A Cannes-i zsűridíjas Kafarnaum - A remény útja című filmet és az Oscar-díjas Pawel Pawlikowski új alkotását, a Hidegháborút nézhették meg az érdeklődők az I. Ludovika Campus Filmfesztivál második napján. A két film vetítése között „Embernek maradni - A szabadság határai” címmel rendeztek tematikus kerekasztal-beszélgetést, amelyen a meghívott szakemberek a filmeket és az azok kapcsán felmerült témákat elemezték.
A 71. cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál zsűri díját elnyert, a közönség negyedórás ovációjával fogadott Kafarnaum - A remény útja című filmje egy 12 éves libanoni kisfiú, Zain sorsát mutatja be. Zain családjával elképesztő nyomorban él egy libanoni gettóban. A kisfiú akkor szökik el otthonról, amikor szeretett húgát hozzáadják a helyi kisboltoshoz. Megismerkedik Rahillel, az etióp illegális bevándorlóval, aki még Zainnál is rosszabb körülmények között él. A fiú Rahillel marad, és vigyáz annak kisbabájára, amíg a nő dolgozik.
Az egyszerű történetet egy filmes fordulat emeli ki a szokványos „nyomorfilmek” közül. A Kafarnaum úgy kezdődik, hogy a börtönbüntetését töltő Zain bepereli a szüleit, mert világra hozták őt. A tárgyaláson elmondja, hogy a szüleinek azt a büntetést szánná, hogy ne lehessen több gyerekük. „Erre mindenki felkapja a fejét, és az is megnézi a filmet, aki egyébként egy ilyen nyomortörténetet nem akar látni” - véli Baski Sándor filmes szakújságíró. „Az éhező, nincstelen, árva gyerek filmszerepe olyan idős, mint maga a mozi” – véli a szakember, majd hozzáteszi, hogy a gyerek toposz az egész filmtörténetben végig vonul: Chaplintől kezdve a Valahol Európában című filmig számos alkotásban megjelenik. Baski Sándor úgy látja, hogy ez a film nemcsak a szívszorító gyerektémát, hanem az aktuális menekült témát is felveti, hiszen a libanoni kisfiú egy helyen szírnek próbálja magát hazudni, csakhogy a menekülteknek szánt ételsegélyekből kaphasson. Másrészt a gyerek főhősben megfogalmazódik, hogy el kellene mennie onnan, keresni egy élhetőbb helyet, bár nem pontosan tudja, hogy Törökországba vagy inkább Svédországba tartson.
A filmet nem tartja giccsnek vagy hatásvadásznak Prőhle Gergely, hiszen szerinte az többnyire realisztikus elemekből építkezik. Az NKE Stratégiai Tanulmányok Intézet vezetője hozzáteszi, hogy a mélynyomornak hasonló részleteit mutatja be hazai környezetben a „Csak a szél” című, a romagyilkosságokról szóló film, amely a belbudai jólétből nézve közel olyan sokkoló részleteket tartalmaz. Baski az Iszka utazása című, 2007-ben a filmszemlén díjnyertes magyar filmet idézi, amely Erdélyben játszódik és hasonlóan sanyarú körülmények között élő gyerekeket mutat be.
Meg lehet-e szüntetni ezt a strukturális nyomort? – teszi fel a kérdést Csőre Gábor moderátor. „Nem, de törekedni kell rá” – válaszolja Prőhle röviden. Véleménye szerint mindenkinek van személyes felelőssége abban, hogy segít-e a környezetében élő vagy a távoli elesetteken. Az egyéni felelősség kérdése a sok és kevés pénzből élőket egyaránt érinti, hiszen, mint a film is mutatja, a kevés pénzből élő embereknél is vannak még nyomorúságosabban élők.
A kerekasztal résztvevői Pawlikowski legújabb alkotása, az évtizedeken és országokon átívelő szerelmi történet, a Hidegháború kapcsán pedig arra a következtetésre jutnak, hogy a fekete-fehér film hitelesen ábrázolja a nem is olyan távoli múlt dilemmáit, emberi tragédiáit.
A filmfesztivál harmadik napján, szerdán a magyar játékfilm, a Guerilla és az elsüllyedt tengeralattjáró történetét feldolgozó Kurszk kapcsán a szerethető hősökről és a háborús filmek műfaji sajátosságairól beszélgetnek a meghívott vendégek: Kárpáti György Mór a Guerilla film rendezője, Sztankai Krisztián százados, Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és Kraszkó Zita moderátor. A Filmfesztivál zárónapján, csütörtökön pedig az Apró meséken kívül a Csuklyások kerül bemutatásra. Ez utóbbi filmre és a szerdai napra még lehet regisztrálni itt: https://www.facebook.com/events/2069251423153308/
Szöveg: Horváth Mónika
Fotó: Szilágyi Dénes