NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM
LUDOVIKA

A kínai reformok négy évtizede

„Az elmúlt negyven év hazai szinten komoly életszínvonal növekedést, globális szinten geopolitikai, gazdasági és katonai környezeti átalakulást eredményezett”- hangzott el a Kína-kutatási kerekasztalon, melyen az idén negyven éve megindult kínai reformok mellett az ezekre gyakorolt magyar hatások is szóba kerültek. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott rendezvényen az idén 70 éves magyar-kínai diplomáciai kapcsolatfelvételről is megemlékeztek.

A kínai reformok kibontakozása 1979 elején kezdődött, így idén van annak negyvenéves évfordulója. „Az 1949-ben létrejövő Kínai Népköztársasággal Magyarország az elsők között vette fel a kapcsolatot”- hangsúlyozta a beszélgetésen P. Szabó Sándor. Az NKE NETK Kínai Közigazgatás-, Gazdaság, és Társadalomkutató Központjának igazgatója szerint a kínai történelemre Magyarország jelentős hatást gyakorolt. Elhangzott, hogy a Kínában kialakult, személyi kultuszon alapuló rendszert a szovjetek háttérbe akarták szorítani, de az 1956-os magyarországi események sorsfordítóak voltak a Kínai Népköztársaság történelmére. „Mao Ce-tung az ’56-os magyarországi eseményeket ürügyként arra használta fel, hogy személyi kultuszát teljes pompájában visszanyerje”- fejtette ki a szakértő, aki szerint Mao halálával a személyére épülő rendszere és az ország is majdnem összeomlott. A reformokra az egyre súlyosbodó politikai, társadalmi és gazdasági problémák miatt volt szükség. A gazdaság romokban hevert: 1978-ban, a reform indulásának évében az ország egy főre eső GDP-je 236 USD volt, szemben az USA 41-szeres és a Szovjetunió 28-szoros értékével.

Az 1978-ban hatalomra került Teng Hsziao-ping és a személye köré csoportosuló politikusok az élet minden területére kiterjedt reformokba kezdtek. P. Szabó Sándor szerint a kínai vezető felismerte, hogy reform nélkül a Kínai Kommunista Párt legitimitása is megkérdőjeleződött volna. „Teng javaslatára született meg 1981-ben az a párthatározat, mely kimondta, hogy Mao Ce-tung elvtárs 70%-ban volt jó, 30%-ban pedig rossz”- tette hozzá az igazgató. A Központi Bizottság által elfogadott dokumentum jelentős lépés volt, hiszen megkérdőjelezte a diktátor tévedhetetlenségét és szavainak örök érvényűségét. Fontos fordulat volt továbbá az 1982-es új kínai alkotmány jóváhagyása, valamint az a kijelentés, miszerint Kínában kínai típusú szocializmust kell kiépíteni. 1993-ban, a tizennegyedik országos pártkongresszuson hangzott el, hogy Kínában létre kell hozni a szociális piacgazdaság rendszerét. „Ezzel a kijelentéssel a Kínai Népköztársaságban titkos rendszerváltás kezdődött”- hívta fel a figyelmet P. Szabó Sándor, aki hozzátette, hogy minderről a lakosságot nem tájékoztatták. Az igazgató szerint a kínai típusú szocializmus átalakult a legdurvább vad kapitalizmussá. Ezt követően a makrogazdasági szabályozás kiépítésére helyezték a hangsúlyt, a kínai gazdaságon belül egyre jobban előtérbe kerültek a piaci viszonyok.

Bánhidi Ferenc közgazdász a magyar Országos Tervhivatal kapcsán megjegyezte, hogy az intézmény hosszú ideig a nemlétező gazdasági minisztérium feladatát látta el a szocialista rendszerekben. Véleménye szerint a szocialista táboron belül a magyar gazdasági rendszer különleges volt, ezért használta fel építőelemként a magyar modellt Kína, 1978-as útkeresésénél. „A magyar reform fő előnye volt, hogy az állami vállalatoknak nagyobb döntési teret hagytak”- mondta Bánhidi Ferenc, aki szerint ezt a módszert a kínaiak is átvették. „A Kínában létrejött kisvállalati szektor olyan dinamikusan fejlődött, hogy az a vidéki ipari vállalatok az ipari termelésnek a 40%-át adták a 80-as években. A Kína-szakértő szerint ez volt a kétvágányos rendszer időszaka, amikor egymás mellett létezett a tervgazdaságon alapuló gazdasági működés és a piacgazdaság.

„A kínaiak felismerték a problémákat és megoldást akartak találni azokra”- fogalmazott Krajczár Gyula. A külpolitikai újságíró elmondta, hogy az 1980-as években a pártvezetés lehetőséget biztosított a kísérletezésre,, az ország valamely területén sikeresen bevált megoldások egész országra való kiterjesztésére. „Az 1990-es években a kínai gazdaság és politika átalakítói végrehajtották a reformot, megteremtve a mai Kína alapjait”- tette hozzá P. Szabó Sándor.

A témáról bővebben a Bonum Publicum májusi számában olvashatnak.

 

Szöveg: Fecser Zsuzsanna

Fotó: Szilágyi Dénes