„Rengeteg filmet a zene vitt a hátán” – hangzott el a Ludovika Zeneszalon programsorozat idei első rendezvényén, amelynek témája a filmzenékről szólt. Horváth Attila jogtörténész, alkotmánybíró és Szilasi Alex zongoraművész tíz film elemzésén keresztül mutatták be a zene- és filmtörténet alakulását.
„Napjainkban számos lemezkiadó kifejezetten filmzenékre specializálódott. Sok esetben nem is maga a film vagy a történet, hanem a zene marad meg a néző emlékezetében” – hangzott el az eseményen. Az első filmek hang nélküli, úgynevezett némafilmek voltak. Mivel a vetítő zúgása zavarta a filmélményt, a mozik zenészeket, főként zongoristákat alkalmaztak, akik elkezdték nézni is a filmet, miközben zenei aláfestést játszottak, s rájöttek, hogy olyan darabokat kéne játszani, melyek illenek a film cselekményéhez és a jeleneteihez. „1910-es és az 1920-as években a legtöbb zenész moziban dolgozott” – fejtette ki Horváth Attila. Szilasi Alex Charlie Chaplin Modern idők című filmjének részlete alatt „csak úgy” zongorázott, nem figyelve arra, hogy milyen jelenetet látnak a nézők. Ezután újra levetítették a filmrészletet, s a zenész most kifejezetten a jelenet hangulatához illő zenét játszott, ezzel érzékeltetve, hogy milyen lényeges pluszt ad a filmzene a tartalomnak.
„A hangosfilmek megjelenésének hatására a némafilmszínészek visszavonultak” – mesélte Horváth Attila. Ezzel egyidőben fogalmazódott meg az igény, hogy ne zongoristák játszanak a mozikban a filmvetítések alatt, hanem magán a filmszalagon legyen rögzítve a zene. Az első, egész estés rajzfilm 1937-ben már ezt a technikát alkalmazta. A Hófehérke című Walt Disney rajzfilm három évig készült, háromszázan dolgoztak rajta és számos elismerést kapott. Az elhíresült táncolós jelenetnél Hófehérkét egy fiatal lány mozgásáról mintázták. Szilas Alex szerint a jelenet igen vegyes a hangszerek tekintetében. „Az orosz harmonika például egzotikus csengést kölcsönöz az egyszerű dallamnak.”
A 80-as években a klasszikus zenét és zeneszerzőket. kezdték elfelejteni. Ezért az Egyesült Államokban rajzfilmkészítőket kértek meg arra, hogy népszerűsítsék a klasszikus zenét egy-egy jelenetben. A Tom és Jerry 1992-es mozifilmjében Liszt Ferenc 2. rapszódiája jelenik meg. „A kezdeményezés sikeres volt, hiszen sokan éppen ezért kezdtek el zongoraleckéket venni és komolyzenét hallgatni” – fogalmazott Horváth Attila. A rajzfilm készítésénél megkérték a korszak legjobb zongoristáit, hogy játsszák el a darabot, majd kockáról-kockára lerajzolták mozdulataikat, hogy a mesében pontosan ugyanazokat a billentyűket üsse le Tom. A résztvevők a jelenet vetítése alatt Liszt darabját Szilasi Alextől hallhatták.
Az évek során egyre többször felmerült a zenei aláfestések különleges alkalmazása a filmiparban. „A horrorfilmek, krimik, gyilkosságok feszültségét és izgalmát akár a végletekig lehetett fokozni” – mondta a jogtörténész. Szilasi Alex hozzáette, hogy a zeneszerzők ilyenkor saját gyerekkori félelmeikből merítenek ihletet. „Divatossá vált az üvegharmonika használata is, de hamar betiltották, ugyanis a kifejezetten erre a hangszerre írt darabokat hallva a nézők először csak ámultak, majd káros, bénító hatás volt tapasztalható, mintha őrületbe kergette volna őket a hang” – fejtette ki a zongorista.
„A film kedvéért számos esetben átlényegül egy-egy darab” – jegyezte meg Horváth Attila. Az Excalibur című filmben a Carmina Burana egész más stílusban hangzik el. Míg eredetileg a középkori diákok borozás közbeni pajzán gondolatait foglalja magába, a filmben teljesen új értelmet nyer. Wagner darabja is új életre kel az Apokalipszis most című filmben, ahol a zene drámai hatást kölcsönöz a jelenetnek. A Volt egyszer egy vadnyugat kiváló zeneszerzője, Ennio Morricone egyedülálló stílust képvisel. A film készítésénél először a zene, majd pedig a zenéhez készült a film, nem pedig fordítva. „A Morricone minden szereplőnek külön dallamot írt, mely a karakter megjelenésénél felcsendül” – fejtette ki az alkotmánybíró. Ez a tematikus komponálás példaértékű. Az eseményen a Mozart és Saliere, valamint a Karib tenger kalózai című film zenéjéből is hangzottak el részletek.
Szöveg: Juhász Katalin
Fotó: Szilágyi Dénes