Koncepcióváltás zajlik a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen Orbán Balázs, a Miniszterelnökség államtitkára szerint. Az intézmény egyedüli fenntartójának képviselőjeként úgy látja, hogy a szervezeti változások és az új rektor, Koltay András személye is garancia arra, hogy elindulhat az intézmény egy gyorsítópályán.
Oktatóként már évek óta dolgozik a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Gondolta volna, hogy államtitkárként egyszer Ön lesz az intézmény fenntartójának a képviselője?
Orbán Balázs: Amikor az új kormány megalakulása előtt Gulyás Gergely miniszter felkért az államtitkári feladatra, már látszott, hogy a Miniszterelnökség számára az NKE egy kiemelten fontos intézmény lesz a jövőben is, így ennek megfelelően készültem én is. A kormány eddig is különös figyelmet szentelt az egyetemnek, kellő anyagi forrást biztosított a létrehozására, illetve a működtetésére, fejlesztésére. A komoly eredmények már ma is láthatók. Ezekre építve szeretnénk „gyorsítópályára” állítani az NKE-t. Ez lesz a következő időszak legfontosabb célja és feladata, amelyben nagy öröm részt venni.
Ehhez mennyire volt szükség a fenntartói szerkezet megváltoztatására? Korábban ugyanis több minisztérium képviselte magát a Fenntartói Testületben, ma pedig a Miniszterelnökség az egyetem egyetlen fenntartója.
O. B. Azt tapasztalom, hogy a fenntartói struktúra átalakulása a külső szemlélők számára jelentékenyebb változásnak tűnik, mint ahogy azt mi belülről megéljük. Az NKE egy állami egyetem, a szó legjobb értelmében: egyfajta speciális, közszférautánpótlás-képző intézmény, és egy fontos kormányzati tudásközpont is egyben. Valamilyen módon a kormányzat minden ágának, az összes minisztériumnak kapcsolódnia kell az egyetemhez. Ez azonban nem jelenti azt, hogy érdemes annyira széttagolni a fenntartói jogokat, mint ahogy az eddig történt. A változással egy sokkal tisztább rendszer jött létre, mivel egyetlen csatornán, a Miniszterelnökségen keresztül történik az operatív irányítás és ellenőrzés. Ugyanakkor az azóta már felállt Tanácsadó Testület révén a kormányzat olyan szereplői is megjelenhetnek az egyetem körül, akiknek korábban erre nem volt lehetőségük.
Nemcsak a fenntartói szerkezetben történt változás az elmúlt hónapokban, hanem új rektora is van az NKE-nek Koltay András személyében. Ez mennyire illeszkedik a koncepcióváltáshoz, az új szemlélethez, amelyet korábban is említett?
O. B. Az egyetem és a kormány is nagyon hálás lehet az előző rektornak, Patyi András professzor úrnak, aki nagyon sokat tett azért, hogy az intézmény elérhesse azt a szintet, amelyen most működik. Nem véletlen, hogy egyetemépítő munkáját állami kitüntetéssel honorálták. Az új rektor személye ugyanakkor garancia arra, hogy az intézmény a már korábban is említett gyorsítópályán elindulhat. Ez jelenti többek között a nemzetközi kapcsolatrendszer bővítését, a tudományos munka erősítését, az elitképzés alapjainak lerakását és a Ludovika Campus élettel való megtöltését. Úgy gondolom, hogy Koltay András rektor úr az ideális választás, akinek megvan az a tudományos, jogi, közigazgatási és egyetemszervezési tapasztalata, amely minőségi előrelépést eredményez majd az érintett területeken.
Önnek egyetemi tanársegédként és kutatóként korábban is megvolt a kapcsolata az egyetemmel. Miben szeretné máshogy látni majd az NKE-t néhány év múlva?
O. B. Gulyás Gergely miniszter úr is utalt arra a tanévnyitó beszédében, hogy számunkra két dolog igazán fontos. Az egyik a Ludovika Campus adta lehetőségek minél jobb kihasználása annak érdekében, hogy megvalósulhasson az, amit magunk között csak úgy nevezünk, hogy „az oxfordi egyetem a londoni Hyde Parkban”. Azt szeretnénk, ha az NKE a minőség egyeteme lenne, ezért szeretnénk kivenni a részünket az elitképzésből is. Ez azt jelenti, hogy a legjobb eredménnyel végzett hallgatók reményeink szerint a későbbiekben a politikai, gazdasági és társadalmi elit részévé válnak majd. Ehhez javítani kell az NKE-n dolgozó oktatói kar megbecsültségén is. Emellett érdemes lenne meghonosítani az egész egyetemen az RTK-n és a HHK-n jól működő „vezénylés” intézményét, azaz a kormányzat különböző szintjein dolgozó gyakorlati szakemberek minél nagyobb mértékű bevonását az oktatásba. De fordítva is szeretnénk megolajozni a kapcsolatokat: jobb lehetőséget szeretnénk kínálni a hallgatóknak például a közigazgatási ösztöndíjprogram megújításával is. A cél, hogy minél több fiatal kerüljön be a közszférába, és hogy tartsuk is ott őket hosszú távon.
