Újjáéled a magyar hadiipar

Indul a magyar kézifegyvergyártás. A kiskunfélegyházi gyárban, cseh licenc alapján készült P–07 és P–09 típusú pisztolyokra, Bren–2 gépkarabélyokra és Scorpion EVO–3 típusú géppisztolyokra cserélik le a rendvédelmi szervek, köztük a Magyar Honvédség fegyvereit. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatójával, Sebők Istvánnal a magyar fegyvergyártás ezen szegmensének történetét és jelenét vettük végig a Bonum Publicum júliusi számában.

A magyar fegyvergyártásnak évszázados hagyománya van. Rögtön az elején érdemes tisztázni, hogy ebben az írásban „fegyvergyártás” címszó alatt elsősorban a kézifegyvereket értjük, hiszen a magyar fejlesztésű páncélozott járművek, lánctalpasok és mindenféle évszázados „csodamasina” számbavétele nemhogy egy rövid írást, de akár egy egész könyvet is megtöltene. Hosszú oldalakon keresztül lehetne írni az 1891. február 24-én, Budapesten alapított Fegyver- és Gépgyár Rt.-ről, amely 1965-ben vette fel a Fegyver- és Gázkészülékgyár nevet, és a Soroksári úton működött. Talán ismerősebb lehet a FÉG elnevezés, amely központi szerepet játszott a hadsereg lőfegyverellátásában, hiszen egyebek mellett ott gyártották a legendás kalasnyikovokat, akárcsak a magyarországi lakótelepi lakásokban még ma is használatos gázkonvektorokat. Az állami vállalatot később privatizálták, és miután 2004-ben számos exportpiacra fegyverkereskedelmi tilalmat rendeltek el, a FÉGARMY is csődbe ment. Szintén sokat lehetne beszélni az AK-család rettegett mordályairól, amely sokak katonaéveinek jól ismert típusa volt. Ám a magyar fegyvertörténetet nem itt kezdjük Sebők Istvánnal, az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának oktatójával. A kiindulási pontunk az 1990-es évek elejének minőségi magyar fejlesztése: a hat változatból álló Gepárd-fegyvercsalád. Az egylövetű mesterlövész, az ismétlő mesterlövész, az öntöltő mesterlövész és öntöltő romboló, valamint az öntöltő nehézromboló fegyverekből álló család tagjait, például a Földi Ferenc által tervezett M1-es típust a Magyar Honvédség 1991-ben rendszeresítette. A Magyar Néphadsereg utolsó nagy fegyverbeszerzési hulláma ugyanis 1985-ben lezárult, majd jött a rendszerváltás, közben a technika, köztük a kézifegyverek is egyre elavultabbá váltak. „A Gepárd-fegyvercsalád az új kihívásokra reagált” – szögezte le Sebők István. Megterveztek egy nappali, majd később éjszakai használatra szánt típust, amelynek később, a 2000-es években egyes jellemzői, például a lőszer és a picatinny szerelék már abszolút NATO-kompatibilisnek voltak tekinthetők. A picatinny sínek olyan tartozékok, amelyek segítségével a fegyverre szerelhetők a különböző egységek, egyebek mellett a céltávcső. Még mindig a ’90-es években járunk, amikor a hazai K + F újabb termékkel rukkolt elő az SZVD mesterlövészpuskájának kiváltására. Szép József tervezte a róla elnevezett mesterlövészpuskát, amelyet egyesek Kisgepárdnak hívnak, bár hivatalosan nem tagja a Gepárd-fegyvercsaládnak, amelyek tervezésében egyébként Szép Józsefnek is szerepe volt. A szintén NATO-egységes puskatöltényt kilőni képes Szép-puskából a gyártói háttér kis volumene miatt kevés készült: előzetesen az MH részéről 128 darabra volt igény, végül 40 darabot vásároltak. Közben párhuzamosan futott egy másik beszerzés is. A „magyar pénzből magyar fegyvert” vonal mellett amerikai pénzből, szövetségi feladatok ellátására 12 darab M4-es amerikai mesterlövészpuskát kapott a haderő – magyarázta a Haditechnikai Tanszék tanársegédje. A Gepárd alapesetben keleti típusú lőszert tüzelt, a nyugati missziók által támasztott kihívásokra később NATO-kompatibilis változatok is készültek, amelyekből hét darabot vásárolt a honvédség. Szó volt a típus továbbfejlesztéséről, több fegyver beszerzéséről, de közbeszólt a gazdasági világválság, amelynek hatására törölték a programot.

