A Ludovika Campus Filmfesztivál harmadik napján Kárpáti György Mór új filmjét, a Guerillát és az orosz tengeralattjáró katasztrófájáról szóló Kurszk című filmet nézhették meg az érdeklődők. A két vetítés közötti kerekasztal-beszélgetés témájaként a szerethető hősök és a háborús filmek műfaji sajátosságai szolgáltak.
A Guerilla már a második vetített magyar film a filmfesztiválon. Cselekménye a magyar történelem egyik legfontosabb eseményét dolgozza fel: az 1848/49-es szabadságharc utolsó napjait. A film különlegessége, hogy nem a nagy csatákat vagy győzelmeket, vereségeket mutatja be, hanem 1849 augusztusát, amikor a harcok már véget érnek. Mivel a hírek rendkívül lassan terjedtek akkoriban, az erdőkben elbújt magyar csapatok nem tudták, esetleg nem hitték el, hogy Görgeiék Világosnál letették a fegyvert és a szabadságharc elbukott. A sorozás elől megszökött főszereplő, Barnabás megsebesült testvérét próbálja megtalálni. A film, bár végig egy erdőben játszódik, hitelesen mutatja be a korszak jellemzőit és a szabadságharc hangulatát. Hangsúlyos szerepet kap a testvérek közötti viszony, a háború morális és erkölcsi megítélése, illetve a döntések súlya és következménye.
A filmfesztivál harmadik napja abból a szempontból is különlegesnek számított, hogy a film rendezője, Kárpáti György Mór részt vett a vetítést követő kerekasztal-beszélgetésen. A valóságot, a háborúk sajátosságait és a civil-katonai kapcsolatokat Sztankai Krisztián százados, az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar egyetemi tanársegédje ismertette. A filmkritikai oldalt Molnár Kata Orsolya, a Filmtekercs főszerkesztője képviselte. Miért választ egy ilyen nehéz és érzékeny témát egy ilyen fiatal rendező? – tette fel az első kérdést Kraszkó Zita moderátor. „Készítettem korábban egy kisjátékfilmet, amelynek a középpontjában szintén egy testvérpár volt. Úgy gondoltam, hogy egy háborús helyzetben ugyanez még erősebben, drámaibban hathat. Ezt a meggyőződésemet erősítette, amikor megtudtam, hogy az ük-ük-apám ott volt a világosi fegyverletételnél” – fejtette ki Kárpáti. Felmerült az a téma is, hogy miért válik valaki katonává. Sztankai Krisztián szerint az első és legfontosabb oka ennek az elhivatottság. Véleménye szerint a film megtörténhetett a valóságban is. A rendező számos katonanaplót elolvasott, hogy minél pontosabban átadhassa a szabadságharc hangulatát.
„A háborús filmek már a filmtörténet derekán megjelentek. Az első ilyen filmek a nagy, dicsőséges harcokról szóltak, így a készítők könnyen belecsempészhettek romantikát is a történetbe” – tette hozzá Molnár Kata Orsolya. A filmes szakértő szerint a háborús filmek eljutottak arra a fejlődési pontra, hogy megkérdőjeleződött a háborúk igazságossága. Egyre több olyan film készült, mely a háború morális kérdéseit feszegette. Sztankai Krisztián ezt röviden annyival egészítette ki, hogy „a háborúban nincsen semmi romantikus.” A beszélgetés során a százados mesélt saját tapasztalatairól is, hiszen részt vett például a KFOR műveletekben is. A Filmtekercs főszerkesztője úgy látja, hogy a korábbi háborús filmek egyszerű karaktereket alkottak, de a maiak esetében, így a Guerilla című filmnél is már komplex, mély karaktereket láthatunk. „Annál a bizonyos jelenetnél, amikor dilemmaként megjelenik a fogoly elengedése, úgy gondolom nagyon sokan döntöttünk volna hasonlóképpen. Azt is tudjuk, hogy egy katona perspektívájából teljesen más döntés született volna. Éppen ez az, ami tökéletesen megjelenik a filmben: a civil-katonai kapcsolatok ellentéte” – fejtette ki. A szerethető hősök kapcsán a Ryan közlegény megmentése című filmen keresztül elemezték a kerekasztal-beszélgetés résztvevői a karaktereket. A nők szerepe ebben a műfajban gyakran a biztonság szerepét tölti be, vagy éppen az ellenük való erőszakosságon keresztül a háború brutalitását jelképezi. A beszélgetést Kraszkó Zita szimbolikusan a rendőri és a katonai eskü utolsó mondatával zárta: „A rendőr az élete kockáztatása árán is megvédi a hazáját, a katona pedig az élete árán is.”
A nap zárásaként a belga-luxemburgi készítésű drámát, a Kurszkot tekinthették meg az érdeklődők. Az igaz történet alapján készült mű a gyakorlatozás közben elsüllyedt atommeghajtású tengeralattjáró katasztrófáját mutatja be a Barents-tengeren. 2000-től napjainkig több konspirációs elmélet és rejtély fedi az eseményeket. Középpontban az a huszonhárom tengerész áll, akik túlélték a katasztrófát, majd a víz alatt, elkeseredve várták a megmentésüket, mindhiába.
A filmfesztivál utolsó, csütörtöki napján a népszerű Apró meséket és a Ku Klux Klánról szóló Csuklyásokat tekinthetik meg a résztvevők. A kerekasztal-beszélgetés témája a múlttal való szembenézés, valamint a történelem és a krimik lesznek.
Szöveg: Juhász Katalin
Fotó: Szilágyi Dénes