Hogyan lehet még népszerűbbé tenni a képzéseket, és milyen életpályaprogramokat tudnak kínálni az itt végzetteknek?
O. B. Ahogy látom, a felvételi ponthatárok és a jelentkezők száma is évről évre növekszik az egyetemen, tehát ezen a területen egyértelműen jó irányba mennek a dolgok. Ugyanakkor érdemes lenne még jobban bemutatni a leendő hallgatóknak, hogy a köz érdekében végzett munka magasabb presztízst, életminőséget és kiszámíthatóbb munkalehetőséget jelent, mint egy magánérdek szolgálatába állítani a tehetséget. A versenyelőny ilyen szempontból egyértelműen nálunk van, hiszen a 21. században egyre fontosabbá válik az, hogy olyan munkát végezzenek, amelyen látszik, hogy a közösség számára hasznos. Véleményem szerint a mai fiataloknál ez a tényező még az anyagi javaknál is fontosabb a pályaválasztáskor.
Ahhoz azonban, hogy valakire hosszú távon is számíthasson a közszféra, rendezni kell a béreket is. Ezen a téren milyen lehetőségek vannak?
O. B. El kell érnünk azt, hogy előbb-utóbb a fizetések tekintetében is legalább olyan feltételek álljanak rendelkezésre a közszférában, mint a magánszektorban. Ezt a folyamatot a katonai és a rendészeti területen, illetve a területi közigazgatás egyes szintjein az életpályamodellek bevezetésével már korábban el is indította a kormányzat. A következő évtől elkezdődik a közszolgálati tisztviselői réteg bérrendezése is. Komoly bérrendezésben gondolkodunk, úgyhogy ha ez a folyamat végigmegy, akkor újra versenyképessé válik a közszféra a materiális javak tekintetében is.
A rendszerváltás óta örökké visszatérő kérdés, hogy mennyi munkavállalóra is van szükség a közszférában. Azt is lehet hallani, hogy a központi közigazgatásban, a minisztériumokban karcsúsítás várható, de akik maradnak, magasabb bérrel lesznek alkalmazva. Ez lehet az útja a versenyképesebb fizetéseknek?
O. B. Ez valóban egy örökzöld téma, most azonban szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen nem arról van szó, hogy bármiféle megszorítási kényszerben lenne az állam. A gazdaság jó állapotának és teljesítőképességének köszönhetően lehetőségünk nyílik arra, hogy nagyobb összeget fordítsunk a közszféra bérezésére. Ugyanakkor csak akkor érdemes a rendszer finanszírozási szintjét emelni, ha az hatékonyabban tud működni. Magasabb bér mellé magasabb elvárásokat is meg lehet fogalmazni. Ennek érdekében át kell alakítani a jogviszonyokat is, amelyeket szeretnénk rugalmasabbá, teljesítménycentrikusabbá tenni. Mindenkit megnyugtatnék azonban, hogy az egyetemről kikerülő végzett hallgatókat az eddiginél is szívesebben várja a közigazgatás, és reméljük, hogy vonzóbbá is tud válni számukra ez a terület. Mindezzel hosszabb távon Magyarország járna jobban.
Mennyire reális az a cél, hogy a közszféra bérezése felzárkózzon a magánszféráéhoz?
O. B. Szerintem ez egy teljesen reális cél, és fontos feladat is a következő időszakban. Ahogy már említettem korábban, a köz érdekében végzett munka mindig vonzóbb, de ehhez megfelelő bérezés szükséges. Ismerve a hallgatói állományt, én úgy látom, hogy abban, aki az NKE-re jelentkezik, kialakult egy nagyobb belső igény a közösség és a köz szolgálatára. A célunk, hogy mindenki lássa, ez a munka nemcsak áldozattal, hanem komoly előnyökkel is jár. Mindez pedig ad majd egy megfelelő tartást, egy magabiztosságot az egyén és az egész közszféra számára is.
Államtitkári munkája mellett marad-e ideje az oktatói-kutató feladatokra?
O. B. Úgy érzem, nem szerencsés, hogy egyetemi tanársegéd és a fenntartó képviselője is legyek az NKE-n. Előbbit ezért szüneteltetem, azonban az oktatói tevékenységről teljes egészében nem szeretnék lemondani. Nagyon szívesen jövök tanítani bármikor, amikor hívnak, erre már az elmúlt hetekben is többször került sor. Nemrég például a volt tanszéki kollégák kértek meg arra, hogy tartsam meg a kormányról szóló alkotmányjogi előadást, aminek én nagyon szívesen teszek eleget, hiszen illeszkedik abba a profilba, hogy olyanok is tanítsanak ezen az egyetemen, akik a gyakorlatban is az állam kötelékében dolgoznak. De múlt héten a focipályát és a tó melletti büfé sörkínálatát is kipróbáltuk a barátaimmal. Mindkettő kiváló.
Az interjú teljes terjedelmében a Bonum Publicum októberi számában olvasható: https://www.uni-nke.hu/document/uni-nke-hu/Bonum%202018_oktober_oldalparos.pdf
Szöveg: Szöőr Ádám
Fotó: Szilágyi Dénes