A magyar fegyvergyártás újjáéledésének csírái a 2010-es kormányváltáskor jelentek meg. A HHK oktatója 2013-ig testközelből tapasztalta meg a fejleményeket, amelyek arról szóltak, hogy jöjjön létre Magyarországon egyfajta fegyveralkatrész-gyártó bázis az Arzenál és a HM együttműködése eredményeként. Akkoriban még szó sem volt fegyvergyártásról, ez a gondolat 2-3 éve jelent meg. Akkor indultak el a tapogatózások a külföldi gyártók irányába, hogy a vonatkozó dokumentációk megszerzése után hazánkban is elindulhasson a fegyvergyártás. Bizonyos cégek, például a Glock elzárkózott a magyarországi üzemlétesítés gondolatától, elvégre nem akart konkurenciát teremteni az akkoriban megnyitott szlovákiai gyárának. Sebők István elmondása szerint egyébként a fegyvergyártás gondolata nem mostanában született meg, az még a FÉG megszűnésének eredményeként kifogyó központi alkatrészkészletek idejére tehető. Ezen gondolat napjainkban tetten érhető hozadéka, egyfajta minőségi lépés, hogy a Kiskunfélegyházán felépült gyárban licencalapú gyártás kezdődik meg. Az, hogy ez az üzem mennyi fegyvert ad majd el külföldre, független az alkalmazótól, azaz mindazoktól – például a Magyar Honvédségtől –, akik számára készül a fegyver. A dolog fontossága a Magyar Honvédség és az egyetem szempontjából egyrészt az, hogy a katonákat modern fegyverekkel látják el, a hallgatóknak pedig be lehet mutatni a gyártás minden egyes mozzanatát. Talán nemcsak a gyártásét, hiszen a távlati tervek a fejlesztések irányába mutatnak. „A magyar katonának az a jó fegyver, amelyet ő talál ki” – foglalta össze a honvédség 1848-as megalakulása óta meglévő gondolatot a HHK oktatója. Azaz már vannak olyan ötletek, hogyan lehetne a fegyvert a Magyar Honvédség igényeire szabni, ráadásul ez igaz a lőszerre is. A honvédség ugyanis jó kapcsolatot ápol a siroki lőszergyárral, amely svájci tulajdonosának köszönhetően a világpiacra gyárt pisztolylőszert három műszakban, már ha van megrendelés. Kiskunfélegyházán is lesz majd lőszergyártás, bár szerencsésebb inkább lőszer-összeszerelésről beszélni. Magyarországon ugyan nagy hagyományai vannak például a lőporgyártásnak, hiszen a Monarchia idején a Bécs–Győr–Pozsony háromszögben működtek gyárak, ám ez Trianon után összeomlott. Sebők István azt mondja: a szakma jelenleg esélytelennek látja a lőporgyártás hazai újraindítását, mert bár a balatonfűzfői egykori lőporgyár még megvan, de az egykoron ott alkalmazott technológiával azt nem lehet kifizetődően újraindítani. A jelenlegi tervek inkább abba az irányba mutatnak, hogy azokat a lőszereket állítanák elő Kiskunfélegyházán, amelyeket Sirokon nem tudnak. Ám mindez független a fegyvergyártástól, a majdani lőszergyárnak akár egy teljesen új épület adhat majd otthont. A Haditechnikai Tanszék kutatója szerint mindenesetre a magyar lőszer-előállítás egyik lehetséges és persze gazdaságosan fenntartható útja a NATO-standardizált lőszerek irányába való elmozdulás, elvégre ennek lehet piacot találni a világ bármelyik pontján. Egyébként három ilyen típus van: az egyik a 9 mm-es pisztolylőszer, a másik a 7,62 mm-es puskalőszer, a harmadik az 5,56-os puskalőszer.

A sajtóban megjelent típusokkal jól ismert fegyvereket cserélnek le a Magyar Honvédség és a Belügyminisztérium alá tartozó rendvédelmi szervek. A karabélyok közül például a kalasnyikovokat Bren–2 típusú gépkarabélyokra cserélik. A BM és a HM kis teljesítményű sorozatlövő géppisztolyait (például Uzi) Scorpion EVO–3 típusú géppisztolyokkal váltják fel. A pisztoly kategóriában pedig érkeznek a kisebb, P–07 típusok, amelyeket például pilóták kapnak, míg a nagyobb, P–09-es pisztolyok alaptípusok lesznek majd a honvédségnél és a rendőrségnél. Utóbbi két típus ugyan nem a legmodernebb változat, ám kifejezett kérés volt, hogy ezeket használhassák majd a katonák és a rendőrök. Hogy mikortól? A legfrissebb információk szerint az év második felében érkeznek az első, már használható darabok a próbagyártás keretében. Magyarországon egy vadonatúj gyárban, modern gépekkel készülnek majd a fegyverek. Már arról is vannak pletykák, hogy amennyiben elkészülnek a magyar specialitásokkal ellátott, itthoni igényeknek megfelelő verziói, a csehek akár százezer darabot is megvásárolhatnak belőle.

 

Szöveg: Tasi Tibor

Fotó: Szilágyi Dénes


Címkék: magyar hadiipar