkel csinálni, tehát egy totál kikapcsolás van, amikor dolgozom. Máskülönben már kórházban lennék mindenféle mentális problémákkal. Meg kell tanulni ezt a tényezőt kikapcsolni. Erre nem igazán tudok módszert mondani, csak annyit, hogy amikor felveszem az egyenruhát, totál más ember leszek. Ugyanakkor talán egyfajta pozitívum, hogy a félelem eltűnt. Szóval nem tudnék olyat mondani, amitől megijednék. Még ha lenne is egy belső félelmem, akkor is azon gondolkodnék, hogyan lehet ebből kijönni. Szintén pozitívum, hogy a jogi keretek között maradva van lehetőség józan ésszel megoldani egy szituációt, vagyis nem minden szögletes.

Ha egy magyar fiatal mondjuk innen, az NKE-ről úgy dönt, hogy megpróbálja seriffként, annak mit tudna tanácsolni?

A papírok megszerzése után vágjon bele! Szerintem a magyar fiatalok sokkal okosabbak, képzettebbek és jobbak, mint kint. Tapasztalatuk viszont nincs, de ezt gyorsan meg lehet szerezni és sikereket elérni. Alapvetően ez egy veszélyes foglalkozás, éppen ezért nem szabad a tanultakat elengedni, így van esély a túlélésre. Egyébként Amerikában nagyon jó a magyar rendőrség megítélése, hiszen a kinti versenyeken jól szerepelnek a magyarok.

 

Szöveg: Tasi Tibor

Fotó: Szilágyi Dénes